Csendes este

Kicsavarogtuk magunkat, elmentünk Apa elé. Hédi valamiért úgy gondolta, hogy Anyának baja van a hallásával, ezért hogy biztosan ne maradjak le egy gondolatról sem, egész úton oda és vissza is (biztos ami biztos) kiabált. Módosítom, hihetetlenül hangosan kiabált. Nem problémázva, egyszerűen csak jókedvből kifolyólag. Ez már odafelé sem volt kellemes, hazafelé pedig, amikor már egymás mellett ültünk, hiszen Apa vezetett, gyakorlatilag az elviselhetetlenségig fokozódott. Szerintem, mert Hédi szerint ez remek móka volt.

Apát gyorsan kidobtuk az autóból, menjen dolgára, mi pedig hazajöttünk, mert jött Papa egy kicsit unokázni. Körbejártuk az udvart, és büszkén jelentem; virágzik az eperültetvényem, sőt, eperszemek is nődögélnek, és van már félig érett eprem is!! Hédim gyorsan, ha már kint voltunk, kuncsorgott magának egy almát, nehogy rágcsa nélkül maradjon. Persze most már alszik ezerrel, hét óta.
*
Egy tegnapi kép még;

Jól érzem magam akkor is, ha nem mehetek le a fűre.
De lent azért mégis jobb.

Az a pöttyös labda a hátam mögött nem az enyém ám,
hanem Bonnieé, de ez nekem sokkal jobban tetszik,
mint az enyém (pedig Anya mindig mondja, hogy
valami aranyos Micimackó van az enyémen),
és amikor el akarom venni, akkor mindketten csúnyán
néznek rám, de én azért ki szoktam őket cselezni:)

és egy mai.

És így néz ki az alakuló sziklakertem, amit nyilván már csak tavasszal fogok tökéletesíteni, de az első telepesek megérkeztek:) a szép lila virágom alatti kavicsok alatt látható kis szürke folt már nem kavics, hanem a megzavart brekim feje.