Bölcsi 1. és 2. nap

Túl vagyunk két beszoktatós napon. Tegnap nagyon zökkenőmentesen ment minden, Hédi meglátta az első labdát, és azonnal elfutott, hátrahagyva csapot-papot, meg persze Anyát és Apát. Ránk sem bagózott többet. Úgyhogy símán ott tudtuk hagyni, és egy óra múlva, amikor mentünk érte, akkor is azt mondták a dadusok, hogy ugyan keresett bennünket, de semmi baj nem volt vele, nagyon jól elvolt. Szerencsére a legtöbb gyerek nagyobb, mint Hédim, így ők rögtön körberajongták és a szárnyaik alá vették, ami persze Hédinek is tetszik. Egy kisfiú (ezt ma tudtam meg, hogy kisfiú, mert olyan hosszú haja van és göndör, hogy én lánynak néztem) pedig azonnal lecsapott rá, szóval fiúzással kezdett az én lányom.

A kisfiú ma is várta, ahogy megérkeztünk, ment oda hozzá, fogta Hédi kezét.:) ma már két órával próbálkoztunk, olyan jól sikerült a tegnapi nap, de ma már volt egy kis sírás, azt mondják. Nem is azonnal, az elválás most is rendben ment, de egy idő után szerintem elunta a nagy semmittevést (a játék ugye nem Hédi erőssége, neki minden más, főleg a munka a játék) és bizony, amikor érte mentem, akkor a dadus néni ölében ült, ott tutujgatták. Egyébként az is lehet, hogy csak az volt a baj, hogy már elfáradt, mert nagyon a tápit és a nyamit emlegette és ahogy hazaértünk, azonnal el is aludt.

Holnap marad ez a két óra, jön a harmadik nap. Az jó, hogy kedvesen elköszönt mindenkitől, amikor eljöttünk, nem volt benne sem harag, sem hiszti, és amikor megkérdeztem, hogy holnap jövünk-e a bölcsibe, azt mondta, hogy igen.