Babaklub

Az úgy volt, hogy végre eljutottunk a baba-mama klubba, ahová már régen készülünk, de mindig közbejött valami. Amíg csak pár baba volt, nem is volt semmi gond, Hédi nagyon jól érezte magát, körbejárta a termet, megnézett minden játékot, labdázott, jól érezte magát. Ahogy nőtt viszont a babák száma, úgy ment el Hédi kedve, a végére pedig, amikor már tele volt a terem babával és mamával, görcsös sírásba csapott át a dolog. Szerintem nagyon zavarta a nagy ricsaj és rengeteg ember körülötte. (Megjegyzem, engem is, nem is csoda, hogy kiborult tőle, ennyi ember egy helyen elég egészségtelen.) Kicsit még vártunk, de aztán össze is csomagoltunk, és eljöttünk. Persze, ahogy felszálltunk a bicóra, már minden rendben volt, megnyugodott. Nem adjuk ám fel, megyünk legközelebb is:)
Találkoztunk végre Ancsikáékkal, Emma egy jelikopterrel játszott elmélyülten. Eljöttek Hannáék is, és Bogi is. De mi nem nagyon barátkoztunk senkivel. Ancsika készített képet, el is küldte, így meg is tudom mutatni, hogy tényleg ott jártunk:)


Hazafelé pedig végig aludtunk az új sapkánkban:) legalábbis Hédi Aliz.