Készkészkészkész

Készen van végre minden!!! Utolsó simítások is a helyükön vannak, csili-vili tisztaság, béke, boldogság!:) Ma Hédim is megkapta az új szőnyegét, Micimacis-Tigrises, bájos darab, és természetesen betalált:) Holnap pedig semmi munka, csak játszásdi, és tavaszig ez így is lesz:) (kivéve persze azt a tanulás-nevűt)

Nyüszi

Sajnos nem elírás, nem nyuszi, hanem nyüszi. Ez/ilyen volt ma Hédi. Pedig láthatóan semmi oka nem volt erre. Hacsak a köd nem lép a szél mellé, és nem lesz az ellenségünk. Estére azért helyre állt a rend, a vacsi már szépen nyugodtan zajlott, szerencsére:)

Anya szabadnapot kapott

A Nagy Házátalakító Projekt és a Nagy Utolsó Nekifutás a Tanulásnak Projekt között kértem és kaptam egy egész nap szabadnapot. És nagyon-nagyon jól sikerült. Passzív pihenés=aktív semmittevés. Míg Apa Hédi foglalkoztatását oldotta meg (megjegyzem nagyon ügyesen) addig én az egész napot ágyban, párnák között töltöttem, jobbára mélyalvásban. Most megint bírom egy darabig.:))

Okosságok

Értelemszerűen nem vagyok nagy gyakorlattal bíró anyuka, lévén Hédi Aliz elsőszámú ezidáig egyetlen poronty a K&N nevek által fémjelzett családban,valamint óvónő-típus sem vagyok, így aztán tényleg nincs nagy tapasztalatom az egyéveseket illetően, de amit az én lányom nap mint nap művel, azon mindannyiszor elámulok. Honnan van ennek a nőszemélynek ennyi esze?!:)

Mai produktum (kiemelés a számtalan okossága közül) Bonnie kosarát cipelte a konyhán le-föl (Bonnie ekkor kevésbé volt nyugodt), és egyszer csak el akart menni a konyhaasztal mellett, ahol nem fért el keresztben a kosárral. Nulla másodpercnyi gondolkodás után éppen akkora szögben fordította el, amennyi szükséges volt és már vidáman kavart is tovább.
Aztán segített nekem takarítani; míg én felmostam, kisírta magának a partfist (vagy hogy kell írni, ezt képtelen vagyok megjegyezni, hogy mi a tisztességes neve ennek az eszköznek) amivel igyekezett takarítani, és persze úgy, hogy belenyomkodta a felmosóvízbe, mert hát azt látta tőlem. És msotmár épít is - bár ezt lehet, hogy már mondtam - vissza tudja tenni a szőnyegébe a darabkákat, és a megfelelő helyre viszi őket, és persze nem tökéletes még a kézügyessége, de tudja, hogy mit hová kell tenni. És arról ne is beszéljek, hogy milyen ügyesen "telefonál" a játéktelefonjával, milyen ügyesen bánik a távirányítóval, de tény, ezek másolási feladatok, de a problémamegoldása valami félelmetes. Na most jól körbedicsérgettem, de tényleg megdöbbenünk Apával mindannyiszor, ahányszor valami okosságot csinál.

Ez-az

Holnap megyünk a messzi Mamiékhoz, mert megint nem láttuk őket három hete. - Nem szoktunk ilyesmit csinálni, mindig megyünk kéthetente, de most valahogy így alakult a munkák miatt. Reggel viszont felkerekedünk, és meg sem állunk a házukig.

Ma volt a napja...

.. amikor egyáltalán nem talákoztunk Hédivel. Amikor elmentem itthonról, még aludt, amikor hazaértem, már aludt. Mama mondta, hogy délután nem aludt, csak egy ici-picit, és azt is háromkor, biztosan hiányoztam. Nekem ő mindenesetre nagyon.
*

Viszont! Ma volt a napja annak is, hogy egyetemi éveim utolsó előadásán voltam!!! És ennek nagyon-nagyon örülök, hogy eljutottunk ide is, az elmúlt 4 év mindenmegpróbáltatása most tejesedik ki ebben az évben, mert már "csak " egy vizsgaidőszak van hátra, és "csak" egy szakdolgozat-védés és "csak" egy államvizsga, és akkor vége is lesz hirtelen, és akkor úgy gondolom, hogy két diplomával egy jó időre befejezem az önsanyargatást, és innentől kezdve a dolgok jelenlegi állása szerint hosszú-hosszú évekig maximum Hédivel akarok tanulni, semmi esetre sem éjszakába nyúlóan. Ha annyit elértem ezzel a sok-sok évvel, hogy Hédi kapacitálni tud és fog majd belőle, akkor már jól tettem, hogy így tettem. Nyilván nem úgy gondolom, hogy vagizni tudjon vele, hogy beee, az én anyukám, meg bee, az én apukám, mert ezt nagyon-nagyon nem szeretném, mert nem ismerem el azt a kategóriát.

Egyébként mindenkinek az mondom, és vallom is, és remélem, így is lesz, egy dolgot mindenképp akarok; hogy diploma legyen a kezében. (Lehetőleg a sajátja:)) Hogy utána bártáncosnő lesz, vagy halász-vadász-madarász, vagy papucs orrán pamutbojt, az már nem érdekel. Olyan értelemben nem érdekel, hogy nem kívánok beleszólni az életébe, egy a fontos; boldog ember legyen. És akkor én is elégedett lehetek. De diplomával a kezében legyen az ami, hogy a lehetőséget soha nem engedje ki a kezéből, hogy bármikor-bárhová váltani tudjon.

Szegénykém, most hogy már öreglány, mert elmúlt egyéves, mindjárt milyen távlatokban gondolkodom:) Na jó, csak ez a mai eufórikus nap hozta ki belőlem.

Pihi

Kicsi pihenés a munka mellett, ma nem csináltunk semmit; értsd: semmit a házikón. Mivel kicsit elnéztem a napirendem, így délután kivételesen már itthon voltam, és egész délután együtt voltunk Hédivel. Bevonultunk a nappaliba, és Peggy Bundyt játszottunk. Bevettük magunkat a kanapéra a tévé elé, felszerelkezve naranccsal, banánnal és napraforgóval, és ott nasiztunk.:) Persze Hédi egy-egy falat között le-leszállt, és útnak indult, labdázott (végre előkerült a nagy tornázólabdám, ami 65 cm átmérűjű, azaz majdnem olyan magas, mint Hédim, és persze, hogy természetes, hogy ez az egyik kedvenc játéka), kártyázott, Bonniezott, olvasott, egyáltalán mindent csinált, amit itt lehet.:) Apa érkezése után nemsokkal pedig hozzákezdtünk az esti elfoglaltságainkhoz, mert Hédi nagyon korán elálmosodott megint, és már fél hétkor ágyban volt.
Így én is le tudtam időben feküdni, hogy most fel tudjak kelni tanulni. Most, hogy lassan vége a munkánknak, itt a vizsgaidőszak:( hurrá, már úgy hiányzott egy kis éjszakázás.:(

Már majdnem teljesen készen...

még ici-pici finomítások, és már készen is leszünk:) terveim szerint a következő héten befejezzük a munkát, és csak a pihenés marad! Valamint kergetni egymást a nagy térben:) Ami Hédinek nem lesz ellenére, nagyon-nagyon tetszik neki, hogy sokat-sokat mehet, és még mindig mindig nincs vége az útnak.
Persze ma is dolgoztunk egész nap, de meg is látszik. Keresztanyu jött ma, véget ért a kéthetes messziföldi száműzetése, amit a dolgozója mért rá, ennek és Hédi örömére egész nap itt volt, az imént ment csak haza. Hédi már régesrég alszik, és mi is nyugovóra térünk lassan, holnap Apának újra munka, Anyának iskola, Hédinek pedig Mama-Papa nap.

Lemaradás

Lemaradás van, mert még mindig sok munka van:( Hédin kívül gyakorlatilag mindenki fáradt, és alig él, evvel szemben kisasszony üde, friss és eleven, de még mennyire. Persze, ez így van rendjén.
De mostmár tényleg nem sok van, már nem sok van (ez a mantrám is lehetne) már csak egy hét.
Hédinek jó, mert ezen a héten sok Apás programja volt (mivel Apa délre járt dolgozóba) így együtt voltak délelőttönként, hol elsétáltak a boltba, vagy autóba ültek, úgy csavarogtak kicsit, meg persze a dolgozószobában is jártak, ahol az a sok kütyü van:) Papával pedig bicózott délután. Anyából csak esténként jut egy kicsi, azt viszont igyekszünk jó tartalmasan tölteni. Egyébként Hédit nem viseli úgy meg ez a történet, mint engem, mivel neki abszolút ideális az, hogy mindig az foglalkozik vele, aki a legfrissebb, illetve a legráérősebb; így ő ebből jól jön ki:)

Egyéves szervíz

Eljutottunk a doktornénikhez, és kivételesen nem lettünk idegesek, mert nem is kellett olyan sokat várni. Hédi rájött, hogy lépcsőzni jó, így a várakozást azzal töltötte, hogy a rendelőbe vezető két lépcsőn mászkált fel-le (a szép új harisnyájában, persze) majd ugyanezt kétlábon ismételve, anniy különbséggel, hogy felismere a veszélyt, ehhez szüksége volt a két kezemre is, kapaszkodó gyanánt.
Minden rendben egyébként, benőtt Hédi feje lágya:) és a csípővizsgálaton is rendbenlévőnek találtatott. Délután jó nagyot játszottunk, mert hogy a munkában ugye szabadnaposak vagyunk. Igaz ugyan, hogy megkíséreltem némi kidobozolást, de mivel Hédi aktívan részt vett a műveletben, hiszen mindig mindenben segít nekem, ez némileg nehezítette és lassította is egyben a munkám, így inkább feladtam:)

Holnap pihenőnap

A megállás nélküli munka közepette - egyébként szinte a finisben - pihenőnapot iktatunk be. Egyrészt mivel már csak az előszoba festése van hátra, ennek akadálya viszont, hogy még nincs készredolgozva a kőművesek által - Hédikém, az ilyen germanizmusokat soha ne tanuld meg:) -, másrészt pedig a múlt héten is ellógtuk az egyéves vizsgálatot a doktornéninél. (Mondtam is ma Keresztapunak, hogy Hédit viszem az egyéves szervízbe:)) Szóval honap nulla munka, helyette családilag elvonulunk lakcímbejelentőt intézni, amit eddig húztunk-halasztottunk, soha nem volt rá idő, aztán pedig megyünk a doktornénikhez. Délutánra pedig nagy-nagy semmittevést tervezek, azaz csak és kizárólag Hédivel fogok játszani, egy szöget arrébb nem teszek.
Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit szól majd Hédi, ha készen leszünk mindennel, és csak kettecskén leszünk itthon, megszűnik a nyüzsgés körülöttünk.
Ma végre felkerültek a függönyök is a helyükre, Kata volt kedves, és sos elvállalta a beszegést, Apu pedig segített feltenni a karnisokat. Most már nem csak az alagút vége látszik, hanem az is, hogy a végén fény van, azaz kijutunk:))

Sok dolog

Sok a dolog, de Hédi élvezi a felfordulást, és ez a lényeg:)
időközben megtanultuk a baba szót, sajátságosan értelmezve, minden baba; a maci, a baba, a cica, bármi. Ezen kívül megtanultuk a papa szót is, párhuzamosan a pápá-val. És egy csomó arckifejezést, leginkább az okoska és a csodálkozó tetszik nekem, valamint a hát-ez-meg-micsoda-féle.:)

Velősen

Kész a háló festése, újabb helyiség pipa. Holnap következik a nappali. Hédi nagy örömmel vette újra birtokba az egyik kedves nagyterét, ahol Anyáék ágyán olyan jót lehet játszani. És mivel ügyesen megtanulta két hete azt, hogy hogyan kell lemászni az ágyról - nem fejjel lefelé, hogy koppanjon a kobak, hanem tolatva óvatosan - ezt most a nagyágyon is próbálgatja, ami ugyan magasabb, mint amin eddig gyakorolt, de ezt is megoldotta! És mivel van hely bőven megint lótni-futni, így rohant is ma rengeteget. Gyakorlatilag két hete szinte elig mászik, 15-én ahogy elindult, az első két hét kicsit próbálkozós volt, fele kétlábon, fele négylábon, azóta viszont szinte csak kétlábon kotor. De most persze már rég alszik:) Tegnap volt az első este, amikor már nem kislámpa égett őrizvén az álmát, hanem csak egy Micimacis irányfény, de semmi probléma, nem fél mellette, sőt szerintem jobbat is alszik, hogy nem olyan erős a fénye, mint az előzőé volt. És most én is nyugovóra térek. Jó éjt:)

Az ígért képek

Ilyen lett...,

... ami ilyen volt.
*

Nem kicsi a különbség, és nem kicsi a munka, ami benne van, de megérte!:)

Ez pedig Hédim új bohócos lámpája, amit nagyon-nagyon szeret.

Megjegyzés; nem tudom, hogy aki ezt az egyébként igen bájos lámpocskát tervezte, ami azon kívül, hogy nagyon aranyos, még zenél is, és ilyenkor mozgatja a fejét, az vajon milyen megfontolásból választotta hozzá a Love Story zenéjét? Persze Hédit értelemszerűen nem foglalkoztatják efféle kérdések, csak én szoktam elgondolkodni rajta, amikor hallgatjuk.
*
Hédi második napja telt az új szobában, és újabb csodákra bukkant. Például arra, hogy van két nagy ablaka, amin keresztül nagyon érdekes nézni az udvari világot. Valamint, hogy reggel a párás ablakra lehet rajzolni, és ez vicces. (Pláne, ha hozzávesszük hogy Apa és Anya rajztudománya egy cseppet korrigálásra szorulna:) vagy hogy a kiságy mellett is van egy ablak (ez a hálószobánkkal közös, így azonnal ellenőrizhető, hogy miben mesterkedik a kishölgy) amit nagyon jó püfölni.
Csak azt nem érti, hogy miért van az, hogy mostanában akárki is van a közelében, az valamiért nem akar lótni-futni, hanem inkább csak ülni szeretne egy kicsit. :) De már látjuk az alagút végét.:)

Végre az új szobában!

Piros betűs ünnep; Hédim ma beköltözhetett az új szobájába!:) (Képek holnap, ma már semmi erőm sincs) Ügyesebbek voltunk, mint eddig, mert csak akkor mozdítottuk meg a bútorokat, amikor már egyenesen a helyére lehett tenni mindent, így nem volt nagy a felháborodás. Illetve volt, dehogyisnem, csak nem sokáig tartott. A gyanú akkor született meg, amikor a játszószőnyegét pakoltuk össze. Aztán a szekrények átvitelekor már igen élénk érdeklődést tanúsított, sandán nézte a munkát, és élénk hanglejtésekkel kommunikálta az eseményt. Amikor pedg az ágyát is meglátta a kezemben, hangos heeeééééé kiáltással adta tudtomra, hogy ez már mégis csak sok. De gyorsan bepakoltunk mindent, és azonnal birtokba is vehette a szobát, ahol bizony ott volt minden kedves játék, a játszószőnyeg, az ágyikó, és egy nagyon-nagyon kedves lámpa a plafonon, aminek láttán fülig ért a szája, és persze meg kellett szeretgetni, de valamiért nem lehet mindig kézben tartani. És még zenél is:)
Este Apával fürdés és vacsora után pedig álomba is merült, és mivel azóta is csend van, úgy tűnik, hogy nincs gond az új lakkal:)
*

Apa is megkapta ma az új dolgozószobáját (sokat dolgoztunk ma, nemhiába), ami azért is külön öröm, mert Apának ma van a szülinapja!!! És mivel egy kis szervezéssel és megbízható barátokkal világokat lehet megmozgatni, így a nap végére nem csak új dolgozót kapott Apa ajándékba, hanem az új Faludy könyvet is, amit szeretett volna, és persze tortát is és pezsgőt is.

Boldog szülinapot Apa!:)

Ígéret és a be nem tartása

Megígérgettem én, hogy megyünk baba-mamába holnap, de persze megint nem tudunk, mert festeni kell. Mert mostmár a finisben vagyunk, és két héten belül készen kellene lennünk mindennel, addig érnek rá a fiúk, tehát nagy tempóban dolgozunk.
Hédi két napja megint nagylányosat játszik, hirtelen rájött, hogy tiszta hülyeség 7 előtt már aludni, ehelyett inkább még egy órát ébren van, és így 8 előtt alszik el. Így Apával is sokkal több időt tud együtt lenni, még akkor is, ha későn jön haza Apa.

Toleráns Hédi, megszorításokkal

Az én lányom napok óta szemrezdülés nélkül veszi tudomásul, hogy a Kis kacsa fürdik kezdetű rigmust énekelem neki. (Megjegyzem, ma először sikerült két sornál többet előadni, miután megkerestem a neten, hogy hogy van tovább, mert én sajnos csak az első két sorra emlékeztem) Aki már hallott énekelni, az tudja, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy bizony egy nagy hőstett Hédi részéről. Amikor azonban ma mindezt megfejeltem azzal, hogy a fürcsi utáni öltözködés közben nekikezdtem a Bóbitának, akkor bizony az én toleráns Hédim is megelégelte, és előbb csak kinevetett, majd befogta a fülét:) Apa szerint ez a hangomnak szólt, de lehet, hogy mégsem, mert szokott ilyet játszani, ilyen fülbefogósat. Azért gyanú, hogy pont az én nótázásom alatt:))

Hédi Apa-napozott ma is, mert szobafestés volt, konkrétan Hédi szobájának festése. Már csak egy-két simítás, és teljesen kész az új szobácskája. Ha minden jól megy, akkor a hét végén nagy költözködés lesz, mert addigra készen lesz Apa dolgozószobája is, (főleg, ha nekigyűrközök, rászánom magam, és leglettelem) és reménykedünk benne, hogy a Dégáz lesz kegyes, és mihamarabb hozza a gázóránkat, mert ez a PB-palackos üzemmód kezd nagyon idegesítő lenni (drága és nem melegít) és akkor be lehet költözni az új részbe Apának is és Hédinek is.
Szerintem nagyon szép lesz Hédi szobája, sikerült egy igen kellemes színt kikeverni, ami meleg és vidám is, de nem harsány. Ha bekerülnek a bútorai, a bohócos lámpája, úgy gondolom, igen barátságos kis zuga lesz.

*
A fűtésszerelőknek hála, már tudunk haladni. (Hála abban a tekintetben, hogy végre végleg kivonultak a házunkból, mert egyébként csak bosszúságot és plusz költségeket okoztak, nem úgy dolgoztak, ahogy kellett volna, sem minőségben és határidőben, és én ezt igen sérelmezem, lévén nem ehhez vagyok hozzászokva) Ennek köszönhetően lesz pénteken a nagy költözés, aztán pedig még egy nagy lendület, és gyorsan festés mindenhol (amiért szintén hála a fűtésszerelőknek, mert nélkülük nem kellett volna most rohamtempóban mindent kifesteni) és a hónap végére minden-minden szép lesz és jó lesz. És akkor nyugodtan tudjuk várni majd a Mikulást, és aztán a Jézuskát is.

Hó

Megismerkedtünk ezzel a havas dologgal. Megállapításaink: a) nagyon fehér b) nagyon hideg
És valahogy hirtelen minden ilyen fehér és hideg lett; a kedvenc székeink, játékaink, kinti labdánk. Hogy lehet ez?!

Mérőce

Elfutottunk a védőnénikhez délelőtt, ha már a múlt héten nem sikerült. Hédi 10250gr és 74 cm-es nagylány. Kellett volna maradnunk egyéves vizsgálatra, amiről nem is tudtuk, hogy van - mert Anya ilyesmiknek soha nem néz utána, de azért vannak a védőnénik, hogy szóljanak, nekik az a dolguk, Anya viszont nem ért ezekhez a dolgokhoz, mert neki nem ez a foglalkozása, és ez így van rendjén - de nem maradtunk, mert sokat kellett volna várni, így majd a jövő héten megyünk. Kérdezték, hogy akarunk-e agyhártya-gyulladás elleni védőoltást, amire szintén nem tudott mit mondani Anya - indokokat lásd feljebb. Azért receptet kértünk kiváltani, és most utánanéztem a neten, végül is úgy gondolom, hogy kérjük ezt a szurit, de nem vagyok nyugodt, hogy valóban kell-e ez, vagy csak úgy mondják.
A fűtésszerelők még mindig itt vannak, ráadásul most hideg is van itthon, mert ma jön a Dégáz nyomáspróbázni, és így a pb-ről is le van kötve a rendszer, aminek nem örülünk, mer fázunk. Hédi ugyan alszik, így kevésbé érzékeli, mert jól be van takargatva, de nincs olyan jó idő odakint, hogy ez sokáig jó legyen:(
*
Védőnénik után elfutottunk Marianhoz és Nettihez, akik most kicsit megint itthon vannak, de még nem tudtunk találkozni a héten a sok munka miatt, ma is csak egy órácskára estünk be. A két lány most sokkal jobban elvolt, mint legutóbb, de a labdán (pedig kettő is volt) mégis sikerült összeveszniük.
*
Azt nem is mondtam, hogy keróval voltunk mindenhol, ami ugyan jó, mert Hédi szereti, de ebben a bolond szélben nekem nem volt valami kellemes:( Hédi élvezte, nem fázott, mert jól beöltöztettem, cserébe viszont nagyon szenvedett, amikor bementünk a melegre, mert akkor viszont nagyon sok volt a meleg holmi, és Hédi egyébként sem nagyon szereti a meleget. És persze gyorsan levettünk mindent, de olyan gyorsan mégsem tudok levenni Hédiről ezer réteget, ahogyan azt ő szeretné.
*
Emmusnak padig ma van a szülinapja, és mivel ez jó dolog ám nagyon, így innen is kívánunk neki még nagyon-nagyon sok ilyen szép napot!

Apával

Az van, hogy nagyon sok munka van:( Hédi cserébe, hogy Anyát nem látta egész nap, Apából kapott sok-sok órát:) Apa persze a tőle szokott kreativitással oldotta meg a felvigyázást. Például így.:) de ne ijedezzen senki, nem zenét hallgattatunk az egyévessel teljesen káros módon, ez csak játszási:)