Házikó

Húúú, olyan sok minden történ az elmúlt egy hétben, míg nem volt kapcsolatunk a külvilággal.
Mindenek előtt elköltöztünk. Nagyon sokat dolgoztunk, de szerintem nagyon jól haladtunk. Szombaton este annyira összeállt minden, hogy mindenki a saját ágyában tudott aludni (Hédilány, Bonnielány és persze Anya-Apa is) vasárnapra pedig többé-kevésbé minden a helyére került - már persze ami nem az átalakítás alatt levő helyre megy.

Hédi az első éjjel kicsit nyűgösen aludt el, de ez természetes, nem találta a helyét, ám szerencsére az éjjelt végigaludta. Másnap a helyére került minden az ideiglenes birodalmában, és este már minden a megszokott rendben ment. Nagyon szereti Hédi ezt az udvari életet. Délelőtt általában még bent maradunk a házban, mert harmatos a fű, de az ebéd utáni alvást követően már futunk is ki, és estig be sem jövünk. Ülünk a fűben, mászkálunk ide-oda, esszük a saját fánkról az almát.:) Nagyon kellemes élet ez! Estére úgy elfárad Hédi, hogy a pancsolás után már csak annyi ereje marad, hogy megegye a vacsit, és máris elalszik.



Itt a házban egészen más a klíma, mint a panelban volt, így jobban oda kell figyelnünk az öltözködésre, de már ezt is megszoktuk, sőt vettem jópofa hálóbodykat, így ha kitakarózik, akkor sincs gond.

Akkora konyhánk van, hogy végre úgy le tudunk ülni enni, hogy az etetőszék sem torlaszolja el az utat, így kényelmesen, urasan tud együtt vacsorázni a család.

Már dolgozgattam kicsit a kertben is, kigazoltam az eperágyást és körbeástam (lett is két vízhólyag a tenyeremen), vannak tujáink, azokat is körbekapálgattam, a szalonnasütőt is gaztalanítottuk (anyu segített persze sokat), szóval nem unatkozunk egy percet sem.

Az átalakítás is megkezdődött, a fiúk dolgoznak serényen. Mondanom sem kell, hogy a szerszámaik sokkal jobban érdeklik Hédit, mint a saját játékai. Szóval úgy tűnik, minden sínen, lassan, de biztosan haladunk.