Nyűgösség és féltékenység

Hédi délután nyűgös volt, ami ugye nem szokása. Nem folyamatosan, de kétszer is rosszul ébredt, kevesebbet evett, mint szokott. Tuti, hogy fog lesz ebből.
Az esti ébredés annyira nyűgi volt, hogy nem is tettem le a járókába, hanem a kanapén ülve fogtam az ölemben, míg teljesen fel nem ébredt. Nos, itt éledt fel a féltékenység Bonnie-ban, és ő is (!) az ölembe ült - vicces látványt nyújthattunk - aztán lehessegettem magamról, de akkor meg leült mellém, és addig bökdöste az orrával a kezem, míg nem simogattam őt is. Ilyenek az én gyerekeim:-)
Ez a tükör sztori viszont nagyon érdekli. Ma is odamentünk, és már egyenesen a fejeléssel kezdte. Nem érti, miért olyan hideg az a másik baba.:-)

Ülni pedig nagyon akar. Annyira be tudja idegelni magát azon, hogy nem tud felülni egyedül, hogy egyre erőteljesebben próbálkozik vele. Hát persze, hogy nem megy. Viszont valami következtetést leszűrt, hogy ti. a kezekre szükség van a művelethez (hiszen megfogjuk a kezét, amikor erölködik, úgy húzza fel magát), hogy amikor egyedül próbálkozik, összefogja a két kezét, hátha úgy erőt merít, és úgy próbálkozik. Ezt egyébként Gyuri figyelte meg.