Még egy pihenőnap

amit ki is hazsnáltunk alaposan. Délelőtt elcsavarogtunk - dolgunk volt, így kellemeset a hasznossal - és meglátogattuk Marikát és Erzsikét. Hédi - ahogy az már szokott lenni - jó fej volt, persze minden mozdíthatót megpróbált megmozdítani az irodában, de igyekeztem kordában tartani. Délután pedig egyszerre volt itt Keresztanyu meg Keresztapu - mégis csak névnap volt tegnap, ma pedig hóforduló, hiszen ma 16 hónapos az én lánykám - így volt játék, bohóckodás, ami ilyenkor illik:) De már csend van, nyugalom, Hédim alszik, jöhet a második műszak:)

Névnapi zenede

Hédimnek felettébb tetszett a zenekütyü, főként, hogy bármit is nyom le rajta, mindig megszólal valami. Sőt, féltékenyen őrzi is, mert amint megpróbáltam ismerkedni vele, rögtön kivette a kezemből:)

Természetesen ahogyan itt is látszik, főként fejjel lefelé tartja a kezében, de ezt már megfigyeltem, hogy szinten mindent így vesz a kezébe (könyvet, újságot, bármit) ez valami babasajátosság lehet.:)

Hédi nap

Jégtörő Mátyással együtt megérkezett Hédim névnapja is, persze nem felhajtással, csak nyugosan; délután kis házi ajándék átadási ünnepséggel:)

Új baba

Tegnapi hír, de hír, Mariann barátnőmnek megszületett Zita nevű másodszülöttje.:) Várjuk őket haza, hogy meglátogathassuk majd őket!
Egyébként sok újság nincs a mi házunk táján; tanulás van, játék van, semmi rendkívüli nem zavar meg bennünket:)

Bölcsi utóirat:
(főként, hogy valamiért nem tudom a kommentdobozba most írni) a Zöldfa utcára megyünk, mivel legjobb tudomásom szerint nincs is máshol bölcsi, de nekünk ez teljesen megfelel, egyrészt közel van, másrészt oviba is ide tervezzük járatni a nőszemélyt:) Mi nem hagyjuk ki, pedig nekem is volt ilyen halvány elképzelésem, hogy maradok még itthon, de mégis inkább bölcsi lesz a dologból, persze ahhoz még nőni kell egy kicsit.:) majd ősszel. Meggyőztek, hogy ne féljek tőle, mert az ilyen kiskölköknek, mint az én lányom nem lesz rossz, sőt kifejezetten élvezni fogja (persze erre majd odafigyelek)

Bölcsi

Tegnap Kersztanyuval elmentünk a bölcsibe, és meginterjúvoltunk az intézményvezető hölgyet, hogy mi újság van bölcsi fronton. Nagyon kedves a hölgy, és ami ennél is jobb, minden további nélkül mehet Hédim ősszel bölcsibe. Ráadásul itt nem tartják mereven magukat a szeptemberi kezdéshez, így az sem gond, ha megvárjuk, hogy két éves legyen, és csak októberben megy. Úgyhogy el is van vetve a kocka, Hédi már biztosan bölcsis lesz ősztől.
Kaptunk jelentkezési lapot, azt kitöltve vissza is visszük, házirendet, ilyesmit.:) És mivel kell majd neki üzenőfüzet, így rögtön azt is vettem hazafelé menet. Keresztanyuja pedig már állítgatja össze fejben, hogy milyen ruhában indítsuk majd útnak, illetve milyen hátizsákot vegyen a kis bölcsisnek.:)
Ehhez képest már csak remélni tudom, hogy Hédi is ilyen pozitívan fog hozzáállni, és neki is fog tetszeni. Sajnos nyárig nem tudunk a játszóházba menni (ami minden délelőtt van 9-11-ig, és be lehet menni, ismerkedni) mert az államvizsgáig még nem tudok mozdulni, de utána tervezem, hoyg el fogunk járni, és akkor őszre már biztosan természetes lesz neki a közösség. Remélem.

Feladat, II. felvonás

Rajtolt a Tételkidolgozás-Államvizsga rally, így Mamáékat a nekik biztosított kis pihenő után ismét teljes műszakban foglalkoztatjuk:) A nyomoronc eső miatt ma nem volt mód csavarogni, ráadásul Hédi elég nyűgöske is volt, amelett, hogy délben több mint három órát aludt! Ettől függetlenül este már hatkor nagyon-nagyon dörzsölte a szemét, és húzott, hogy menjünk pancsizni, és fél hét után nulla idő alatt elaludt. (Pancsi közben persze mindig felélénkül kicsit, így volt ez most is, ez a fogmosás-projektünk)

De pancsi még tánciztunk egyet; visszakaptuk a kölcsönadott Depeche Mode koncertfimünket, ami nagyon tetszett Hédinek. Szerencsére jó fej csjszi ebben a tekintetben is, jó a zenei ízlése nem a kommerszet szereti.:) hiába no, Apa-dj mellett komoly zenei műveltségre tehet szert:)

Csavargó

Kicsit megnyújtottuk a családi hétvégét, ami mindösszesen abban állt, hogy ma elmentünk Apával Szentesre, mert ott volt dolga, így legalább útközben még kicsit együtt tudtunk lenni, és amíg Apa dolgozott, addig mi a fogyasztói társadalom oltárán adóztunk, Hédi legnagyobb örömére.
Vettem Hédinek egy nagy labdát, a kicsik és a nagyon-nagy labda mellé, de most ügyesebben jártam el, mint a múltkor; alaposan körbeszaglásztam, mielőtt a kosárba került. Nos, jelentem, ez nem büdös! Sőt, egyáltalán semmi szaga nincsen. És Hédi nagyon-nagyon szereti, mert jól pattog, és vannak rajtak pötyik:), el sem engedte, vele ment délben aludni.

És persze nem bírtam ki, hogy ne vegyem meg azt a kütyüt, amit később bizonyára majd megint a pokolba kívánok, de Hédi annyira szeret mindent, ami hangot ad ki, és szereti magát a zenét is, és imád táncizni, hogy vettem egy miniszintetizátort neki, olyan jóféle tesco-gazdaságos lehet, de olyan jó kis színes, csili-vili, biztosan fog neki tetszeni. Még nem tudom tesztelni, mert a névnapjára szánom, amit mi jégtörő Mátyás napon tartunk. Mert ekkor is van Hédi nap, és mi ezt választottuk.

Vasárnap

Míg mi itthon játszottunk, és tettük a dolgunkat...
(háttérben fogadott cicánk, L.I. elsuhantában látszik)

...addig Apa bicózott egyet, mert már nagyon régen nem tudott időt szánni rá.

(Jól is tette, hogy délelőtt ment, mert már esik is az eső.)

Hédi tudja

Hédi tudja, hogy mit akar csinálni, nagyon is. Azt például szerintem eldöntötte, hogy tőlem nem hajlandó semmi tanulósat megtanulni, csak olyan dolgot, amit együtt csinálunk. Szerettem volna, ha megtanuljuk a csip-csip csókát például, de a füle botját sem mozdította. Erre másnap megtanulta mutogatni Mamával. A kerítünk kertet dettó. Mostanában a sétálunk-sétálunkkal kísérletezem, de teljesen hiábavaló próbálkozás. A rajzolásról hallani sem akar - ha velem van, mert Papának például rajzol. Velem nem hajlandó megtanulni az állatkákat és azok beszédét, de Apa után azonnal mondja. Szóval így állunk mi a tanulással. Gondolkodtam azon, hogy vajon velem lehet-e a baj:) persze lehet, hogy igen, de úgy látom, hogy specializálódik, és mindenkinél egy-egy területre koncentrál. És ebben a körben én vagyok a problémamegoldó-tanító:)

Szemből

Látszom én szemből is, nem csak hátulról.:)

és néha hajlandó vagyok megállni kicsit, vagy akár ülni is.

Nagy nehézségek árán tudtam végre így is képet készíteni Hédiről, ugyanis állandóan elszalad előlem, amikor meglátja, hogy fotózni próbálom, és közben még nevet is rajtam, hogy viccesen kergetem a telefonnal a kezemben:) Itt éppen ült (a cipőjét bontogatta) de így is osztotta nekem az észt:)

Apával

Nem az évszázad fotója, de telefonnal esti fényben ennyire futotta hirtelen.

Az én két okoskám, Apa és Lánya tudományosan tévéznek:)

Szurka-piszka

Túléltük a szurit:) igaz, erre is számítottunk, de azért mégis örülünk neki, hogy nagy megrázkódtatás nélkül átvészeltük. Mind a ketten. Hédi ugyan bömbizett egy sort persze, mert ki szereti, ha alvásidőben az enni és a tente helyett tűkkel bökdösik, de nagyon hamar elállt a sírhatnékja, amikor az utánunk jövő kisfiú is hasonló harsonával jött ki a doktor nénitől, és ez érdekesebb látvány volt annál, hogy észben tartsa, hogy ő tulajdonképpen szörnyű nagy traumőát élt állt. :)) eygébként nagyon szépen szúrta meg a doktor néni, mert kicsit sem vérzett, én már nem is látszik a helye sem, és egy pillanat volt csak. (Hédi bizonyára nem így látta, de egyelőre még én írom az ő napklóját, ezért az én olvasatom uralja a terepet.) De még ettől függetlenül is hajlandó volt köszönni a néniknek, amikor kijöttünk.

A várakozás alatt pedig egyszerűen remek csajszi volt - mint szokott. Ahogy beértünk, ő máris elindult felfedezőútra, alig tudtam annyi időre levadászni, hogy levetkőztessem. Minden babát, minden nénit megnézett. A mérleget ellopta, és cipelte össze-vissza a váróban, amit nagyjából ötvenszer körbejártunk. És persze büszkén bemutatta, hogy milyen ügyes, mert amit talát szemetet, kidobta a kukába. A legaranyosabb akkor volt, amikor egy vadidegen apuka előtt megállt és nyújtotta a kezét, hogy őt most vegye fel. Az apuka nagyon kedves, mosolygós volt, és persze fel is vette. Hédi pedig nagy nyugodtan ült az ölében, és onnan osztotta nekem az észt. Jó kis csajszi, mondhatom, már most pasizik:) Egyébként sokkal inkább a férfinéphez vonzódik (nyilván lányos szokás) mi ketten a Mamával kanyarban sem vagyunk Apához és Papához képest.:)
*
ÓÓó, az egyik lényeg; Hédi Aliz 11 150 gr:)