Mikulás

Ma kicsit kevésbé orrfolyósan ébredtünk, mint tegnap, csak hangyányit kicsit. Reggel - Ancsikáéktól kedvet kapva, valamint a szükség által diktálva - tanulgattuk az orrfújás fortélyait. A töröljük meg Anya orrát az sokkal viccesebb, mint a most pedig töröljük meg Hédi orrát játék, és az orrfújás gyakorlása is sokkal érdekesebb zsebkendő nélkül, mint zsebkendővel. De majd megy ez még jobban is:)

Mama hozott nekünk meggybefőttet, így ma meggykúrán voltunk. Esküszöm erre a gyógymódra, gyerekkoromban mindig így gyógyítgattak anyuék, valahogy rájöttünk, hogy ez nekem jó, és tartani is szeretném magam ehhez, hogy amíg nincs gond, addig csak és kizárólag hagyományos gyógymódokkal orvosolunk, és csak akkor fordulunk orvosdoktorhoz, ha komolyabb tünet, láz, ilyesmi jelentkezik. Nem kívánom Hédit antibiotikumokkal, hasonló szörnyűségekkel tömni, ha nem muszáj.
A kimagozott meggyet összeturmixoltam egy fél naranccsal, és azt tízóraizott Hédi, illetve a kora délutáni főzelék után is azt evett - így ma legyűrt kb 1/5-öd üveg meggyet. A levét pedig mézzel (vitaminbomba, és már elmúlt egy éves, így próbálkozunk vele) egy kicsit édesítettem, hogy ne legyen annyira savanyú neki, és egész nap azt itta, meg is itta kb a felét. Láthatóan mindkettő ízlett neki, nyilván jól is esik ilyenkor az az enyhén savanyú íz.
A pelenka tartalma teljesne oké, így biztos, hogy megfelelő a folyadékutánpótlás:)
*
A kedve szerencsére jónak mondható, elalvás előtt volt csak kicsit nyűgös már, de jól viselte a napot, sőt délutánra kifejezetten felpörgött. Papa kicsit szerelt, így előkerült a létra, amire ügyesen kb egy hete megmutatta Papa, hogy hogy kell felmászni, és persze az én lányom nem felejt - legalábbis semmi olyat nem, amit ő fontosnak ítélt - így orvul megkerülve bennünket, elkezdett felmászni rá. És esküszöm, az én tizenhárom hónapos lányom egy megmutatás után ma egyedül felmászott az 5 fokú (vagy 6? mindegy) háztartási létrámra, és ott vigyorgott ránk a tetetjén. Miután megdícsértük Hédit - tudunk mást csinálni, ha már a Papától azt látta, hogy lehet?! - megdícsértük Papát is, aki ilyen korához illő játékokra tanítja a lányzót. Mindketten jót nevettek rajtunk.
*
Este pedig megérkezett a Mikulás, akit mi nagyon vártunk már, Hédi furán is nézett ránk, hogy ugyan mi bajunk van megint. Hozott csomagokat Mamiéktól és Mamáéktól is, és persze Anyáék Mikije is járt itthon - Keresztanyué csak a hétvégén tud jönni szegény, dolgozóra hivatkozva felmentést kapott:) Hozott a Miki egy logikai gömböt - a dugdosuk be a formákat a helyükre a gömbbe tipusút, és ez nagyon jó, mert amikor már van benne alkatrész, akkor jól lehet rázni, és akkor zörög nagyon. Szóval tetszik:)
*
És mindenki szépen fáradtan nyugovóra térhetett a hosszú nap végén:)