Kulinária

Igazán finomságok kerültek ma egész nap az asztalunkra. Kezdve a Mama főzte ebéddel, jóféle husilevessel, ami Hédi nagy kedvence, husival, sárgarépával egyetemben. Délután kakaós kalácsot sütöttem, mivel végre előkerült a költözéskor elbújt receptes könyvecském (jellemző, hogy Hédi bukkant rá valahol a szokásos kutakodásai alkalmával)
A kalácsot meggydzsemmel dúsítva uzsizták Apával, mindkettőjük nagy élvezetére:) aztán még egy kis sütisütéshez is kedvet kaptam, ami szintén nem sikerült rosszul.:)
Így telnek a nyugalmas kis vasárnapok mifelénk, ha már tanulni is kell, legalább a hétvége legyen igazán békés, családi.

Tegnap csavarogtunk kicsit, messzi Mamiéknál voltunk, Karácsony óta nem voltunk odahaza. Hédi Aliz úgy vélte, hogy ideje, hogy a Mamiék is meglássák végre, hogy ránk köszöntött a hiszti korszak, és ezt igyekezett is szép aprólékosan, kimukáltan bemutatni. Szerencsére a következetes és kitartó kísérleteinknek, melyek a forradalom leverését hivatottak szolgálni, egy percen belül mindig véget ér a dühödt igyekezet, amivel meg akarja kaparintani a tárgyat, amivel egyébként nem lehet játszani, utána pedig ismét angyali leányzóvá válik hosszú időre:) Ehhez persze az is kell, hogy szerencsére senki (semi mi, sem Mamáék, és más sem) nem enged a próbálkozásnak, csak azért, hogy "szegény gyerek" megnyugodjon - amit sokfelé látok magam körül. Mert így tényleg megnyugszik, és hamar talál más érdekességet magának. Azért kíváncsi vagyok, hogy merre tartunk majd, hogy merre fog fokozódni ez a hiszti, ahogy nőni fog - különös tekintettel a beszéd-nevű megjelenésére.:)