Áldás:-)

Amellett, hogy Isteni áldás az én nyugodt lányom, (és ezt gyorsan le is kopogom) rengeteg minden van a segítségemre.

Áldom a nevét annak, még ha nem is ismerem, aki kitalálta a kiságy fölé függeszthető színes figurákat. Hédi imádja őket nézni, annyira lekötik, hogy ha esetleg sírásra is görbülne a szája, rögtön rájön, hogy sokkal érdekesebb az állatkákat nézni, mint sírni, és hihetetlen figyelemmel igyekszik meg- és kiismerni őket, meg persze el is szeretné érni, megfogni, de mivel ez hiábavaló cselekedet, szépen lecsendesedik tőle.

És fantasztikus Spock doktor könyve is, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek. Már akkor megfogott, amikor még csak olvasgattam, mert nem akar mindent "megmondani" nem hiszi azt, hogy nála jobban senki nem nevel gyereket, de szépen elmondja azt, hogy mi a legtipikusabb, és azt is, hogy a baba úgyis eldönti, hogy neki mi a jó.

Szerintem neki köszönhető - meg persze Hédinek - hogy az első éjszakai felébredés alkalmával nem estem kétségbe, és nem kapkodtam fel azonnal. És amikor rájöttem, hogy enni kér, gyorsan, csendben megetettem, egy szó nélkül, hogy ne is eszméljen fel a félálomból, így azonnal vissza is tudott aludni, mihelyt megtömte a pocakját.

A járóka ötlete is tőle ered. Én magamtól biztosan nem tettem volna bele még három hónaposan Hédit, hiszen nekem a járóka logikusan azt jelenti, hogy majd ott toporog. Holott ennél sokkal többet tud! Ahogy Spock mondja, hamar hozzászokik, míg kicsi, így később nem fogja börtönnek érezni.
Amit pedig én tapasztaltam az az, hogy nagyon gyorsan rájött arra, hogy mi a különbség a kiságy és járóka között. A kiságyban alvás van, a járókában pedig sok érdekes dolog történik, nézelődni lehet, ott játszik vele anya meg apa. Így etetés után nyugodtan letehetem a járókába, nem kezd el sírni, tudja, hogy itt jó dolgok vannak, tudok mellette dolgozni, tenni-venni, úgy hogy közben néha beszélgetünk, és tudunk játszani is. Amikor pedig elálmosodik, átviszem a kiságyba, ahol pedig tudja, hogy aludni kell, kicsit nézelődik még, majd szépen lecsukja a szemét, és elalszik.

Mint ahogy most is tette. Evett, sétálgattam vele kicsit, aztán letettem a járókában, ahol édesen elgügyögött. Mielőtt bevittem a kiságyba itattam vele egy kis kamillateát. Ezt tegnap próbáltuk ki először, meg is ütközött rajta, nézett az üvegre, nézett rám, és láthatóan nem értette, hogy hogy lehet az, hogy nem a várt íz érkezik a kedves üvegéből. Jót fintorgott is hozzá. Ma annyit csaltam, hogy egy ici-pici igazi (nem bolti) akácmézet csöppentettem bele, és nem etetés előtt adtam neki, hanem mikor felébredt. És nagyon jól esett neki, biztosan szomjas is volt, láthatóan jóízűen kortyolt belőle. Aztán adtam még neki etetés után is, és akkor is ízlett neki.

És persze ki ne felejtsem az én drága férjemet, aki persze mindenben segít nekem. Ma például azt találtam ki, hogy miután a reggeli ébredés után Hédi visszaaludt, én is visszafeküdtem egy órát aludni, és sokkal nyugodtabban keltem, és pihentebb vagyok, mint tegnap, amikor 5-től fönt voltam.

Na, ez egy jó hosszú bejegyzés lett:-)) Most megyek is dolgomra.:-)