Baleset, virágföld, séta, apázás, egyebek

Ó, a kedvenceim egymás mellett; virágok és zsinór.
De sietnem kell, mert Anya nyomban elvisz megint.

Ezt jól meg kéne kóstolni - gondolta Hédi.
Én meg majd jól megharaplak - gondolta a teki.
Kutya fülét, nem kerültök egymáshoz közel - gondolta Apa és Anya:)

Kicsit már álmosan, de még mindig gyakorlom az egyedül ivást:)
*********************************************************

A hét végén gépmentesen éltünk, ezért most össze-vissza összefoglalom az eseményeket.

Mindenek előtt; tegnap ismét baleset érte Hédit; a fülbevalója beleakadt a járóka hálójába, amitől lett nagy riadalom, nagy-nagy sírás és fájdalom. Annyira beleakadt, hogy csak úgy bírtuk kiszedni, hogy a füléből is kijött, de szerencsére nem sértette meg, csak fájt szegénykémnek, de nagyon. Tiszta bolondság, hogy ekkora gyereknek már nem csinálják meg a hagyományos módon, hanem csak a belövéssel lehet, de így meg persze nem lehet még beletenni a bébifülbevalót, csak ezt, amit a belövéhez adnak, és így persze, hogy baleseteke történnek:( Anya tiszta depis emiatt!! De valahogy ki kell bírni azt a pár hetet, ami még hátravan, hogy ki lehessen cserélni a másikra.
*
Aztán meg kell állapítanom, hogy Hédi függő lett: virágföld függő. Minden alkalmat megragad - ez nála mintegy 5 másodperces rá nem figyelést jelent - és megtalálja a hozzá legközelebb eső virágot (mert hogy mindenütt van, a francba) és eszi a földet. Rendszeres tevékenységünk; gyereket virágtól el, szájat kimos, földet föltakarít.
Tegnap reggelre annyival cifráztuk, hogy valahogy addig brékelt, míg a kisgáyból el nem érte a szobájában levő pálmát, ami persze ettől hogy-hogy nem a földön kötött ki. Eredmény: törött cserép, kiborult virágföld, kiborult Anya:) porszívózás, virág átültetése. És még nem is megy, csak mászik!! Mi lesz itt még? Hát nyugalmam az tuti nem:)))) Azt hiszem, edzhetek, ha mindig a lányom sarkában akarok lenni - mert hogy kénytelen leszek majd, az tuti. Olyan, mint egy kis atombomba; ahol megjelenik, kő kövön nem marad.
(Persze nem baj ez, én ennek nagyon örülök, hogy ilyen izgő-mozgó érdeklő sajtkukac, csak 24 órás szolgálatban picit elfáradok:))
*
Aztán volt még családi nap is, kicsit együtt töltöttük az időt, úgy igaziból, sétálni is mentünk együtt - Apa, Bonnie, Hédi, Anya - mert olyan jó idő volt vasárnap délelőtt a szombat esti kis zuhé után. Aztán pedig jó nagy családi alvást rendeztünk, ami már mindenkire ráfért!
*
Persze volt kis vita is, mert Hédi ugyan mostmár megint rendesen eszik - értsd időben reggelizik - de a kanalas ennire olyan hisztit levágott, hogy csak na. Megállapításom; ha Anya vagy, legyen vagy hat kezed. Megoldani ugyanis azt a problémát, hogy egyszerre fogd le a két cséphadaró kezét, tartsd a tálkát, etesd a gyereket, és lehetőleg a szájába kerüljön az ennivaló és magad se borítsd le úgy, hogy közben a gyermekded mindezt nem akarja, nekem igazán embertpróbáló feladat. És olyan ereje van Hédinek, hogy simán kihúzza a kezét a kezemből, majd azonnal rácsimpaszkodik a kanálra. De aztán túléltük ezt is.
*
És van persze érdeklődés is, igaz, ez már a ma délelőtt terméke: Hédi rájött arra, hogy igazán nem ismeri azt az izét, amibe belecsomagoljuk - azaz, a pelekát. Így ma miközben Anya örült, hogy milyen csendben játszik, míg ő mosogat, ülő helyzetben a lába közötti részen valahogy lyukat fúrt a pelenkába, és elkezdte kiszedegetni belőle (természetesen ici-pici apró darabokban) a benne levő anyagot. Eredménye: fehér szösz mindenhol, gyereken, padlószőnyegen, egy hihetetlenül amortizált pelenka, és egy roppant elégedett gyereklány:)

Röviden ilyesmik történtek velünk mostanában.
*
Friss hír; aug 26-ára kaptunk időpontot, azaz én kis még pogány lányom akkor lesz megkeresztelve:))