Pihenő-dolgozó

Délelőtt szabadnapos voltam, Apa átvállalta Hédimet, így végre egyszer kialudtam magam! Hédi is jó kislány volt, nem haasználta ki Apát, csak az evésnél akarta kicsit átverni a fejét, de addigra már én is talpon voltam, így ez nem sikerült.
Délután nagy dolgozásba kezdtünk, Apa füvet nyírt, anya gazt szedegetett, Hédi pedig szépen végigmászta velünk az udvart. Voltunk az utcán is , megismerkedtünk a szomszédokkal is, akiknek egy 3-4 éves illetve egy 5 hónapo skisfiuk van, Hédinek garantált a fiús közegben való nevelkedés:))
Ez a fénykör itt Hédi az árok közepén. Gyorsan felismerte, hogy a legrövidebb út a szomszédba az árkon keresztül vezet, nem is gondolkodott túl sokat, hogy nekiinduljon-e.

Haladunk

Ma látványosan haladtak a fiúk az építkezéssel, állnak a kívánt falak, és be vannak vakolva, így már nem csak az én lelki szemeim látják a kialakuló szép új helyünket, hanem más is:)
A babaszobába és a folyósóra a villanykapcsolókat jó alacsonyra helyezzük, hogy ha Hédi már akkora lesz, hogy egyedül jár-kel, akkor magának is tudjon fényt csiholni, éppígy járunk el az új wc-nél is. Hédinek is egyre jobban tetszik az új rend, bár Apa leendő szobájában még jobban érzi magát, mint a sajátjában, de szerintem ez most azért van így, mert az övében még alig van talpalattnyi hely, most ott tartanak a fiúk.

Reggel a védőnénik előtt még el kellett mennünk a közjegyzőhöz, és bankba, ahová Hédit is elvittük, mert azért a fél óráért most nem akartuk zaklatni Mamát. Nagyon büszke voltam rá, mert igazán jól viselkedett. A közjegyzőnél a falon levő képek kötötték le a figyelmét, a bankban pedig kapott papírokat a nénitől, és azokat rágcsálta, míg ügyet intéztünk.
Délben alig aludt, éppen csak egy órát, így hatkor már nagyon megzuhant, és egy gyors pancsi és vacsi után fél hétkor elaludt.

Gyors bejegyzés

Gyorsan elfutottunk a védőnénikhez; Hédi 10180 gr.:) Ennek örömére ahogy hazaértünk, Keresztapuja reggelijéből rögtön kért is magának egy részt, nehogy lefogyjon a drágám.:)

Újra

Újra vagyunk, miután Anya kicsit megtömködte a fejét. Hédi valószínűleg ma büntetett a kétnapos Anya-megvonás miatt, mert elég nyűgös volt. De az is lehet, hogy az időjárás nem tetszett, esetleg még fogra gyanakszom. Egy óvatlan pillanatban, amikor éppen teliszájjal nevetett Hédi, mintha megpillantottam volna a nyolcadik fogacska nyomát, de innentől kezdve az én irígy lányom nem engedte, hogy bámészkodjak a szájában, és nem tudtam meg, hogy jól láttam-e. Az mindenesetre gyanús, hogy ugyan hétkor ma is lefeküdt, de majdnem folyamatosan beszél, és nem alszik, ami teljesen meglepő tőle.
A munkálatok folynak, a fiúk egészen jól előrehaladtak ma, én pedig elültettem a frissen vásárolt rózsatövemet.
*
Van nekünk újra hintánk, mert Papa tegnapelőtt hazacsempészte a kertből, így újra tudunk mi is hintázni, és már nem csak irígykedve olvassuk Ancsikáékat.:)
Holnap elfutunk a védőnénikhez egy kis mércére, mert hipp-hopp megint eltelt egy hónap, Hédi hétfő átlépte a tizenegy hónapos küszöböt:)
*
Hédi egyre többet áll elengedett kézzel, és Mama úttörő becsszóra állította, hogy tegnap tett egy lépést, de szerintem az még nagyon véletlen lehetett, mert egyelőre még nagy energiákat fektet az egyensúlyozás problémájába is.

Rövid bejegyzés

Folytatódott ma a betonozás, már látszanak az új szobák körvonalai:) Hédivel ma is ettünk epret, meg almát, egy kis müzlit is. Délután volt Keresztanyu játszani, akit már egy hete nem láttunk.
Holnap és holnapután iskola van, így Hédim a mamával lesz itthon, ráadásul holnap csak reggel találkozunk, mert estig leszek, cserébe viszont Apa biztosan itthon lesz fürcsire, holnapután pedig reményeim szerint én is hazaérek addigra. Így blog biztosan nem lesz két napig, aztán jövünk megint:)

Autómentes Nap

Ki nem hagytuk volna a mai Autómentes Napot, pláne, hogy ilyen szép idő kerekedett. Áprilisban még kicsi volt Hédim hozzá, de most már nagylány, így felkerekedtünk és bekerekeztünk az Eötvös térre - Hédi imád bicózni, közben lálálázunk, meg beszélgetünk, amitől persze Anyát biztos bolondnak nézik szemből, hogy magában beszél, de kutya bánja - ott viszont pacifogatra váltottuk. Persze mindenek előtt igyekeztünk végigmászni a teret, mármint Hédi, én méltóságteljesen két lábon kutyagoltam utána, elég viccesen néztünk volna ki mind a ketten négykézláb, ahogy itthon szoktuk. Mindenki megmosolyogta, mert nagy bátran mászkált mindenfelé, és nem félt sem az emberektől - pedig jó sokan voltak - sem a hangos zenétől, sem a bicóktól. Jól nevelt kis fruska, na:))))

Jó volt, hogy igyelkeztünk, mert nem is két lovaskocsi volt, mint amit ígértek, hanem csak egy, de mivel mi gyorsak voltunk, így nem csak hogy felfértünk rá, de ráadásul azon is az előkelő, a kocsis mögötti helyet foglaltuk el. Elcsábítottuk magunkkal Timit, aki nem is akart maradni, de nem bírt ellenállni Hédinek, így Hédinek ismét jó dolga volt, mert felváltva fogtuk Timivel, így mindent jó alaposan meg tudott nézni. Persze kapásból a bácsi ostora kellett volna neki. Nagyon aranyos volt, mert amikor elindultunk, annyira meghökkent a lóvontatta mozgás élményén, hogy percekig tátott szájjal hozzámbújva emésztette a látottakat és tapasztaltakat. Aztán pedig játszott a széllel, ismerkedett a többi kisgyerekkel - tipikus; a nagyobbakra a hajt, a kicsiket alig vette szemügyre. Kivétel; egy kicsi lány megszomjazott, és a cumisüveg láttán Hédi ráébredt, hogy ő tulajdonképpen éhenhal rögtön, és hirtelen felindulásában megitta az egész üveg tápit, amit egyébként csak biztonsági tartalékként vittem magammal, mert ettünk, mielőtt elindultunk.

Jó nagy kört mentünk, így kb hatra értünk vissza, így mi azonnal újra nyeregbe pattantunk (keró-nyeregbe) és hazajöttünk, nagy pancsi után - bár nem bíztam az eredményben a fél hatos evés után - megpróbálkoztunk egy kis vacsival, amit Hédi egy húzásra benyomott a pocakjába, mintha nem is evett volna nem sokkal korábban. Jó étvágya van, na:)
És persze megint nem kellett ringatni, az utolsó kortyokat már csukott szemmel itta ki, aztán kiságy, takarócsücske a szájba, és alvás.:)
*
Készültek Hédiről képek, de mivel mindent más csinálta - ügyesen itthon felejtettem a telefonomat - össze kell kéregetnem őket.

Segítség

Délután Hédim segített nekem teregetni - szerencsére visszajött a szép idő. Tetszik neki ez a mutatvány, pláne, hogy Keresztanyu megmutatta neki, hogy gyerekkorunkban hogy játszottunk (Dédi legnagyobb örömére) a frissen mosott ruhák között - nyilván Hédi még csak segítséggel éri el a kívánt magasságot:) - és szeret nekem segíteni is. Azaz a lavorból komotósan, megfontoltan válogatva egyesével kipakolja a földre a mosott ruhát. Így igencsak össze kell szednem magam ahhoz, hogy hamarabb kerüljenek a ruhák a kötélre, mint a földre:)
Megjegyzés: újabb bizonyítéka a jó döntésnek, soha ilyen finom frissek nem voltak a mosott ruháink, mint így, hogy a szél és a friss levegő szárítja őket.

Így segítek én Anyának:)

Bonnienak pedig séta-elvonási tünetei vannak. De hiába cibálta el szegény a pórázt a gazdinak, ma sem tudja elvinni sétálni. Bonnie egyébként egyre inkább házörző jelleget ölt, ami megvallom, egyáltalán nem gondoltam volna a mi kanapén szocializálódott kutyánkról. Annyira komolyan veszi a feladatát, hogy az ismerősökön kívül szinte már senki nem mer bejönni, esküszöm, megijednek a húsz centis kutyától) úgy ugat, morog, és már-már támad arra, aki beteszi a lábát az ajtóm. Hihetetlen:) Hédit pedig úgy védi, ahogy az elő van írva.
*
Jajj, hogy ne felejtsem el. Ma ettünk epret, sajátot, a kertünkből! Komolyan! Ma, szeptember 20-án két szem érett epret szüreteltem az ültetvényemről:) és Hédivel megettük a fűben ülve. Nagyon finom volt!:)

Remek móka

Az imént Hédi remek mókát talált magának. Kihasználva az egyedüllét kalandra alkalmas perceit, megszerezte a polcról a popsikrémet. (Anya-kritika; nem először) Eredménye: gésára emlékeztető lányarc, hófödte tájra emlékeztető szobakép. Gyakorlatilag mindent összekrémezett; az arcát, a ruháját, a szőnyeget (padlószőnyeg+játékszőnyeg) Kivétel: a paci és az új maci.

Baba-napból maci-nap

Ancsika írta nekem, hogy sok baba volt a baba-mamában. Nagyon készültünk már, nagyon jó lenne Hédinek a sok babával találkozni, de egyelőre a házikó fontosabb, hiszen még a tél beállta előtt készen kell lennie az átalakításnak (főként, hogy Hédim szobája is így alakul) és persze a fűtésnek, ami télen nem lényegtelen tartozáka egy háznak. Sok a munkánk, sok az utánajárás, de a végeredményt látom a szemeim előtt!

Délután ahogy terveztük lett nagy csavargás, vásárlósdi - persze szolidan, szükség szerint. Vettünk őszi cipőket, játszósat itthonra, benti és kintit is, meg utcait is, sőt, vettem sálat és kesztyűt is, mert nagyon aranyosat kaptam, és tudom, hogy még nincs itt a tél, de télen már biztosan nem kapnék ilyet és főleg ilyen áron. Így bespájzoltam. Mamáéktól pedig kapott Hédi egy nagy koalamacit, aki a kezében fogja a kis koalamaciját. Nagyon aranyos.:) Volt kutyás, elefánis, macis, illetve még másmilyen is, de állattani ismereim itt megálltak. A lényeg, hogy Hédim kiválasztotta magának a legszimpatikusabbat, így lett neki koalája.

Éppen hazaértünk fürdésre, így Mama-Papa segítettek becuccolni, illetve felügyelni a pancsit, mert Apa dolgozódik. Hédim tegnap óta úgy fürdik, hogy körbe-körbe jár a kádban. Előbb hasra fordul, ekkor iszik egy kicsit a vízből (bármilyen gyorsan is próbálom ettől eltéríteni) ezután felül úgy, hogy keresztben van a kádban, majd gyorsan megfordul "menetirány" szerint, majd kezdi újra. És közben nagyokat kacarászik. És persze minden /és mindenki/ csupa hab.
Gyors alvás vár ránk, mert holnap megint futkosódni kell, az ügyintézős fajtából. De már látjuk az alagút végét:))

Baba-nap

Hédim ma megismerkedett az első babájával, Persze már régóta megvan, Marikától kapta, de eddig még kicsi volt hozzá, ma viszont kivettük a dobozból, és ismerkedünk vele.
Csak nem tudunk ma sem menni baba-mamázni, mert dolgunk akadt, délután már ráérnénk, de akkor meg ugye nem lesz. Azért azon vagyunk, hogy tudjunk menni mihamarabb.
Így viszont elmegyünk délután Mamáékkal vásárolni, és veszünk őszi-téli holmikat, mert úgy tűnik, hogy visszavonhatatlanul vége lesz a nyárnak.

Csendes este

Kicsavarogtuk magunkat, elmentünk Apa elé. Hédi valamiért úgy gondolta, hogy Anyának baja van a hallásával, ezért hogy biztosan ne maradjak le egy gondolatról sem, egész úton oda és vissza is (biztos ami biztos) kiabált. Módosítom, hihetetlenül hangosan kiabált. Nem problémázva, egyszerűen csak jókedvből kifolyólag. Ez már odafelé sem volt kellemes, hazafelé pedig, amikor már egymás mellett ültünk, hiszen Apa vezetett, gyakorlatilag az elviselhetetlenségig fokozódott. Szerintem, mert Hédi szerint ez remek móka volt.

Apát gyorsan kidobtuk az autóból, menjen dolgára, mi pedig hazajöttünk, mert jött Papa egy kicsit unokázni. Körbejártuk az udvart, és büszkén jelentem; virágzik az eperültetvényem, sőt, eperszemek is nődögélnek, és van már félig érett eprem is!! Hédim gyorsan, ha már kint voltunk, kuncsorgott magának egy almát, nehogy rágcsa nélkül maradjon. Persze most már alszik ezerrel, hét óta.
*
Egy tegnapi kép még;

Jól érzem magam akkor is, ha nem mehetek le a fűre.
De lent azért mégis jobb.

Az a pöttyös labda a hátam mögött nem az enyém ám,
hanem Bonnieé, de ez nekem sokkal jobban tetszik,
mint az enyém (pedig Anya mindig mondja, hogy
valami aranyos Micimackó van az enyémen),
és amikor el akarom venni, akkor mindketten csúnyán
néznek rám, de én azért ki szoktam őket cselezni:)

és egy mai.

És így néz ki az alakuló sziklakertem, amit nyilván már csak tavasszal fogok tökéletesíteni, de az első telepesek megérkeztek:) a szép lila virágom alatti kavicsok alatt látható kis szürke folt már nem kavics, hanem a megzavart brekim feje.

Esőnap

A mai nap tiszta rohanás. Délelőtt Apával mentünk Gyulára ügyet intézni, addig Hédim a Mamával maradt itthon, kénytelenek voltak a szobában lenni egész délelőtt, mert esik az eső. Míg aludt gyorsan elültettem a frissen beszerzett sziklakerti évelőimet - közben megzavartam egy breki nyugalmát. Elültettem a virágaimat, és miközben gyönyörködtem bennük, észrevettem, hogy mozog egy rög. Aztán előbukkant két szem, majd egy komplett fej, a végén pedig egy béka, és nagyon szemrehányóan nézett rám szegény, hogy felzavartam a békéjét. De aztán biztos megbékélt, mert arrébb slattyogott.
Hédim aludt kettőig, aztán ettünk együtt egy kis kalácsot, most pedig öltözünk, és megyünk Apa elé dolgozóba, mert időre kell hazaérnie, este is dolga van. Nem mintha nem lett volna fent szegény hajnali háromig:( Mondjuk én most nem bánom a kis kiruccanást, mert úgyis csak a szobában tudnánk ma is lenni, így inkább csavargunk kicsit.

gereblye:)

Gereblyézünk ülve,

... gereblyézünk állva:)

Kert, gereblye

Hédiről ma sikerült gereblyézős képet készítenem, azt csak este tudom leszedni a gépről, de akkor pótlom, becsszó. Sajnos most bezavart bennünket a lehült levegő és az a néhány csepp eső, amiből még nem tudjuk, hogy mi lesz.

Ez itt a tegnap kialakított, ma még módosított kertem, amiben pihennek a hagymák, hogy tavasszal kibújhassanak a szép virágaim. A környék még rendezés alatt:) Az a fekete a kép jobb felső széle felé Bonnie kutya, amint a kapu alatt ugatja a járókelőket:)

Virágoskert-nap

Az eső szerencsére továbbra is csak ijesztgetett, így el tudtunk menni sétálni. Jó nagyot csavarogtunk, vásároltunk is, és voltunk a lakás felé is, de Apán kívül senkin nem láttam nosztaligázós jeleket:) Találkoztunk Adrival, Lala apával ücsörögtek egy padon, oda is mentünk hozzájuk kicsit, Adri ugyan előbb Bonniet csodálta meg, de aztán a két lányzó is kommunikált egymással.
Lemértük a távolságot is, gyalog, kényelmes sétával tíz perc az gyerekorvosdoktor néni, és tizenöt a városközpont, ez igazán nem nevezhető messzinek. Hazafelé már gyorsabban jöttünk, mert Hédi álmosságra és éhségre utaló jeleket produkált, de mivel délben a kettő szervesen összefonódik, ezért most nem álltunk meg enni, hanem gyorsan hazafutottunk, és csak itthon ebédeltünk, és mentünk (volna) aludni. De ez mégsem ment olyan könnyen, mert jöttek gázos emberek, hogy adjanak árajánlatot a központi fűtésre, és persze Bonnie jól megugatta őket, és persze ettől Hédi is rögtön éber lett. Sokatbeszélős ember volt az egyik, így sokáig feltartott minket, de aztán mégis csak elment végre, és akkor a lánygyerek is elaludt, és ezzel engedélyezett nekünk is egy óra sziesztát, mi már nagyon-nagyon ránk fért, a hetek óta tartó munkák után.

Délután mire felébredtünk, Mamáék is eljöttek, mert Papa a munkája miatt már napok óta nem tudott jönni. Miután megtutujgatták Hédimet, segíttek elültetni a ma frissen vásárolt virághagymáimat. Amit persze úgy kezdtem, hogy kikapáltam a gazt, aztán felástam, elgereblyéztem, és után tettük bele a virághagymákat. Hédi közben persze segített, ilyenkor, mikor előkerülnek a szerszámok, leül a földre, magához ragad egy nyelet (ami persze nagyjából kétszer olyan hosszú, mint ő maga), és azt próbálgatja emelgetni. És ilyenkor nagyon komoly arcot vág, látszik rajta, hogy nagyon komolyan dolgozik a problmán. :)

Délután Apa is dolgozott velünk, levágta az utcán a füvet, ami szintén tetszett Hédinek, Bonnienak már kevésbé, nagyon nem értette, hogy miért vagyunk kint az utcán, és mi berreg. Aztán megismerkedtünk a hátsó szomszéd bácsival is, Hédi rögtön be is mutatta neki, hogy mi az a maximum hangerő, amit ki bír erszetni a torkán. Szomszéd bácsinak a szeme sem rebbent, öt unokája van, nyilván volt ideje hozzászokni:)

Este hat felé már érkezett a szokásos megzuhanás, így a nagy pancsi után - van nagy fürdőszobánk, bőven van hely pancsolni a vizet - nagy vacsi, és nagy alvás, még nem volt hét óra, amikor letettem az ágyba. Ismét szép napunk volt.
---
Ma volt egy összezörrenésünk az én lányommal, aminek következtében először kellett a kezére csapnom - persze biztos lehett volna a szép szóval is hatnom rá, de szerintem esélytelen lett volna. Hédim ugyanis úgy gondolta, hogy a tekik nem fekszenek szépen a vízben, így elkezdte őket babrálni, és felforgatta őket. Pedeig a) tekit csak ülve nézünk, nem állunk fel az akvárium mellett b) belenyúlni nem lehet az akváriumba - ezek a szabályok. Erre Hédi ma - mindezeket tökéletesen tudva - rámvigyorogva felállt és belenyúlt. No, ekkor kénytelen voltam teljes anyai szogorommal fellépni, és ráütni (ütni? legyinteni) a kezére. Ettől rögtön krokodilkönnyek szöktek Hédi szemébe, de aranyos volt, nem mert nem rám haragudott meg, hanem a tekikre, akiket ugye nem lehet bántani.
---
Mióta itt vagyunk, megtanultuk mondani azt, hogy de. Anya ugyanis szívesebben hallja azt, hogy de, mint azt hogy nem, :) persze lehet, hogy majd később ezt is máshogy látom, de most még így van. Először be-nek indul, de aztán átalakul de-vé.

Fűnyírás

Ma először vágtuk le a saját füvünket. Persze segítséggel, ezt a műfajt még tanulni kell. Eljött ma a messzi Mami és Tati, és rengeteget segítettek nekünk, így nagyon szép lett az udvarunk. (Persze itt is rengeteg munka lesz még, de az már csak tavasszal.) Hédi segített mindenkinek:) tépkedte a füvet, sőt még a dolgozó fiúknak is segített volna betonozni, de ebben meggátoltuk:) így szépen haladtak ők is, Hédi és Apa szobájában már fekszik az aljazbeton. Holnap nem lesz munka, a fiúknak is pihenni kell, így mi is megengedhetünk magunknak egy kis lazítást, családi sétálni megyünk.

Tegnap hazaért Apa a kétnapos dolgozóból, a szokásos vásárfiával. Hédi egy bocifejű valamit kapott, ami talán pénztárcára hasonlít leginkább, nyilván ezt a funkcióját még nem fogja használni, de a múú-t így is kedveli. Mi pedig egy Apa és egy Anya feliratú bögrével gazdagodtunk. Egyébként is bögremániásak vagyunk, ez pedig így nagyon aranyos. (Apa mondta, hogy Hédiset is akart hozni, de nem kapott, de erre is ráérünk még)

Délutánra Hédi már annyira elfáradt a sok ingertől (tényleg nagy volt a sürgés-forgás) hogy délután le kellett tennem kicsit aludni, ettől függetlenül azonban a hét órai vacsora után most már újra az ágyban van, és reményeim szerint hamarosan ismét alszik.

Apa még szobabiciglizik egy kicsit, engem viszont ma sem kell altatni, így gyors készülődés után ágyba is teszem magam. Jó éjt mindenkinek.

Házikó

Húúú, olyan sok minden történ az elmúlt egy hétben, míg nem volt kapcsolatunk a külvilággal.
Mindenek előtt elköltöztünk. Nagyon sokat dolgoztunk, de szerintem nagyon jól haladtunk. Szombaton este annyira összeállt minden, hogy mindenki a saját ágyában tudott aludni (Hédilány, Bonnielány és persze Anya-Apa is) vasárnapra pedig többé-kevésbé minden a helyére került - már persze ami nem az átalakítás alatt levő helyre megy.

Hédi az első éjjel kicsit nyűgösen aludt el, de ez természetes, nem találta a helyét, ám szerencsére az éjjelt végigaludta. Másnap a helyére került minden az ideiglenes birodalmában, és este már minden a megszokott rendben ment. Nagyon szereti Hédi ezt az udvari életet. Délelőtt általában még bent maradunk a házban, mert harmatos a fű, de az ebéd utáni alvást követően már futunk is ki, és estig be sem jövünk. Ülünk a fűben, mászkálunk ide-oda, esszük a saját fánkról az almát.:) Nagyon kellemes élet ez! Estére úgy elfárad Hédi, hogy a pancsolás után már csak annyi ereje marad, hogy megegye a vacsit, és máris elalszik.



Itt a házban egészen más a klíma, mint a panelban volt, így jobban oda kell figyelnünk az öltözködésre, de már ezt is megszoktuk, sőt vettem jópofa hálóbodykat, így ha kitakarózik, akkor sincs gond.

Akkora konyhánk van, hogy végre úgy le tudunk ülni enni, hogy az etetőszék sem torlaszolja el az utat, így kényelmesen, urasan tud együtt vacsorázni a család.

Már dolgozgattam kicsit a kertben is, kigazoltam az eperágyást és körbeástam (lett is két vízhólyag a tenyeremen), vannak tujáink, azokat is körbekapálgattam, a szalonnasütőt is gaztalanítottuk (anyu segített persze sokat), szóval nem unatkozunk egy percet sem.

Az átalakítás is megkezdődött, a fiúk dolgoznak serényen. Mondanom sem kell, hogy a szerszámaik sokkal jobban érdeklik Hédit, mint a saját játékai. Szóval úgy tűnik, minden sínen, lassan, de biztosan haladunk.

Bejelentkezés

Egy gyors bejelentkezés; van végre net!!! Este bővebben!

Otthon, édes otthon:)

Gyors poszt Apa mobiljáról. Jelentjük, minden rendben, elköltöztünk és nagyon tetszik ez nekünk. Apa szerint nem teljesen ez a helyzet (ld még itt) de ez nem is igaz, mert Hédi is nagyon élvezi az új helyet, Bonnie is nagyon jól feltalálja magát, én nagyon jól érzem itt magam, és egyébként Apa is, csak még nem vallja be egészen. Ahhoz képest, hogy még sok munka vár ránk, és hiányzik az a két fél szoba, amit ki fogunk alakítani, egészen jól elrendezkedtünk. Bővebben reméljük hamarosan. Hajrá Hungarotel!:) csapjunk a lovak közé:)

Kidőlés

Kidőltünk mind a ketten, Hédi elsősorban az időjárás miatt én pedig a pakolás miatt, természetesen. De minden kész, nyugodtan várhatjuk holnap a költöztetőket. Na jó, kicsit túloztam, mert például a tekiket is meg kell még fürdetnem és a helyüket is ki kell takarítanom, de 99 %-os a készültség.
Hédi legnagyobb örömére a jákok elpakolása után felszabadult a szekrény, így bemászott a polcra, amikor pedig jött Papa, a segítségével a felső polcról is megcsodálta a birodalmát:) Ahhoz képest, hogy felfordulás van a szobájában, nagyon nyugodtan alszik most (ebéd után nagyon keveset aludt, így most újra az ágyban van, holott ilyen nagyon régen nem fordult elő, igaz, ilyen időjárás sem), pedig szinte csak az ágya van a helyén, és persze benne a legfontosabb; a takarója, aminek a csücske már megállapíthatatlan színű, pedig becsszóra rendesen mosom.:) de csak az kell neki, a tiszta csücsökről hallani sem akar.
Jajj, majd' elfelejtem, a költözés eddigi egyetlen károkozása Hédi nevéhez fűződik. Délután ébredés után a szokásos módon kicsomagolta a matracát, majd hogy nehogy kárba menjen az igyekezet, meg is rágta. De nem is akárhogy, nagyjából egy 5 cm-es darabot harapott ki belőle, mondanom sem kell, hogy ici-pici apró darabokban.:) Természetesen a matrac kölcsön-holmi. Így majd szépen vehetem meg.

Szerelde

Amíg Hédi meghökkenve figyeli, hogyan tűnik el a szőnyeg, a játékok, és minden olyan dolog, ami kedves a számára, addig Anya szereldéset játszik. Már leszedtem a falról mindent, kicsavartam az összes csavart, szétszedtem Hédi szekrényét, a nappaliban a szekrény szállítható állapotba került, már csak a napi holmik vannak elöl. Az ágynak kell még nekiesnem, ami nem lesz könnyű feladat, tekintettel arra, hogy jóféle asztalosemberek húzták meg a csavarokat, és nekem sajnos eddig még nem sikerült egy akkus csavarhúzót beszereznem, így a kéziszerszámocskáimmal kell megoldanom a feladatot, de nem fog kifogni rajtam:) és aztán már csak a sarokülőt kell széjjelcsavaroznom. De most pihenek egy cseppet, mert a kezeimet kezdem mázsás súlyúnak érezni.

Lá-lá-lá és dobozok

Hédim napok óta énekel. Van, hogy csak magától, van, hogy akkor is, amikor csak megkérjük rá, van, hogy velünk együtt. Nagyon jópofa, ahogyan eldúdolgat magában:)
Délután megint Mama gondjaira bíztam, mert egy rakat dobozt és zsákot elköltöztettünk, ők ma már a házinkókban alszanak.:) ma nem hiszem, hogy bárki sápadtnak ítélt volna, miután a negyedikről lepakoltunk. Persze Hédi ezidő alatt ismét nem sokat aludt, így az előbb fürcsi és persze a kiadós vacsi után el is aludt. Már csak kettőt alszunk itt, aztán futás!:)
Itt jegyzem meg, hogy mivel nem tudom, hogy a Hungarotel mikor köt nekünk telefonvonalat, így nem tudom, hogy mikor lesz netünk. Ezért kéretik nem aggodalmaskodni, amint tudunk, ismét jelentkezünk:)

Dobozmentes délelőtt

Sétálni megyünk, kettecskén, mi lányok. Rácsukjuk a dobozokra az ajtót, és pihenünk kicsit:)
*
Vettünk tápit, meg elsétáltunk a védőnénikhez, és szóltunk nekik, hogy elköltözünk, és hétfőtől már az új helyen találnak meg bennünket. A bankban is voltunk (Hédinek nem tetszett, nem lesz pénzember belőle:))) aztán hihetetlen nagyot játszottunk, Hédi pörgött ezerrel.:) A lakásban lassan tényleg elfogy a tér, de ma délután már elviszünk egy adag dobozt, hogy legalább el tudjunk tipegni ide-oda.

Palacsinta

Keresztanyu palacsintát hozott ma. Hédi azonnal rá is csapott, és 1 egész és 1/3ad palacsintát le is nyomott uzsira, legnagyobb megelégedettségére:) nagyon aranyos volt, jót nevettünk rajta, mert ahogy meglátta, elkezdett tátogni, és nagyokat nyeldesni. Valamint az etetőszékben ülve teljesen előrehajolva kukkolta a tányérját, hogy van-e még benne és mennyi.

Palacsintát eszünk Anyával. De nem adunk ám senkinek:)

Tanulmányok

Hédim ma megismerkedett a phű de büdi pelenkacsomag tartalmával.:) Éberségemet kihasználva megkaparintotta a frissen alóla kihalászott csomagot, és elmélyülten tanulmányozni kezdte a benne foglalt anyagot. A jelek alapján elnyerte a teszését. Ezek után kimostam a lányomat:) a körmei alól kiszedegettem az anyagmaradványokat, valamint lepedőt cseréltem. Hiába, nem lehet elég korán kezdeni a világ felfedezését, valamint testünk működését, legalábbis az én kis biológusom így gondolhatta.
Most alszik csöpke, én is pihenek, mert egyelőre nem tudom folytatni a dobozolást, lévén hogy elfogytak a dobozaim és csak este kapok utánpótlást. Nagyjából 90 %os készültségű a pakolás, tehát elég jól haladunk. Most megpróbálom az infaktusközeli állapotom kicsit helyrehozni, amit a gázos ember árajánlatának köszönhetek. Ici-picit fölément az általam kalkulát plafonnak. Úgy nagyjából 50 százalékkal.:(

Tóték

Gyártani ugyan nem, de szaporítani mindeképp szaporítjuk a dobozokat. Lassan, de biztosan dobozgyárra hasonlít a lakás (vagy ládagyár - ladagyár:))), illetve zsákgyárra. Hozzákezdtünk a pakoláshoz, Hédim nagyon gyanakodva nézi az eseményeket, nem tudja, mi lesz a belőle, Bonnie kutyalány már persze tapasztaltabb, ő már tudja, hogy ennek valami nagy-nagy (esetleg számára nemszeretem) változás lesz a vége. Apa szegény együttérez Hédivel és Bonnieval, mert számára az egyik legszörnyűbb dolog a világon, ami vele történhet, az az, ha a megszokott élete felborul, a nyugodt elefántcsonttornyát káosz fenyegeti. Márpedig most ez a helyzet. (Azért igyekszem minimalizálni a hátrányt). De mindenkit azzal nyugtatok, amivel magamat is; ha vége lesz, sokkal jobb lesz:)))
Hédi ma először mert bejönni az erkélyről. Kimászni sokkal könnyebb, mert felfelé kell kapaszkodni, de lefelé úgy húsz centit kell legyőzni. Ma viszont Bonnieból bátorságot merített, és sikerült neki!:)
Tegnap este először figyelmeztetett, hogy szeretetcsomag vár rám a pelenkában. Mivel Mamával olyan ügyesen megtanulták, a phű, de büdit, tegnap, amikor tisztába akartam tenni, előre szólt, hogy phű:)))

Új hét

Hédim fél nyolcig aludt reggel, a tegnap délutáni nagy alvás után csak este 8-kor aludt el. Reggeli után útnak indítottuk Apát (dolgozóba) és Eriket (hazafelé) most pedig várjuk a Mamát, aki hamarosan érkezik, Anya pedig dobozolni kezd. Jajj, most szeretnék hirtelen egy héttel öregebb lenni.

Ízelítő

Ízelítő Hédi Aliz étrendjéből, azaz mit falatozott ma:
7,00
240 ml tápi
11,00
1 egész babapiskóta
1,2 üveg babakaja, zöldséges pulykahusi
12,00
ebéd a családdal, főtt tészta
12,30
180 ml tápi
17,00
1 üveg alma-málna gyümi (ici-picit hagyott az üveg alján)
+ főtt tészta
és még nincs vége a napnak, hiszen még vacsizni is fogunk. Nem panaszkodhatom a lánykám az étvágyára, az biztos:)))
Délután itt volt Tomi (tegnap este is itt volt, de akkor már Hédi aludt), jót játszottak, Hédi eleinte bizalmatlanul méregette, szerintem nem ismerte meg, májusban volt itthon utoljára, és akkor HA még picike volt, de aztán minden ok lett.:) Nagyon bájos pólót és kalapot hozott Tomi ajándékba, mindjárt le is teszteljük, mert lemegyünk kicsit sétálni, még kihasználjuk ezt a pár napot, hogy itt is lófráljunk kicsit:)
*
Ui: megvolt a vacsi; 240 ml tápi.:)

Büszkeség

Büszkék vagyunk Apára, de nagyon ám!:) Tessék elolvasni ezt itt:


Hédikém ma reggel, amikor bementem hozzá a reggelivel a kezemben, megtapsolt:)) nagyon aranyos volt! Délelőtt megint magára kellett hagynom kicsit (persze nem is magára, hanem Erikkel és Papával volt itthon), de délután már nem mentem sehová.
Úgy tűnik, hogy az ügyeink sínen vannak, legalábbis már elkezdenek dolgozni a pénzintézetek, hogy két tollvonást elintézzenek mintegy két-három hónap alatt. De ez bennünket már nem zavar, dolgozzanak csak, mi 9-én költözünk!!!:) nagyon kíváncsi vagyok, hogy Hédinek mi lesz a véleménye az új otthonáról. Amikor látogatóban voltunk, nagyon jól érezte magát, de először biztosan furcsa lesz neki, hogy minden máshol lesz, mint eddig volt. A munkálatokról pedig ne is beszéljünk... de ott az a kert! Vágjuk a centit, már nem sokat kell aludni:)