Kánikula, kert

Nos, először is, hogy válaszoljak Ancsinak; nagyon-nagyon rosszul bírjuk a meleget. Eddig még csak-csak elviselhetőek voltak a napok, de mostanra annyira átmelegedtek a jó kis panelfalak, hogy az éjszaka sem hoz enyhülést, mert amikor odakint lehül, akkor a falak elkezdik ontani a napközben magukban szívott hőt. Evvel a szemben a jó hír, hogy végre semmi mással nem kell foglalkoznunk, így a mai napot Mamáénál töltöttük a kertben, és az összes többit is így tervezzük.

Mindenek előtt mászkáltunk egyet. Megnéztük az összes fát, virágot, bokrot, jól meg is tépkedte a leveleiket Hédi. Ettük a fáról cseresznyét - most jóízűen ette, néhány nappal ezelőtt még kiköpte, igaz, akkor otthon a lakásban kóstoltuk meg. Aztán ahogy a papa reggeli locsolása felszáradt, leterítettünk egy pládet, és akkor jött az igazán jó világ, mert Hédi bejárta a környéket, tépkedte a füvet és rettentően élvezte hogy szabadon járhat-kelhet. Olyan koszos lett, hogy öröm volt nézni:) aminek külön örültem, hogy fel sem vette, hogy kemény a föld, meg hogy a fűszálak nyomott hagytak a lábán - teljesen természetesnek élte meg ezt a közeget. És remélem, hogy ez így is marad!

Aztán jött a következő móka, a hinta.
Ugyan még csak félig kész Papa projektje, mert még nem készült el az állvánnyal, no de ez nem lehet akadály; felszereltük egy fa ágára, és nagyot hintáztunk! Első körben vagy egy óra hosszáig ült benne Hédi, és jó kis buddha módjára hátradőlve élvezte, hogy taszajgatjuk a popsija alatt a hintát. Ez jól el is rázta, elálmosodott, de valószínűleg nem akart lemaradni semmi jóról, mert jó, ha fél órát aludt. Ehhez a hintához még visszatértünk néhányszor.

Kora délutánra igazán jó meleg lett kint is - nem mintha addig nem az lett volna, de a föld is jól felmelegedett, és akkor jött a fürdés, végre kipróbálhattuk azt a medencét, amit Anya már jó előre beszerzett. És mondanom sem kell, hogy micsoda sikert arattam vele!:) valamint a hozzá vásárolt hajószettel. Alig lehett Hédit kihalászni, amikor már hülőfélben volt a víz. Ide is visszajöttünk még egyszer, hazamenetel előtt, mert addigra megint olyan jó koszos lett, hogy nem nagyon látszott, hogy hol kezdődik a kiscsaj, és hol a kosz:)


Hát, így töltöttük mi a mai napunkat, és terveink szerint így fogjuk az összes további kánikulai napot is, mert a panelben lenni nem jó, és valljuk be, unalmas is már, hogy nyolchónapos nagylány lett az én lányom! A kertben pedig még annyi móka vár ránk! És annyi megkóstolni való, hiszen még csak most ért be a meggy, de ott lesz az őszibarack, meg a sárgabarck, az alma - sok-sok finomság, hogy a zöldségekről ne is beszéljünk - a sárgarépa, a karalábé, a retek és társai, ami mind-mind nagyon finomak nyersen, és az az igazi, ha ember lánya ott hamarjában eheti meg, ahol hozzájutott. Anya legalábbis ebben hisz!