Vendégség

Elég érdekesen alakult a mai látogatásunk Keresztanyunál; rövid ám annál viharosabb volt. Hédi Aliz már reggel hat órakor úgy gondolta, hogy itt az idő, fel kell kelni, de erről sikerült lebeszélnem, és hétig még egy kis alvásra rábírnom. Hétkor viszont már teljesen frissen, üdén pattant ki az ágyból, így persze semmi értelme nem lett volna még visszatenni. Így természetesen már tíz órakor üvegesedtek a szemei, és aludni szeretett volna. De ekkor már a Keresztanyunál voltunk, ahol különböző cseleket vetettünk be az ébersége érdekében:) a legjobban a süti jött be, de mivel abból csak módjával engedi Anya a kóstolást, így hamar elszállt az érdeklődése. A biztonság kedvéért összemorzsáltuk a heverőjét, a szőnyeget, a konyharuhát, a konyhát, kicsit megtépkedtük a virágokat, kicsit felkiabáltuk a szomszédokat, aztán mint aki jól végezte dolgát, indultunk haza:) Itthon viszont legalább nagyot aludt, három előtt nem sokkal kezdett el gagyogni.
*
Délután játszottunk, ettünk őszibarackot, Hédinek egyre jobban tetszik, hogy ő is etet engem, miközben én etetem őt. Így Hédi őszibarackot evett, én pedig babapiskótát.
Ma megismerkedtünk azzal is, hogy mit jelent az, ha valami süt - az izzó fogdosásáról remélem így idejekorán leszokik. Megjegyzem, éppen csak hogy felkapcsoltam a villanyt, tehát még inkább csak langyos volt amikor tapogatni kezdte - még mielőtt azt hihetnék, hogy leégetem a gyerek kezét holmi pedagógiai célzatból.