Autómentes Nap

Ki nem hagytuk volna a mai Autómentes Napot, pláne, hogy ilyen szép idő kerekedett. Áprilisban még kicsi volt Hédim hozzá, de most már nagylány, így felkerekedtünk és bekerekeztünk az Eötvös térre - Hédi imád bicózni, közben lálálázunk, meg beszélgetünk, amitől persze Anyát biztos bolondnak nézik szemből, hogy magában beszél, de kutya bánja - ott viszont pacifogatra váltottuk. Persze mindenek előtt igyekeztünk végigmászni a teret, mármint Hédi, én méltóságteljesen két lábon kutyagoltam utána, elég viccesen néztünk volna ki mind a ketten négykézláb, ahogy itthon szoktuk. Mindenki megmosolyogta, mert nagy bátran mászkált mindenfelé, és nem félt sem az emberektől - pedig jó sokan voltak - sem a hangos zenétől, sem a bicóktól. Jól nevelt kis fruska, na:))))

Jó volt, hogy igyelkeztünk, mert nem is két lovaskocsi volt, mint amit ígértek, hanem csak egy, de mivel mi gyorsak voltunk, így nem csak hogy felfértünk rá, de ráadásul azon is az előkelő, a kocsis mögötti helyet foglaltuk el. Elcsábítottuk magunkkal Timit, aki nem is akart maradni, de nem bírt ellenállni Hédinek, így Hédinek ismét jó dolga volt, mert felváltva fogtuk Timivel, így mindent jó alaposan meg tudott nézni. Persze kapásból a bácsi ostora kellett volna neki. Nagyon aranyos volt, mert amikor elindultunk, annyira meghökkent a lóvontatta mozgás élményén, hogy percekig tátott szájjal hozzámbújva emésztette a látottakat és tapasztaltakat. Aztán pedig játszott a széllel, ismerkedett a többi kisgyerekkel - tipikus; a nagyobbakra a hajt, a kicsiket alig vette szemügyre. Kivétel; egy kicsi lány megszomjazott, és a cumisüveg láttán Hédi ráébredt, hogy ő tulajdonképpen éhenhal rögtön, és hirtelen felindulásában megitta az egész üveg tápit, amit egyébként csak biztonsági tartalékként vittem magammal, mert ettünk, mielőtt elindultunk.

Jó nagy kört mentünk, így kb hatra értünk vissza, így mi azonnal újra nyeregbe pattantunk (keró-nyeregbe) és hazajöttünk, nagy pancsi után - bár nem bíztam az eredményben a fél hatos evés után - megpróbálkoztunk egy kis vacsival, amit Hédi egy húzásra benyomott a pocakjába, mintha nem is evett volna nem sokkal korábban. Jó étvágya van, na:)
És persze megint nem kellett ringatni, az utolsó kortyokat már csukott szemmel itta ki, aztán kiságy, takarócsücske a szájba, és alvás.:)
*
Készültek Hédiről képek, de mivel mindent más csinálta - ügyesen itthon felejtettem a telefonomat - össze kell kéregetnem őket.