Húha

Húha, az történt az előbb, hogy a nem túl régen álomba szenderült Hédim bizony hangosan felsírt. Szokatlan jelenség ez minálunk, ezért be is mentem hozzá, és ahogy a szájához értem, rögtön még hangosabban kezdett sírni. Gyorsan futottam a - már egyszer leírtam a nevét, de képtelen vagyok megjegyezni - kencéért, bekentem az ínyét, közben is sírt nagyon, de aztán rögtön el is hallgatott, visszatette a buksiját, és vissza is aludt.
No, akkor vagy
a) tényleg egy a korábbinál nehezebben előbukkanó fog a ludas - de akkor a kence nagyon hatásos (igaz, lidokain tartalmú, akár még lehet is ilyen)
b) nem is ez volt a baj, és pszichésen nyugodott meg

Húúú, azért nem egyszerű mesterség ez az Anya dolog. Ebben a műfajban aztán nem sok racionalitás van. Helyette megfigyelés, tapasztalás, megérzés, ilyesmi.

*

A történeti hűség kedvéért.
Alighogy megnyugodtam, Hédim újra felsírt. Ekkor szobába be, pelenkacsere, puszikák, majd szobából ki. Leültünk Gyurival vacsorázni, két falat után sírás újra. Ekkor szobába be - immár Apával ketten - ágyból ki, ínymasszírozás (ezt szereti Hédi, megnyugtatja azt a fránya irritált részt), pocaksimogatás, puszikák, majd ágyba vissza. Sírás újra. Ágyban puszi. Aztán végre megvígasztalódott, igaz, azóta is fent van, pdig már 9,20 van, fekszik a hátán, rágcsálja a takaróját, és nézegeti a kutyusát. De legalább nyugodt és békés.