Zöldborsó

Egy egész órát aludt Hédim az erkélyen, igazán boldog vagyok!:) Jókedvűen, vidáman ébredt, gondoltam akkor talán tízóraizzunk, és együnk mondjunk zöldborsót. Hédi odáig egyértett velem, hogy betesszük a szájába a finomságokat. Onnantól kezdve viszont kicsit megint eltért a véleményünk. Én úgy gondoltam, hogy onnan akár már le is nyelhetné, evvel szemben Hédi szerint teljesen jó folytatás az is, ha inkább kifelé indítjuk útjára a falatokat. Persze a legkülönbözőbb formában; símán kiengedve, hogy csorogjon le csak nyugodtan a nyakán, gagyogva közben, hogy lehetőleg még a homloka is borsós legyen, illetve kiabálva, hogy anya is kapjon belőle.

Miután ezt megharcoltuk, Hédit kompletten át kellett öltöztetni, a feje búbjától a talpáig zöld volt, nekem elég volt csupán a pulcsit lecserélni. Kimosakodtunk tehát a tízóraiból, én el is indítottam a mosógépet azonnal, Hédi pedig dolgavégzetével leheveredett a járókába. Kicsit laposakat pislog már, úgyhogy hamarosan kiságyba is teszem, és nekiesek a mai második megpróbáltatásomnak, a rántott hal sütésének.