Erőpróba

Szép napunk volt, Hédi evett, aludt, játszottunk, minden rendbontás nélkül.
Reggel megállapítottam , hogy talán nem véletlen az, hogy a kapott hálózsákok egyikén sincs meg a zipzár húzója. Mert hogy egy másik kapottban aludt el tegnap, így a kis pofiján reggel meg is látszott a nyoma. Megint tanultam valamit, mivel Hédi általában hason alszik, ezt szokta meg, vigyázni kell a ruhácskákkal.
Délután jól belehúzott az alvásba, majdnem hét óra volt, mire felébredt, de vidáman, kiegyensúlyozottan kelt. Nem tartom jónak, ha szegény gyereket felébresztik csak azért, mert valami elméleti menetrend szerint kellene élnie. Tudja ő, hogy mi a jó neki.:-))
A fürdetésnél elértük, hogy már vigyorgott; igaz meg is tettünk mindent annak érdekében, hogy elhiggye végre; nem boszorkányüldözés, nem kínzás az, ami folyik, csak egy kis tisztálkodás.

A körömvágást már olyan vidáman tűrte, hogy öröm volt nézni. Igaz, ez is kétemberes volt, míg Gyuri lekötötte a figyelmét, addig én orvul ledaraboltam.:-)

Alvásnál aztán szokatlan dolgot művelt: hisztizni próbált. Módosítom: hisztizett. Elég erősen. Pedig már nagyon álmos volt, dörzsölgette a kis szemét, de kitartóan sivított. Egy határozott mozdulatsor kíséretében kivettem, tisztába tettem, komoly arccal, semmi mosoly - nehogy azt higgye, hogy nyert ügye van - majd visszatettem, betakartuk, és magára hagytuk. 5 percen belül nesz sem hangzott a szobából. Meg kell tanulni, ki az úr a háznál.:-) De azt mindenképp, hogy hisztizni nem kifizetődő, mert úgysem jön be.:-)

Ma este megint doktor Spockkal fogok lefeküdni.:-) Hi-hi, a könyvével. Hédi nagyon erős baba, mindenáron ülni akar, komolyan húzza fel magát. Meg kell tudnom, hogy honnan lehet tudni, hogy mikor lehet ültetni.