Tavaszi délután

Egész délután csavarogtunk:) három körül indultunk sétálni a napsütésben, és csak 7kor jöttünk haza; Hédimnek tetszett. Kis vagány-csajos volt, ahogy terveztem, ráadtam a farmerdzsekijét, a csíkos kendőjét, a farmer kertésznacit; mondanom sem kell, hogy nagy tetszést aratott:) Egyébként pedig imádnivalóan bűbájos benne.

Kati barátnémmal megbeszélt találkozó után leültünk a városközponti teraszra, és onnan nézegettük a gyülekező embereket, hallgattuk a zenét, ittunk finom bort, mindeközben Hédim igyekezett a kis agyába gyűrni az összes látnivalót és értelmezni, vajon mivégre is vagyunk mi itt. De tetszett neki, az a végkövetkeztetés. Annyira elfáradt ettől az agymunkától (volt ott persze erős láb- és egyéb munka is) hogy hazafelé olyan mélyen elaludt, hogy semmit nem érzékelt a külvilágból, pedig még Keresztanyujához is beszaladtunk a boltba, hogy megmutassam, milyen jól fest a szerkójában.

Mire hazaértünk, mintha elfújták volna a fáradtságot. Míg készítettem a fürdővizet, letettem a földre játszani, rögtön azzal kezdte, hogy négykázlábra állt, amit ma csinált először. Olyan kis bájos, mikor valami új dolgot tanul, addig ügyeskedik, hogy úgy csinálja, hogy én is észrevegyem, és akkor ő eljátsza a nagyon büszke kislányt, én pedig mindig elálmélkodom, és megdícsérem, hogy milyen nagyon ügyes. Ez már egy jól megszokott rituálé nálunk.

Most már csendesülős időszak van, fekszik a járókában, lába égnek, a zoknit már rég lehúzta róla, gagyarászik - a legújabb, hogy úgy képez hangot, hogy visszafelé szívja a levegőt - és rém elégedett magával.