mostmár tuti kertész leszek?:)

Tegnap Papáék hoztak ci-virágot, ma Kati volt kedves és hozott, így ma kertészkedtünk megint, Kati ittmaradt segíteni, így Hédim ablaka alá csillagvirágot, ibolyát, és óóó, elfelejtettem mi szépet ültettünk el, hogy amikor kilát majd az ablakán, mindig szépre nézhessen.
És tettünk még máshová is másfajtákat, mert a Mamáék hoztak még szép nagyra növő nagyvirágú ci-t is, aminek szintén nem tudom a nevét (van még mit tanulnunk)

Hédim viszont nem volt ma jókedvében, illetve délelőtt még csak el is volt, de délutánra már nagyon nyűgös lett, most megint nem tudom eldönteni, hogy a szél okozta-e a bajt, mert arra tudom, hogy érzékeny, vagy esetleg olyan foga jöhet, ami most már őt is megviseli, mert nagyon rág szegénykém mindent. Vagy együtt a kettő.

Közben persze vannak itt hangulatváltozások is, mert ugyan nemrégiben írtam, hogy milyen kis bájos, barátságos, erre most kétszer egymás után rácáfolt erre. Tegnap előtt Joe volt nálunk, ma Kati, és mindkét alkalommal pánikreagált köszönés helyett. Joe esetében olyan szintű, hogy nem is tudtuk megnyugtatni, külön foglalkoztatózni kellett, hogy kicsit lecsendesedjen, ráadásul Joenak is bevitte a cipőjét a nappaliba, mint a múltkor Lénának, de látszott rajta, hogy ezt most nagyon komolyan is gondolja. Katival kicsit jobb volt már a helyzet, mert a kezdeti visítás után megbékélt, sőt még játszani is volt hajlandó. És este, amikor pancsiztunk, és Apa megkérdezte, hogy volt-e itt valaki, illetve ki volt itt ma, akkor mondta, hogy néni, és aztán mondta, hogy Kati néni. Szóval itt már normalizált a helyzet. De telejsen megijedtem ettől a hirtelen váltástól.
Ahogy Kati elment, utána megint elkezdett elégedetlenkedni, olyannyira, hogy abba is hagytam minden mást, és bementem játszani, ekkortól viszont teljesen megnyugodott, kisimult, és minden széppé vált. Mamát haza is engedtünk, hogy tudjon pihenni. Nem könnyű napok várnak ránk, úgy érzem.