Anya arca

Este azt játszottuk, hogy bementünk a hálóba, lefektettem Hédit ágyra, és ott beszélgettünk:-)) Imádnivalóan aranyos módon figyeli a számat, formálgatja a kis száját, és kezd gügyögni. Néha elvigyorogja magát - bizonyára ilyenkor elégedett az eredménnyel, néha pedig legörbül a szája, gondolom, olyankor nem az jön ki, amit akart.

Aztán pedig azt játszottuk, hogy föléhajoltam, ő pedig végigsimogatta az arcom, és megnézte (végigtapogatta), hogy mi is az, amit lát. A szám nagyon tetszett neki, mert jól bele lehetett kapaszkodni, valamint a szemem, amit nagy igyekezettel szeretett volna kiszedni a helyéből, biztos viccesek azok a golyók ott abban az üregben:-)) Amikor becsuktam a szemem, akkor pedig meghökkent, hogy most hol is vannak azok az izék.:-)

Kedves barátném jótanáccsal látott el az ültetés ügyében, és eljutottam oda, hogy Spockot is elolvassam. Barátném azt mondta, hogy majd magától ül, Spock pedig azt, hogy ugyan ez így van, de játékok alkalmával, amikor nagyon erölködik, lehet neki engedni, hogy felhúzza magát, úgyis rá fog jönni, hogy még nem bírja tartani magát. Az a lényeg, hogy ne üljön, azaz huzamosabb ideig és ténylegesen ne ültesse az ember addig, míg üzembitztosan nem ül magától, és nem koordinálja megfelelően a gerincét és fejét.

Most egyébként megtréfált bennünket ami a napirendjét illeti, de egyelőre nem mondok semmit róla, kivárom, mi lesz a vége, majd holnap beszámolok.