Dédiék

Egész délelőtt dédiztünk, Hédinek kifejezetten tetszett a dolog. Apró nézeteltérésünk egyszer akadt; Anya úgy gondolta, hogy itt az ideje aludni, Hédi pedig úgy, hogy Anya kenje a hajára az alvást. Így kicsit üvöltött, aztán mikor nagyon üvöltött, akkor engedtem, felvettem az ágyból, és ismét szent volt a barátság:) nem is aludt csak fél órát, azt is jóval később, már ebéd után.

Miután az idő kitalálta, hogy mit is akar, és újra meleg lett, akkor kimentünk az udvarra, megnéztük a tyúkokat, meg a tojást, amit tojnak, Dédiék kutyáját (most több állatuk nincs, így a malac típusút holnap nézzük meg a másik mamáknál - igaz, látta már, de már régen:) megcibálta a fák leveleit, megkóstolta a cseresznyét, de savanyúnak találta, és nagyon furcsán nézett rám, hogy mit eszek én ezen az izén:) Szóval igazán jól éreztük magunkat.
Nemrég értünk haza, uzsizott és most a kiságyban igyekszik kitalálni, hogy aludjon, vagy inkább játszon. Szerencsére ezt már csedesen teszi, nem üvöltve:)