Káosz

Nem tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem ma, amikor hazaértem Bcsabáról az ügyintézésből. Halvány elképzeléseim voltak, hogy mi fog fogadni, mert indulás előtt hívott a főnökember, hogy jönnek a fűtésszerelők. De gyengének bizonyultam kreativitásból. Minden a feje tetején, 5 ember nyüzsgött a házban, mindent ki- és felforgattak a helyéből, szegény Mamának és Hédinek nem maradt egy talpalattnyi helye sem, álltak a konyhában, és vártak engem haza. (Persze, ha hamarabb tudom, hogy ma jönnek, nem mentem volna sehová, de már indultunk, amikor szóltak) gyorsan összepakoltam mindent Hédinek - értsd; mindent, amihez hozzáfértem, pelenkát, kisruhát, kaját - és elvittem őket Mamáékhoz haza, mert addigra szegény Hédi már teljesen nem tudta mire vélni ezt a nagy felfordulást. Szegénykém csak pislogott Mama kezei között, még gagyogni is elfelejtett.:)
Aztán ez folytatódott egész nap, és ahogy előrejelezték, egész héten ez lesz. Mindenünk lefóliázva, minden helyiségben egy oldalra tolva az összes bútor, és mindenhol por és kosz. Szörnyű:(
Este hazahoztuk Hédit (előtte elmentem Apáért a dolgozóba Bcsabára újra), gyorsan kiszabadítottuk a kiságyat a bútorkupac alól, és megpróbáltuk letenni aludni, de persze ez nem olyan könnyű feladat ám, ha semmi nincs ott, ahol kellene, és bizony ez Hédinek nagyon nem tetszett. És én nem is voltam jó neki, csak Apa kellett, akinek bizony majd' egy órája azzal telt, hogy Hédivel elbeszélgettek, ismerkedtek az új - és Hédi még nem is tudja, hogy szintén csak ideiglenes - világgal, mire végre elaludt. Hűű, nem volt könnyű nap. És még jónéhány ilyen vár ránk:( De holnap már okosabbak leszünk, mert Mama a babakocsival viszi el Hédit, hátha délben jót alszik, mert ma csak fél órát volt hajlandó aludni Mamáéknál.
Már a mi ágyunk is kiszabadult a fólia alól, sőt a gép is, ezért tudtam ezt gyorsan idekörmölni, de azt hiszem, itt az ideje, hogy végre én is aludjak.