Munkahét

Anyának megkezdődött a munkahét, de a sok minden mellett főhet azért is a feje, mert ez a bölcsi-dolgo továbbra sem akaródzik nekünk menni. Hédi ma reggelt megint sírt, majd délelőtt is sírt, és sírt akkor is, amikor a mama megérkezett érte. Megjegyzés; anyukám teljesen ki volt kelve magából, ugyanis amikor ment Hédiért, (11,15kor) a kicsik még mindig kint voltak az udvaron (ezer fokban) Hédimen rajta a ruha, amiben Apa elvitte, folyt róla a víz, és persze üvöltött. Anyu szerint egyértelműen és látványosan szenvedett a melegtől, de az árnyékban csücsülő dadusok ebből annyit érzékeltek, hogy valami baj van, valamint megnézte az aktuális dada a gyerek fejét, hogy nem lázas-e. Ezen persze teljesen kiborultam, hogy a francba nem érthet valaki ennyire egy gyerekhez, ha már ott dolgozik?!!

Bőszen telefonálásba kezdtem, hogy mi a franc lehet a megoldás, mert nagyon prosperáló városunk ez az egy darab bölcsöde van (micsoda páratlan választék) illetve van egy magánbölcsi (megtudtam, 60 ezer per hó, hát köszi, asszem' kihagyom) illetve vannak játszóházak, ami persze nem ottalvós, cdak délelőtt-délután lehet ott a gyerek. Igaz, ott legalább foglalkoznak is velük, nem csak kicsapják őket az udvarra legelni. Szóval egyelőre nézelődöm, gonodlkodom, aztán összehívom a családi kupaktanácsot, persze azér tmég néhány napot adunk ennek a bölcsinek is, hogy bizonyíthasson. Állítólag ezen a héten már megpróbálják ott ebédeltetni és altatni. kíváncsi vagyok, milyen eredménnyel, ha még a délelőtti foglalkoztatózás is nagy falatnak bizonyul:(