Viselkedni tudni kell:-)

Az én lányom nagyszerűen mutatkozott be a dédiéknél! Minden tudományát előszedte, hogy elkápráztassa őket: gagyogott, mosolygott-vigyorgott, izgett-mozgott, nagyon jól érezte magát. Szépen tűrte, hogy a dédimama, aki szegény szinte semmit nem lát, megtapogassa - hiszen ő csak így tud érzékelni - megpuszilgassa, déditati szőrősen-borotásan adjon neki puszit, és jókedvűen mosolygott rájuk. Tudta a kis tökmag, hogy szeretik, és örülnek neki. Igazán remek lányom van, tudja, hogy hol hogyan kell viselkedni!:-)
Hazafelé az autóban kicsit elszunnyadt, itthon már persze felébredt, jól teletömte a pocakját, aztán az ágyban még gagyogott egy sort, gondolom megbeszélte magával a nap történéseit, és elemezte új ismerőseit, most pedig szépen alszik.

Apa is kihasználja a szép időt, kerózni ment, az idén először, aztán váltunk, mert a szokásos csontkovács túrámat megejtem, így ő marad Hédivel, míg haza nem érek.