Csípőkontroll

Nagyjából azt kaptam a csípő-felülvizsgálaton, amire számítottam, annyi különbséggel, hogy sokkal többet kellett várnink és a doki is bolond volt.
Több mint egy órát kellett ácsorognunk-ücsörögnünk, Hédim szegény pedig most ezt elég rosszul viselte, mert a) melege volt b) álmos volt. Nem volt hangos rendbontás, de azért folyamatos nemtetszés-nyilvánítás diszkréten, az igen.

A doki pedig, ahogy mondtam, bolond volt. Teljesen szórakozott professzor benyomását keltette (hogy tényleg ilyen, vagy megjátszotta, azt nem nem volt időm kideríteni); összekeverte a lányok neveit, beszólt nekem (ezt nehezen tűröm, persze viszontválaszoltam), aztán poénkodni is kezdett, egy szerencséje volt, hogy Hédivel kedvesen bánt. A vizsgálat végén is még humorkodott, de akkor az én türelmem már igencsak fogytán volt, mert Hédiemt akartam mihamarabb ajtón kívül tudni, így beleszóltam a humormorzsákba, kivettem a papírt az asszisztens kezéből, majd viharosan kijöttem, úgy, hogy az elköszönés is már menet közbeni volt.

Érdemi dolog az persze nem történt, doki közölte, hogy minden rendben, szép és jó, sokat legyen a kiscsaj hason, de egyébként remek lány. Szóval meggyőződésem, hogy tényleg csak azért rendeltek vissza kontrollra bennünket, hogy legyen mire lehívni a támogatást. (Jajj de gonosz vagyok) Persze, hogy megyünk, amikor mondják, hiszen Hédiről van szó, csak nem szeretem, amikor hülyítenek.