Sztrájk

Hédi Aliz sztrájkol. Tegnap sem aludt napközben egy percet sem, valamint eddig még ma sem. Szavam nem lehet, mert csendespihenőzik a szobájában, de nem alszik. Mentségére legyen mondva, cserében tegnap is már 8 előtt aludt este.

A csendespihenő ma azért kicsit túlzó megfogalmazás; amikor bementem hozzá, mert hangosan követelt, és nekem szavam elakadt, ő úristen-úristen mantrázásba kezdett, mialatt végig vigyorgott. Ugyanis sikerült teljesen felforgatnia a szobáját, amit elért, mindent lepakolt, bónuszként pedig a ropiját alapos munkával dara állagúra törte a szőnyegen. És mivel ilyen esetekben az úristen az én számat szokta elhagyni, gondolta, most megkíméli a hangszálaimat, és ő mondogatta. Ilyenkor maradjon komoly az ember. Persze komoly maradtam, és nekiálltam összepakolni, miközben igyekeztem szigorúan megmondani, hogy Anya most nagyon szomorú. Amikor az ágyához értem, felmászott a hátamra, átölelt, megpuszilgatott, és mondta: nagyon szeretlek anya. Na ilyenkor meg az embernek megtelik a szeme könnyel, és nem hogy haragudni nem tud, hanem inkább jól megölelgeti és megpuszilgatja a lányát. És persze elmondja, hogy Anya is mennyire szereti Hédit.