Egyéves szervíz

Eljutottunk a doktornénikhez, és kivételesen nem lettünk idegesek, mert nem is kellett olyan sokat várni. Hédi rájött, hogy lépcsőzni jó, így a várakozást azzal töltötte, hogy a rendelőbe vezető két lépcsőn mászkált fel-le (a szép új harisnyájában, persze) majd ugyanezt kétlábon ismételve, anniy különbséggel, hogy felismere a veszélyt, ehhez szüksége volt a két kezemre is, kapaszkodó gyanánt.
Minden rendben egyébként, benőtt Hédi feje lágya:) és a csípővizsgálaton is rendbenlévőnek találtatott. Délután jó nagyot játszottunk, mert hogy a munkában ugye szabadnaposak vagyunk. Igaz ugyan, hogy megkíséreltem némi kidobozolást, de mivel Hédi aktívan részt vett a műveletben, hiszen mindig mindenben segít nekem, ez némileg nehezítette és lassította is egyben a munkám, így inkább feladtam:)