Első normális hétvége

Igazi hétvégénk volt, végre!!! És annyi mindent csináltunk, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Visszafelé:)

Anya sütit sütött ma, nagy szó ez, nagyon régen fordult elő ez is, hogy csak úgy gondoltam egyet, és megengedhettem magamnak, hogy az én ki családomnak sütit süssek. Ízlett is mindkét pocakosnak, este pocakösszemérést tartottunk, kinek mekkora a feneketlen bendő. Nem mondom meg, ki nyert:) Közben meg is tanultuk azt, hogy hol van a pocakunk, meg hol van az orrunk. Bár ez utóbbi esetében igen gyakran a fülére mutat Hédi, de a mit kell kifújni-ra tudja, hogy hol a nózi.:) Hédi megtanult a hétvégén puszit küldeni tenyérrel, valamint gyakoroltuk a kerekecske-dombocskát is. Este fogócskáztunk, meg anya-taxiztunk; a kanapéról ügyesen fel tud mászni a hátamra, és akkor indulhat a menet.:) aminek a végállomása szintén a kanapé, ahol le tud szállni is.
Délelőtt dolgoztunk sokat, takarítottunk együtt (tegnap porszívóztunk, mára a törölgetés maradt), aztán mostunk is - a legjobb móka a mosógép gomjainak a nyomogatása (még jó, hogy ügyes tervezők gyerekzárat tesznek a kütyükre) meg a teregetés, amikor is az Anya által kiteregetett ruhákat ügyesen le lehet szedni a szárítóról, és ez persze vicces.
Együtt ebédeltünk, nyugisan, Hédi megevett egy kiscombit és egy egész nagy répát a húslevesből, egy csomó kelkáposzta főzeléket, majd a biztonság kedvéért lefekvés előtt még két deci kakaót is megivott.

Tegnap voltunk bevásárlóba, ahol annak ellenére remekül viselkedett Hédi, hogy újabban bizony előjön a hiszti, ha nem lehet valamit megkaparintania. Tipikusan telefon, távirányító, virág (kezd újra rákapni a virágföldre, de hogy miért? Pedig olyan szépen leszokott már róla.) ilyesmi. De a boltban nem volt akarnok, megelégedett azzal, hogy a frissen vásárolt fogkeféjéről igyekezett lerágni a papírt.:) Vettünk egy labdát, egy szép sárga pöttyös labdát, de olyan büdös, hogy nem adom oda Hédinek. Illetve bevontam. Nyilván nem szaglásztam körbe, mielőtt megvettük, különben is Hédi rögtön a kezébe vette, és ki sem engedte belőle csak itthon (vicces dolog úgy betenni egy gyereklányt a kocsiba, hogy közben hozzá van nőve egy nagy labda, majd ugyanígy kivenni, bevinni a házba. Még jó, hogy azt engedte, hogy a kabátját levegyük:) nem tudom, hogy miből készítették, nem is kínai termék pedig, hanem magyar gyártmány, de valami szörnyű átható szaga van, igazi mély, szúrós, annyira, hogy kb fél órás játék után már Hédi is büdös volt tőle. Szörnyű:( Igyekeztem áztatgatni, súrolni, (a labdát, nem Hédit) de meg kellett állapítanom, hogy ez bizony az anyag tulajdonsága, úgyhogy bevontam, Hédi legnagyobb sajnálatára.

Este pedig végre emberek közé is eljutottunk, amiből persze közel sem az emberek voltak az érdekesek, csak a kimozdulás maga. Míg Mama, Papa és Keresztanyu gardemamáskodtak, addig mi meghallgattunk egy kellemes orgonakoncertet, ami ugyan nem pont az volt, amire én most számítottam - sokkal inkább egy energikus, lendületes előadásra voltam felkészülve, de természetsen így is kellemes élmény volt. Ld még Apa-blogja. Egyébként azt mondta R.G, hogy új előadással készül, olasz darabokkal, amivel remélhetőleg jövőre el tud jönni ide is, azt biztosan nem hagyom ki, mert Vivaldi, Verdi és egyáltalán az olasz klasszikus zene az, ami igazán közel áll hozzám.

No, nem lett túl rövid ez a mai bejegyzés, pedig még nem is írtam mindenről. Hogy megérkezett a kilendecik fogacska! És hogy megtanultunk orrot fújni is. Arról sem, hogy Apa is tudott végre nyugodtan dolgozni, és mindemellett még pihenésre is futotta, de az a lényeg, hogy nagyszerű hétvégénk volt. Igazán élveztük mindannyian. Hasonló szépet kívánunk mindenkinek!
*
Amiről pedig most hallottunk; meseoldal, ahol zenék, versek, filmek, játékok vannak kicsiknek-nagyoknak: www.egyszervolt. hu