Segítség

Délután Hédim segített nekem teregetni - szerencsére visszajött a szép idő. Tetszik neki ez a mutatvány, pláne, hogy Keresztanyu megmutatta neki, hogy gyerekkorunkban hogy játszottunk (Dédi legnagyobb örömére) a frissen mosott ruhák között - nyilván Hédi még csak segítséggel éri el a kívánt magasságot:) - és szeret nekem segíteni is. Azaz a lavorból komotósan, megfontoltan válogatva egyesével kipakolja a földre a mosott ruhát. Így igencsak össze kell szednem magam ahhoz, hogy hamarabb kerüljenek a ruhák a kötélre, mint a földre:)
Megjegyzés: újabb bizonyítéka a jó döntésnek, soha ilyen finom frissek nem voltak a mosott ruháink, mint így, hogy a szél és a friss levegő szárítja őket.

Így segítek én Anyának:)

Bonnienak pedig séta-elvonási tünetei vannak. De hiába cibálta el szegény a pórázt a gazdinak, ma sem tudja elvinni sétálni. Bonnie egyébként egyre inkább házörző jelleget ölt, ami megvallom, egyáltalán nem gondoltam volna a mi kanapén szocializálódott kutyánkról. Annyira komolyan veszi a feladatát, hogy az ismerősökön kívül szinte már senki nem mer bejönni, esküszöm, megijednek a húsz centis kutyától) úgy ugat, morog, és már-már támad arra, aki beteszi a lábát az ajtóm. Hihetetlen:) Hédit pedig úgy védi, ahogy az elő van írva.
*
Jajj, hogy ne felejtsem el. Ma ettünk epret, sajátot, a kertünkből! Komolyan! Ma, szeptember 20-án két szem érett epret szüreteltem az ültetvényemről:) és Hédivel megettük a fűben ülve. Nagyon finom volt!:)