Tóték

Gyártani ugyan nem, de szaporítani mindeképp szaporítjuk a dobozokat. Lassan, de biztosan dobozgyárra hasonlít a lakás (vagy ládagyár - ladagyár:))), illetve zsákgyárra. Hozzákezdtünk a pakoláshoz, Hédim nagyon gyanakodva nézi az eseményeket, nem tudja, mi lesz a belőle, Bonnie kutyalány már persze tapasztaltabb, ő már tudja, hogy ennek valami nagy-nagy (esetleg számára nemszeretem) változás lesz a vége. Apa szegény együttérez Hédivel és Bonnieval, mert számára az egyik legszörnyűbb dolog a világon, ami vele történhet, az az, ha a megszokott élete felborul, a nyugodt elefántcsonttornyát káosz fenyegeti. Márpedig most ez a helyzet. (Azért igyekszem minimalizálni a hátrányt). De mindenkit azzal nyugtatok, amivel magamat is; ha vége lesz, sokkal jobb lesz:)))
Hédi ma először mert bejönni az erkélyről. Kimászni sokkal könnyebb, mert felfelé kell kapaszkodni, de lefelé úgy húsz centit kell legyőzni. Ma viszont Bonnieból bátorságot merített, és sikerült neki!:)
Tegnap este először figyelmeztetett, hogy szeretetcsomag vár rám a pelenkában. Mivel Mamával olyan ügyesen megtanulták, a phű, de büdit, tegnap, amikor tisztába akartam tenni, előre szólt, hogy phű:)))