Keresztelő

Itt vagyok a szép ruhámban, és várom, hogy történjen valami.
Ők a messzi Mamim és a Tatim.

Az a törpe ott középen én vagyok,
most keresztel az esperes bácsi.

Már meg vagyok keresztelve bi-bi:)

Nagyon szép ez az oltár, meg is nézem közelebbről.

Itt áld meg az esperes bácsi.
Azt a könyvet jó lett volna elérni, de Anya nem engedte.

Nagy nap volt ma, vártuk is már nagyon, Hédi Aliz keresztelője. Igazán jól sikerült minden, az időjárás is kedves volt hozzánk, nem zavarta meg a kerti mulatságot. Hédikém jól érezte magát a templomban, mindent jól megnézett magának, tetszett neki a sok ember, a díszek. Kicsit azért meg is volt illetődve, nagyon aranyos volt. Persze hamar feltalálta magát, néha belekotyogott az esperes bácsi beszédébe, sőt, amikor közel került hozzá, még a könyvét is el akarta orozni. Két kisfiút is most kereszteltek, persze Hédi rögtön ismerkedni is kezdett. Sőt, a kisebbik kisfiúnak még a kezét is megfogta, bizonyára bátorításként:)
Kint a kertben pedig már teljesen felszabadultan élvezte a nyüzsgést, és hogy mindenki vele foglalkozott. Annyira metetszett neki ez nyüzsi, hogy egy órát aludt csak, semmit tovább. Talán így nem is csoda, hogy ahogy hazaértünk, megfürdettem, megvacsizott és 7 órakor már mélyen aludt:)