Külön utakon

Tegnap délután háromkor láttam először a lányomat, köszönhetően a nagy magyar ügyintézősdinek, mert annyit és annyi felé kellett mennem, hogy egész nap úton voltam. Délután találkoztunk eg ypicit, aztán megint mentem el itthonról, de legalább este már együtt voltunk. Persze itt volt vele az egész család, de az mégis más, mint Anya! Mára már szerencsére kevesebb minden jutott, de még mindig van rohangálni való. Ebéd után viszont Hédi már alig akart elaludni, úgy kapaszkodott a nyakamba, alig bírtam letenni, biztos megint azt hitte, hogy amikor felébred, nem én leszek ott, de most úgy tudtam már intézni, hogy én mentem be hozzá, amikor ébredt. Csókoltatom az összes hivatalt, szervezetet, egyebeket!:(
Apa is messze volt tegnap, dolgozóban volt, Hédi már aludt, mikor hazaért, ma is el kellett mennie - ma lesz a Golden Blog díjátadó:) - de a hétvége már (talán) nyugisabb lesz, családi.
Most szólt Apa, hogy bátyus is úton van, este érkezik.