Március 15.

Megnéztük a központi ünnepséget Hédivel. Együtt bim-bamoztunk a haranggal, nagyon tetszett neki a hangja, éppúgy, mint a Himusz. Érdekes, hogy megfogta a dallama. Magát az ünnepséget is élvezte, igaz, közben már megoszlott a figyelme a tévé és az ökle rágása között:) az éhes poci mégis csak fontosabb minden másnál.
Apa még viszonylag csendben volt, miközben azt ecseteltem Hédinek, hogy a Bécsnek büszke vára az egyik leghíresebb alliteráció a magyar irodalomban, (megemlítve az Ó-magyar Mária siralom virágnak virága, világnak világa sorait is) de amikor a kommentálásban eljutottam odáig, hogy ott vannak a legfőbb közjogi méltóságok is, akkor már nevetni kezdett. Ettől függetlenül Hédi élvezte anya hangját:)
Most kicsit pihen a poci a tízórai után, aztán lassan készülődünk, elkísérjük apát az itthoni ünnepségre. Szerencsére az időjárás megemberelte magát, tavasz ugyan továbbra sincs, de nagyon szép enyhe az idő, nincs szél, nincs hó, igazán kellemesnek mondható.