Bicikliztünk

Van egy kosaras bicóm, de Anyáék szerint
még nagyon kicsi vagyok hozzá.
Pedig nagyon szeretek ám ülni rajta, csak legyen, aki tologasson.:)
Ha nem tologat senki, akkor is szeretem,
mert nagyon jól tudok vele körbe-körbe menni,
és éppen elérem a kormányt.

Persze megvan a mocim is, és most hirtelen nem is tudom,
hogy melyikkel játsszak.
A legjobb az lesz, ha egyszerre mind a kettővel:)

Amikor pedig valamit nagyon figyelek, akkor elfelejtem,
hogy én még nem is tudok menni,
és hogy nem is tudok megállni a lábaimon,
ha nem kapaszkodok valamiben.