De rég...

Szóval de régen nem írtam ide semmit, de már annyira összefolynak a napok, mármint úgy, hogy nincsenek külön babás-napok, meg más-napok, csak összességében napok. Hédim szerencsére - mindig ezt mondom - jól viseli azt, hogy Anya, Apa dolgoznak sokat, ritkán lát bennünket együtt, leginkább reggel és este, de arra azért figyelünk, hogy legalább az esték közösek legyenek, a közös vacsi, a közös pancsi és a lefekvés a legritkább esetben marad el.
Nagyon szépen ügyesedik az én lányom, rengeteget beszél, szinte már mindent mond, szép kerek mondatai vannak, persze a kiejtés még olyan amilyen, de érthető, megérthető. Aminek a legjobban örülök, hogy nyelvtanilag is nagyon ügyes. Szépen ragoz, használja a ragokat, nem csak szavakat mond, és következetesen jól, nem próbálkozik, hanem egyértelműen azt mondja, amit kell. Gyönyörűen alkalmazza a névutókat, tudja, hogy mi az alatt, fölött, mellett, mindent megtalál így, és el is mondja, hogy mi hol van. Ismeri a személyes névmásokat, tudja, hogy mi a különbség az én, a te, az ő, között, és ehhez is jól ragoz. Szóval sztem nagyon ügyes.
És olyan dolgokat megjegyez, hogy tényleg néha csak ámulunk, hogy nem is gondolnánk, hogy ilyesmiket is tud. Csak egy példa ma, amikor anyuval beszélgettünk a dédiről, Hédi ránk nézve közölte, hogy Dédi Földváron. Pedig nem emlékszünk rá, hogy túl sokszor mondtuk volna neki, hogy a Dédi Földváron lakik, ő mégis megjegyezte valahogy, valamikor. Ilyen egy csajszi:))
Hétvégén Apával kirándultak kicsit Gyopira, így.:)