Hú, de nagy a lemaradás

Most látom csak, hogy milyen régen nem jelentkeztünk. De igazoltan voltunk távol, becsszó:)
Az egész múlt hetet sikerült ágyban töltenem a hátfájás miatt, aztán a hétvégén javult. (Köszönhetően az Aleve-nek, az Inno Rheuma krémnek, és Jégzselének és persze a csontkovácsnak.
Itt üzenem Ancsikának; nem orosházi a bácsim, itthon sajnos még nem talátam megfelelőt, korábban Csapácára jártam, de az sem volt az igazi, mostanság Bánhegyesre járok át egy nagyon ügyes bácsihoz.)

Hédi persze rettentően élvezte a hetet, no nem azért, mert Anya feküdt, engem sajnált, de felváltva volt itt Mama, Papa és Keresztanyu, reggeltől estig mindig nyüzsgött körülötte valaki, este pedig Apa érkezett újult erővel:) (Mivel gyakorlatilag mozdulni nem tudtam, az etetőszékbe be, abból ki, kádba be, abból ki kivitelezhetetlen volt segítség nélkül.)
Szerencsére szép volt az időnk is, így voltak nagy udvari játékok, bicózásal, hintával, labdával, minden jóval:) Mivel már jól vagyok, így persze lehet Anyát végre nyúzni, meg is ünnepeltük egy cicatakarítással.:) És már csak egy vizsgája van Anyának hátra.

Azt a beszéd nevűt továbbra próbálgatjuk, és tetszik nekünk, Hédinek azért, mert kezd rájönni az ízére, nekünk nagyoknak pedig azért, mert roppant bájos.:) A legnagyobb gondot és fejtörést azok a szavak okozzák, amelyek hasonlóan kezdődnek - így például a Papa és a papagáj elhatárolása némileg gondot okoz, így lesz mindkettőből pappa.:)
*
Nagyon örülünk, hogy Emmáék is végre jól alszanak, és gratula Ancsikának, hogy megoldotta a kérdést. Én egyébként Dr Spock könyvére esküszöm, ami a házi bibliám, mert Hédinél eddig minden bjött, amit írt, és nagyon szépen lehet a fékezhetetlen gyereklányt a helyes útra terelgetni, és mivel a könyv 0-kamaszkorig ad jótanácsokat, azt hiszem, még forgatjuk majd párszor:)