Cselek

Mivel még mindig dünnyögött Hédi, benéztem hozzá. Nos, az én nagy lányom a hátán feküdt (persze én a hasára fordítottam, hiszen úgy tud jót aludni) és hatalmas, huncut, széles mosollyal fogadott, körülbelül ilyen értelemmel: látod anya, milyen ügyes vagyok, és tudom ám, hogy aludni kellene, de ez olyan jó móka, s biztos neked is tetszik, csak tudod, én nem tudok még visszafordulni a hasamra, és ugye visszafordítasz, és akkor becsszó aludni fogok. Komolyan mondom, napjában többször érzek késztetést arra, hogy megegyem az én tündéri lányomat. csak ugye, akkor mi lenne, ha megenném? Most is inkább jól megpuszilgattam, megfordítottam, és kijöttem a szobájából. Most akkora csend van, hogy öröm hallgatni:) biztosan nagyot fog aludni.