Mikulááááás

Húú, volt nagy Mikulás-járás ám minálunk! Már napok óta várjuk a Mikulást, bár a bölcsiben hetek óta nagy a készülődés, díszítgetés, énekelés, mi csak néhány napja várjuk. Hórajzok kerültek az ablakokra, és készülődtünk, gyakoroltunk a jólánynak-levést:)
Meg is lett az eredménye, mert a Mikulások egymásnak adták a kilincset. A bölcsiben is járt a Mikulás, hozott sok-sok játékot ajéndékba, és elmenetelkor a szekrényekbe is csempészett egy-egy csomagot. Hazafelé jövet megnéztük a szépen feldíszített fákat, Hédimnek nagyon tetszettek a világító fák, és Mikulást is láttunk, kettőt.

Keresztanyu jött velünk haza, valamiért nagy volt a csomagja, aztán kiderült, hogy ő is találkozott a Mikulással, aki küldött vele Hédinek - mert hallotta, hogy jó csajszi volt - csomagot, meg egyéb meglepiket. Mama-Papa is jött ám hamar, mert bizony-bizony ők is találkoztak a Mikivel, és nekik is adott csomagot, hogy hozzák el Hédinek. És persze miközben mi a szobában játszottunk, Hédi szobájába is belopódzott valahogy, és Apa meg Anya azt mondja, hogy velük üzent, hogy a csomag az ablakban, az bizony Hédié.

De ekkor még nem volt ám vége a napnak, mert a nagy játék közepette egyszer csak betoppant a Mikulás - biztosan meg akart győződni arról, hogy mindenki átadta-e a küldeményt, de ha már jött, akkor hozott is valamit, mégsem jöhet üres kézzel:) Valamiért olyan ismerősnek tűnt, ki tudja miért... aztán amikor elment, és pár perc múlva betoppant Keresztapu is, aki váltig állította, hogy ő látta a Mikit, amikor elment. Tehát ki tudja...

Hédi akkorát bohóckodott, hogy a pancsihoz is alig maradt ereje, és ágyban is van, az új alvómacijával együtt. És remélem nagyot alszik, és szépeket álmodik a Mikulás-napról.