Torna

Az én pici lányom napok óta azon mesterkedik, hogy felüljön. Eljutott oda, hogy most már aztán igazán unja, hogy mindig csak feküdnie kell, a mászás meg még mindig inkább csak hátrafelé megy, hogy komoly munkát fektet a dologba. Arra rájött már, hogy a popsijával kellene valamit ehhez csinálni, ezért fekvésből kinyomja magát fekvőtámaszba, a fenekét az égnek emeli, csak aztán itt megakad a folyamat, mert nem tudja még, hogy innen hogyan tovább. Igaz, már voltak kósza kísérletek arra, hogy oldara tegye le a popsit, de a magas fekvőtámasz miatt abból még mindig csak oldalrafordulás lett:) de kitartó, nem adja fel.

Tegnap éjjel - úgy éjfél felé - valami gonoszság történhetett, mert felsírt Hédim. Gyorsan bementem hozzá, hogy megnézzem, mi történhetett, de nem jutottam eredményre, nem tudtam meg az okot. Nagyon sírt szegény, de ki sem nyitotta a szemét, szerintem fel sem ébredt, én hiába simogattam, csitítgattam, nem használt - nem vettem fel, pont azért, mert tuti aludt - aztán egy-két perc múlva a hátára fordult, elkezdett kutatni a plédecskéje után, két kézzel elmarkolta a csücskét, a szájába gyömöszölte, és azt rágcsálva hamar megnyugodott, és aztán elcsendesedett és aludt tovább. Ez most megint vagy egy fog, vagy rosszat álmodott. Szerencsére reggel vidáman, mosolygósan ébredt, ahogy szokott, így nagy gond nem lehet.

Anyukámék szerint Hédimnek az első szava nem az Apa vagy az Anya lesz, hanem a jog, vagy a politika, mert ezeket hallja legtöbbet.:) Lehet benne valami. Most mindenesetre szegény lányom büntetőjogot hallgat egyfolytában, mert ez van soron. Így is be kellett látnom, hogy szerdára képtelen vagyok megtanulni, áttettem péntekre a vizsgámat, de még ez is szoros, ezért a beszélgetéseink most törvényszövegekről szólnak. (Állítólag a múlt hetinek ma lesz meg az eredménye, de egyáltalán nem vagyok optimista a sikerét illetően. Lehet, hogy rá kell húznom majd egy fél évet? Na de Hédi mellől nem fogok több időt lopni)