Fogak

Miközben a jobb oldali örlőre koncentráltam, aminek kibújása várható volt, mert nagyon megduzzadt Hédikém ínye, suttyomban előbújt fent jobb oldalon is egy örlő. Így jelentem Hédi Aliz 11 foggal harapdál vadul, mindent amit ér:)
A hétvégén gazdagodott a sebesülés-gyűjteményünk is. Először is a pofi jobb oldalára sikerült egy hosszanti csíkot húzni dédiéknék egy arra alkalmas, ám semmi esetre sem ezt a célt szolgáló székkel. Ma pedig a délutáni ébredés után - mivel Hédim újabban az ugrásokat gyakorolja - nem sikerült pontosan kiszámítani a röppályát, így a kiságy rácsánál landolt, természetesen homlokkal. Szépek leszünk csütörtökre, amikor is mennünk kell a 15 hónapos szurira, de ez egy ilyen játék, gyerekből van, tehát foltos:)
Anyának pedig közben elfogytak a vizsgái, minden minden rendben van! Már csak egy kis szakdolgozat védés, meg egy kis államvizsga. De most két hét aktív pihenés!

Hú, de nagy a lemaradás

Most látom csak, hogy milyen régen nem jelentkeztünk. De igazoltan voltunk távol, becsszó:)
Az egész múlt hetet sikerült ágyban töltenem a hátfájás miatt, aztán a hétvégén javult. (Köszönhetően az Aleve-nek, az Inno Rheuma krémnek, és Jégzselének és persze a csontkovácsnak.
Itt üzenem Ancsikának; nem orosházi a bácsim, itthon sajnos még nem talátam megfelelőt, korábban Csapácára jártam, de az sem volt az igazi, mostanság Bánhegyesre járok át egy nagyon ügyes bácsihoz.)

Hédi persze rettentően élvezte a hetet, no nem azért, mert Anya feküdt, engem sajnált, de felváltva volt itt Mama, Papa és Keresztanyu, reggeltől estig mindig nyüzsgött körülötte valaki, este pedig Apa érkezett újult erővel:) (Mivel gyakorlatilag mozdulni nem tudtam, az etetőszékbe be, abból ki, kádba be, abból ki kivitelezhetetlen volt segítség nélkül.)
Szerencsére szép volt az időnk is, így voltak nagy udvari játékok, bicózásal, hintával, labdával, minden jóval:) Mivel már jól vagyok, így persze lehet Anyát végre nyúzni, meg is ünnepeltük egy cicatakarítással.:) És már csak egy vizsgája van Anyának hátra.

Azt a beszéd nevűt továbbra próbálgatjuk, és tetszik nekünk, Hédinek azért, mert kezd rájönni az ízére, nekünk nagyoknak pedig azért, mert roppant bájos.:) A legnagyobb gondot és fejtörést azok a szavak okozzák, amelyek hasonlóan kezdődnek - így például a Papa és a papagáj elhatárolása némileg gondot okoz, így lesz mindkettőből pappa.:)
*
Nagyon örülünk, hogy Emmáék is végre jól alszanak, és gratula Ancsikának, hogy megoldotta a kérdést. Én egyébként Dr Spock könyvére esküszöm, ami a házi bibliám, mert Hédinél eddig minden bjött, amit írt, és nagyon szépen lehet a fékezhetetlen gyereklányt a helyes útra terelgetni, és mivel a könyv 0-kamaszkorig ad jótanácsokat, azt hiszem, még forgatjuk majd párszor:)

Sebhelyesarcú

SzélVész Panka, azaz Hédi Aliz gyorsabb bármelyikünknél. Ennek újabb bizonyítékát adta ma, amikor kettős felügyelet mellett is bírt úgy rohanni és ennek végén asztalnak esni, hogy esélye nem volt senkinek mellette, lett is jó nagy sebesülés az állán. De ez ugye kivédhetetlen, és sejtésem szerint sok-sok ilyen lesz még, mire eljutunk a normál sebességű közlekedés állapotáig. Egyébként ez sem szegte kedvét, némi bömbi után ott folytatta, ahol abbahagyta; a szélvészkedésnél.
Én eljutottam végre Keresztapu segítségével a csontkovácshoz, amitől már sokkla jobb, de még mindig fájós a hátam, így továbbra is fekvés. Hédikém ma - miután reggel megfontolt hátravetődéssel lefejelt - meg is szeretgetett, odabújt hozzám, kifejezve, hogy mennyire együttérez velem:)

Hátfájós

Most olvastam, hogy Ancsikáékat ágynak döntötte valami baci, nos nálunk sem túl jó a helyzet, igaz "csak" mechanikai a sérülés; a szokásos idegbecsípődéses-gyulladásos fájdalmaim közepette szenvedek csendesen.
Mivel felemelni sem tudom Hédit, azaz például az etetőszékből sem tudom kivenni (beletenni még csak-csak) így Mamáék segítettek egész nap, Papával volt levegőzni, hintázni, labdázni, Mamával játszott, evett, pancsizott, miközben én a kanapén fekve szemléltem az eseményeket. Hédi szerencsére nem szenved hiányt, én pedig túlélem, ahogy szoktam, ha minden jól megy, szerdán tudok menni csontkovácshoz, hogy orvosolja a búmat.

Az elmúlt néhány napban Hédi rástartolt a szavakra, tudatosan igyekszik figyelni, hogy mit hogy hívnak, és próbálkozik az első szótagok ismételgetésével.
Az eredmény néhány példája: mani= maci, ta= hinta-palinta, bi=bicó, tete= tente, pa= pancsi, az eeáánii=enni továbbfejlődött, a Hédi nagyon szépen megy, az Apa, Mama és Papa egyértlemű, az Aanna= Anya is egészen szép már. Ciii= cica, táá=távirányító (mint alapvető fontosságú szó egy ekkora törpe esetében:)) szóval következetesen igyekszik ráfeküdni a szavak elejére, elvétve akad kivétel (ld hinta) aminek a végét fogja meg.

Szépidős

Szépidős délután, igaz kicsit szeles, de ez nem zavart bennünket; birtokba vettük az udvart. Hintáztunk, labdáztunk Bonnieval játszottunk, megnéztük a szomszéd néni pipijeit. (Hédi integetett is nekik)
Már hajlandó Hédikém egyébként nekem is megmondani, hogy mit csinál a csacsi, meg a kutyus, ma pedig a maci brumm-brumm-ot is megtanultuk. A mai menü extra pedig a tükörben nézegetjük magunkat és közben mosolyogva ismételgetjük, hogy Hédi-Hédi-Hédi.

Pótlások

A pótlások ideje van, igyekszünk az egész heti lemaradást behozni.
Tegnap délután csavarogtunk, átmentünk Apáért dolgozóba, hogy ne kelljen buszoznia, ma Marianéknál voltunk, ahol Nettivel egészen jól eljátszogatott Hédi. Igaz, jobbára külön foglalták le magukat, de már tudnak együttműködni is:) A délutánt a Hédinek nagyon tetsző takarítás nevű játékkal töltöttük el, közben Keresztapu is betoppant egy narancssárga labdával a kezében, ekkor Hédi átnyergelt a porszívóról a labdára. Hétvégén pedig nem megyünk sehová, nem jön senki, és Anya sem fog tanulni napközben, így nyugisan családi hétvégézünk, reméljük, hogy szép idő lesz, mert akkor nem kell bent ülnünk a lakásban egész idő alatt.
És Anyának már csak két vizsgája van hátra.

Megvagyunk...

csak ezer dolgunk, de igyekszünk, ha hamarabb nem is, hétvégén biztosan jelentkezünk!:)

Kulinária

Igazán finomságok kerültek ma egész nap az asztalunkra. Kezdve a Mama főzte ebéddel, jóféle husilevessel, ami Hédi nagy kedvence, husival, sárgarépával egyetemben. Délután kakaós kalácsot sütöttem, mivel végre előkerült a költözéskor elbújt receptes könyvecském (jellemző, hogy Hédi bukkant rá valahol a szokásos kutakodásai alkalmával)
A kalácsot meggydzsemmel dúsítva uzsizták Apával, mindkettőjük nagy élvezetére:) aztán még egy kis sütisütéshez is kedvet kaptam, ami szintén nem sikerült rosszul.:)
Így telnek a nyugalmas kis vasárnapok mifelénk, ha már tanulni is kell, legalább a hétvége legyen igazán békés, családi.

Tegnap csavarogtunk kicsit, messzi Mamiéknál voltunk, Karácsony óta nem voltunk odahaza. Hédi Aliz úgy vélte, hogy ideje, hogy a Mamiék is meglássák végre, hogy ránk köszöntött a hiszti korszak, és ezt igyekezett is szép aprólékosan, kimukáltan bemutatni. Szerencsére a következetes és kitartó kísérleteinknek, melyek a forradalom leverését hivatottak szolgálni, egy percen belül mindig véget ér a dühödt igyekezet, amivel meg akarja kaparintani a tárgyat, amivel egyébként nem lehet játszani, utána pedig ismét angyali leányzóvá válik hosszú időre:) Ehhez persze az is kell, hogy szerencsére senki (semi mi, sem Mamáék, és más sem) nem enged a próbálkozásnak, csak azért, hogy "szegény gyerek" megnyugodjon - amit sokfelé látok magam körül. Mert így tényleg megnyugszik, és hamar talál más érdekességet magának. Azért kíváncsi vagyok, hogy merre tartunk majd, hogy merre fog fokozódni ez a hiszti, ahogy nőni fog - különös tekintettel a beszéd-nevű megjelenésére.:)

Pihenünk

Pihenünk, mert elfáradtunk. Hédi azért, mert tegnap voltunk a dédiéknél és ahogyan azt már megszokta, pörgött ezerrel, megmutogatta magát a dédiéknek. Érdekes módon ott egyszer sem esett el - bizonyára nem akarta bemutatni, hogy ezt is tudja. Egyébként Emma anyuja, Ancsika javasolta a bukósisakot, térdvédőt.:) Jó ötlet, csak még kellene könyökvédő, arcvédő, fogvédő, ujjvédő, meg mindenvédő:) is. vagy a másik megoldás; gumifalak, gumipadló, gumibútorok. Ezek híján maradnak a sérülések, ami egyébként egyértelműen csak a nagyokat zavarja, a kicsinek ez olyan természetes, mint ahogy levegőt vesz.

Egyébként ügyesedünk, mert például elirigyelve Netti tudományát, szépen ki tudjuk dobni kérésre a szemetet a kukába. Ugyan még nem tökéletes a történet, mert miután beledobta Hédi, azután nagyjából derélkig szeretne elmerülni a kukában, hogy megtudja, hogy azon kívül, amit beletett, ugyan mi érdekes van még benne.
Ezen kívül tegnapelőtt először ráült a bilire. Persze nem igaziból ám, csak úgy játszásiból, ruhában. Mindig együtt megyünk a nagyok hasonló célú helyiségébe, ahol Hédi bilije is helyet kapott, és akkor Anya mindig elmondja, hogy majd kicsit később arra fog Hédi ráülni nagylányosan, és erre tegnapelőtt ráült megmutatva, hogy ő már nagylány.:) De persze Anya szerint erre még bőven-bőven ráérünk, de az úgy gondolom, hgy az csak jó, ha így megismerkedünk ezzel a holmival is.

Anya pedig azért fáradt, mert ezen a héten két vizsgája is volt, (az egyik ebből ma) ami pont kettővel több az egészséges mennyiségnél:), de majd csak fogynak már. Már nem sok van hátra.

Kínaiul

Kínaiul ettünk ma; rizst és kézzel. És ez így nagyon mókás volt - Hédinek mindenképp, valamint sikerélményekben gazdag, mert ügyesen ette a rizst (jó, megette már akkor is, amikor én adtam neki, de így többet) és teljesen elégedett volt magával, hogy milyen szépen megetette magát, sőt még Anyának is adott néhány falatot.:)
Ma egész nap mindössze egyetlen balesetet sikerült szenvedni Hédinek, ami igazán rekordnak számít, igaz azzal az egyre is fogra utazott, de szerencsére semmi komoly, fogacskák a helyükön. A lányom egyre veszélyesebb saját magára - de mit lehet tenni egy szélvész tizennégyhónapossal? Esetleg betoncsizma?:))

Lemaradás

Lemaradás van, nagy - de tessék nekünk elnézni, mert itt voltak az ünnepek, amikor végre picit tudtunk szusszanni - no nem sokat - és volt itt vendégjárás - Anyának barátnői, meg Apával közös barátok is - és persze a tanulás-nevű is itt ül még a nyakunkon, és nem is részletezném.
Hédi Aliz szerencsére szépen éli világát, a cica még mindig vau, de már azt is tudja, hogy a kutyus is azt mondja, hogy vau, a csacsi pedig hogy iá (bár ez utóbbi két produkciót kizárólag Apának hajlandó bemutatni) és hogy a pápá az nem papa, de a Papa és mama is következetesen jól megy már. Az ünnepek alatt született a homlokán egy-két sérülés - köszönhetően annak, hogy lassan nem tud menni, csak viharos gyorsasággal. Rövide összefoglalónak álljon most itt ennyi. Igyekszünk visszatérni a megszokott kerékvágásba.