Hétvégi pilanatok

Mennyi minden történt velünk most néhány nap alatt! A legfontosabb, hogy együtt voltunk, Hédi, Apa, Anya.



Voltunk Papáékkal is, Ibi is el tudott jönni kertezni, és Józsi is, akinek a motorja, az egy csoda. Egy gombbal el lehet indítani (Hédinek nem kihívás) egy gombbal lehet vele dudálni (dettó) és egy gombbal lehet bekapcsolni a világítást (szintén) így Hédi nulla perc alatt minden funkcióját lejátszott.

Mielőtt a kertbe mentünk, voltunk Mamiéknál is, aki szegény nincs jól, megbetegedett. Hédi így Tatit húzta-nyúzta, Mamit viszont nagyon megszeregette.

Voltunk Bcsabán is, gyereknapi kirándulósba, ahol előző nap akkora vihar volt, hogy a sétálóutcán még vasárnap délelőtt is nagy tócsák álltak. Emiatt a ligetben levő programot kihagytuk, és módosítottuk az eredeti terveinket, sétáltunk, babákkal találkoztunk, játszottunk, fagyiztunk.

Apáék nagy túrájában mi is részt vettünk ám, igaz, autóval, és igaz, csak kicsit. A pihenőjük beiktatására időzítve elmentünk mi is a kardoskúti kilátóhoz (útközben belefutottunk egy bocicsordásba, amit az úton hosszában:) terelgettek, és alig tudtuk őket megelőzni, Hédinek nagyon tetszett, de nekem elég kusturicás volt szlalomozni a bocik között.:)

A kilátónál lépcsőzött Hédi megint, de már nagyon bátran, már nem vár senkit és semmit, hanem elindul egyedül, félelemérzet nulla. Nem győztünk utána rohangálni.

Fociztunk egy nagyot, Apával, Janival, Hédi rengeteg futott, hogy a három nagyot valahogy ki tudja cselezni, de akkorákat kacagott, hogy élmény volt hallgatni. Aztán elfáradt, és leült a labdára, becsszó, ezt magától produkálta, senki nem mondta neki.

Ma pedig itthon állítottunk sátrat, az udvaron, hogy lehet egy helye, ahová be tud húzódni, és ahová gyűjtögetheti a kincsecskéit. A medence felfújása még várat magára, mert nincs egy pumpánk, amivel levegőt tudnák juttatni egy kis gyerekmedencébe.

És itthon vannak Marianék is, de még nem találkoztunk velük, illetve csak mi Mariannal, a lányok még nem, a hétvégére tervezzük, hogy összehozzuk őket.

*

És itt jegyzem meg, amit elfelejtettem, pedig tényleg akartam ám, hogy az alsó két képért Janinak jár köszönet!