Jó dolga van...

Jó dolga van az én lányomnak, nem vitás. Amellett, hogy anya meg apa is szereti, megáldotta az isten egy olyan nagypapával, aki a lelkét kitenné az unokájáért (megjegyzem, apukám velem is így van mind a mai napig, csoda-e ha az unokájáért is rajong), olyan nagymamával, aki nagyon szereti, és olyan keresztanyja van, aki imádja és imádja is fogja, szóval nem panaszkodhat!:-)

Ma délután ez a hármas boly vette körül, igazán el lett kényeztetve a kis popsija. Szerencsére apukámék is tudomásul veszik azt, hogy úgy szeretnénk nevelni Hédit, ahogyan mi elképzeljük, így nincs gond abból, hogy ha megmondom, hogy nálunk hogyan zajlanak a dolgok. Így amikor kértem, hogy mostmár tegyék le a járókába, ne szokja meg, hogy mindig ölben van, hiszen én ezt nem tudom biztosítani, szó nélkül "szót fogadtak", és úgy folytatták a játékot. Hédi élvezte is nagyon a figyelmet.
Aztán hirtelen rájött, hogy ez midn szép és jó, de az ennivaló még szebb és még jobb, véget vetett a játéknak, és visítva közölte, hogy enni akar.:-)) Ismét egyszuszra eltüntette az üveg teljes tartalmát, és nulla perc alatt elaludt.:-)