BÚÉK

Boldog, Békés, Eredményes és Nyugodt Új Évet Kívánunk Mindenkinek!

Jézuska után

Jó, egy picit ülök itt a kedvedért Anya,
de haladjunk, mert vár a macim.

Ez a sátram, látjátok, ide tudok elbújni
Anya kíváncsi szemei elől.

Ok, elég volt a fotózásból, ez nekem uncsi,
menjünk játszani!

Jézuska

Hédi Aliz Jézuskája igazán összekapta magát - Anya minden ellenkező kérése ellenére - és nagyon sok szép holmit csempészett a fa alá. Az én csöpp lányom azt sem tudta, hogy mit is kezdjen hirtelen azzal sok szép színes mindenféleséggel, ami a nappaliban várta, amikor beléptünk. Mindenek előtt ott volt a fa, amiről rögtön leszedett egy-két díszt, szalocukrot - hiszen azt is be kell vizsgálni. Aztán jött a nagy maci, amit először csak körbekerülgetett, messziről felmérte a terepet, majd élénk, boldog nevetések közepette birtokba vette, lebírkózta, és elégedett cipelte körbe-körbe:) és kapott egy bébifotelt, amiben a maci nyugodtan ül, evvel szémben Hédi kevésbé, de nagyon jó játéknak bizonyult, mert azt is lehet görgetni-forgatni, nekitolni ennek-annak, például virágnak, karácsonyfának.

De volt a fa alatt (nem a fa alatt, mert oda nem fért volna el) egy kis sátor, amiben remekül el lehet bújni Anya elől a lopott holmikkal:) meg fa építőkocka is. (Itt jegyzem meg, hogy ez nem tudom, milyen termék, de nem sok min.bizt ellenőr látta, az biztos, mert nincs szépen eldolgozva, vannak olyan darabk, amiből szálkák állnak ki. Nem nevezném gyerekbarátnak, de legalább nem színes, nem festették meg valami szintén nem gyerekbarát festékkel.)
Persze mamiék Jézuskája is tiszeteltét tette, akiknél tegnap voltunk, egy nevető (a nagyok szerint idegesítően nevető) babát kapott, aminek a sapkája jó Hédim fejére is, úgy néz ki benne, mint a Kuka a Hófehérkében:) és persze Keresztapu is hozott egy csomagot tegnap, és abban is egy baba volt, de ez felnőtt-barát; röviden beszél és keveset:)
És Hédi persze mindent nagyon szeret, és mindennek nagyon örül. Anya pedig kezd erőt gyűjteni, hogy jövőre erősebb legyen, és határozottabban tudja mondani, hogy nem kell ezer játék a gyereklánynak, mert a kevesebb néha több. No, de ez legyen Anya baja.

És hogy ne felejtsem el, Marika is meglátogatott bennünket, aminek nagyon örültünk, mert ritkán látjuk, aki persze szintén kedveskedett egy csomaggal, ő ügyesen egy csinos nadrágot hozott Hédinek, persze rózsaszínűt, mert ahogy mondja, ha Anya nem is, ő csakazértis rózsaszínűben gondolkodik:)

Bátyus is megérkezett az ünnepekre, de mivel tegnap délután érkezett, és így a Mami-túrából kimaradt, felkerekedett a családom, és elmentek megint a Mamiékhoz, engem pedig itthon hagytak (saját kérésemre) tanulni. Így most Apa, Erik és Hédi Aliz kirándulnak ebben a szép napsütésben, Hédi legnagyobb örömére.

Cukor

Mi van Anya, szerinted nem érdemlem meg
ezt a bocicukrot, amit most loptam az asztalról?
Amennyit segítettem ma?!:))

Visszaszámlálás

Pancsiztam este nagyot,

rácsodálkoztam Apára, aki megint
azt a videózós dolgot varázsolta a telcsijével

És még korábban;

szerintem nagyon ügyesen bánok Anya telefonjával,

de valamiért nem engedi, hogy felhívjam a Papát.

Pedig amikor nem figyelt, már előfordult ez is:)


*

Ma is egy vizsga, ez is pipa, (eredmény még nem ismert, de jól sikerült) Karácsonyig viszont már csak készülődés! Ma pihentünk és játszottunk, holnap viszont munkára fel; takarítunk, csinosítjuk a lakást, mi ketten lányok:)

Végre egy kép

Az én fruska lányom Bonniet nevét nevezi - Boánnniii - evvel szemben a cica valamiért vau neki. Először kísérletet tettem rá, hogy a helyes útra tereljem állatbeszéd dolgában, de aztán úgy döntöttem, hogy nem fogom én Hédim fantáziáját keretek közé szorítani. Ha neki vau a cica akkor hát legyen:)

Egy dolog nagyon biztos, a lány nagyon jó piáros.:) Délelőtt beugrottak Sanyiék egy-két dolgot megbeszélni, Hédi Aliz pedig egész idő alatt angyalarcát mutatta. Nem volt akaratkijelentés, nem volt kiabálás, nem volt tekiházpüfölés, édesen mosolygott a vendégekre, és telejsen elbűvölte őket. Jó fej, már tudja, hogy kell mások előtt viselkedni:)

HHHBT

Azaz, hüp-hüp-hüp, Barba trükk, sőt hip-hip hurrá, sok-sok átvirrasztott éjszaka után sikeresen 5-ösre bírtam vizsgázni ma, a legnehezebb tárgyam ezennel pipa. Köszönöm Hédinek, köszönöm Apának, és mindenkinek, aki segített:) ahogy egy jó Oscar-gálán mondanák:))
Húú, nagy levegő, mert még van bőven min dolgozni, de ezzel nagy kő zuhant le a vállamról. Rögtön meg is ünnepeltük Hédivel egy nagy játékkal, valamint egy vacsikészítéssel- ez utóbbit a nagyoknak.
Megjegyzem, tegnap jöttem rá, hogy ezen a hétvégén Karácsony, amitől kicsit zaklatott lettem. Ugyanis azon kívül, hogy Hédikének megvan az ajándék, semmi de semmi előkészületet nem tettem még. Se fa, se cukor, se étrend, se vásárlás. Nahát:( pedig még szerdán is vár rám egy vizsga, így azt hiszem vadvágtában kell mindennel elkészülnünk, de majd Hédi segít nekem:)
Remélem mindenki más nálam sokkal ügyesebb volt, és nyugodtan számolgathatja vissza a napokat.

Nagy dolgok

Nagy dolgokat viszünk mi véghez idehaza. Tegnap délután - miután Apa volt a délelőttös, hogy kicsit aludni is tudjak - megjutalmaztuk Apát, és készítettünk neki finom vacsorát, sütöttünk kenyeret is, és még sütit is! Apa csak ámult és bámult, amikor hazaért:)

Cserébe ma megint műszakos volt, így én ismét aludhattam egy kicsit, de délután nem dolgoztunk látványosat, csak szakdolgoztunk. Győző barátunk volt olyan kedves, hogy elolvasta a dolgozatomat, és ma délután egy nagy zsák hasznos jótanáccsal látott el - igaz, jókat vitatkoztunk is, mert nem mindenben értettem vele egyet, de voltak észrevételek, amikben bizony igazat kellett adnom. És ez így van rendjén, mert akik idáig elolvasták, csak szépeket és jókat mondtak róla, de építő kritika nem hangzott el. Igaz, cserébe hízott a májam, jó sokat:)

Hédikém nagyon aktív volt mindeközben - és persze valahol sértődött is, hogy mi az hogy van itt valaki, és nem ő van a középpontban -, így mindent elkövetett, hogy ő se maradjon ki a beszélgetésből. Azaz minden olyan dolgot - társasjáték, cd, könyv, telefontöltő - elővett, ami egy kicsit sem neki való, és egyébként nagy átlagban békén is szokta hagyni ezeket - kivéve ma:) Mondanom sem kell, hogy álmosságra utaló jelek sem voltak, pedig fél hét után ment el a vendégünk, amikor mi már fürcsizni szoktunk, de Hédit ez cseppet sem zavarta, nagy vidáman foglalatoskodott körülöttünk - bár az is igaz, hogy nagy lelkesedéssel integetett a búcsúzkodáskor:)
A pancsi-fürcsi-vacsi után jó gyorsan megettük az ennit - most ezzel a szóval gyakorol Hédi, ezt próbálgatja - és el is aludt egy hang nélkül.

Téli napok

Téli, már-már egyhangú napok vannak mostanság. Tanulással fűszerezve.:(
Ma Apa végre el tudta intézni a lakcímbejelentőt - nem rajta múlt, hogy eddig késlekedtünk vele, egyszerűen így alakult, így hivatalosan is itt lakunk mától.:)

Hédi gyakorolgatja ezt a beszéd nevű dolgot, mostmár tudatosan próbálgatja úgy formálni a hangokat, ahogyan hallja, de persze nem megy ez még, csak kísérletezgetünk. Amikor sikerült valami olyasmit összerakni, aminek érteleme van, akkor szinte suttogva mondja ki, mintha maga sem hinné el, hogy ez jó lesz. Ma például a bácsit próbálgatta, amiből lett egy halvány báci, mert a bá-bo az nagyon könnyen megy, (üzembiztosan megy a boniii) a ci pedig vicces. Az igekötők is vonzzák még, az el-le-meg-et rendre megpróbálja utánozgatni.

Karácsonyi készülődés

Egyelőre csak fejben, mert ténylegesen még nem áll módunkban, de igyekszünk. Ma megérkezett a maci, amit/akit Hédinek rendeltem. De pszt!! Nem megmondani ám neki:)) Ő az, a Fotexnet-nél rendeltem. Ezt csak azért teszem hozzá, mert hiába kezdtem hozzá hónapokkal ezelőtt, hogy egy nagy mackót beszerezzek, egyszerűen erre képtelen voltam itthon. Jó esetben kedves kereskedővel futottma össze, aki segíteni szeretett volna, de nem tudott neki hozni az áruszállítója, rosszabb esetben még a segítség szikrája sem volt meg. Mindegy, erre (is) jó net, a lényeg, micimaci ma megérkezett, és tényleg nagyon szép, és tényleg nagyon puha, és ugyan nem pont akkora, mint Hédi, mert 66 cm, de olyan bájos-barátságos. És az ára is sokkal barátságosabb, mint gondoltam. Mostmár csak építőkockát szeretnék beszerezni (fából!), (egyelőre hasonló sikerrel, ami az itthoni keresgélést illeti)

Apa nem volt hajlandó kitölteni a Verbális Kívánságlistát a Jézuskának, (szereti az ilyen kifejezéseimet, szerinte ilyeneket ember nem mond:) igaz, nem is szoktam ilyesmivel nyaggatni, de gondoltam, most segíthetne kicsit, tekintettel kifacsart agyamra, de nem, így ha továbbra is ez az állapot marad, majd jól megnézheti magát, hogy mit talál a fa alatt. :)

Ma egyébként megint a szokásos szörnyű hétköznapunk volt, a tanulós fajtából. Na jó, nem teljesen, délelőtt ketten voltunk, de délután már jött Mama (aztán Papa is) Anya pedig mehetett tanulni:(
*
Nagynénimmel most beszéltem, sikerült neki beszereznie az építőkockát!:)

Első normális hétvége

Igazi hétvégénk volt, végre!!! És annyi mindent csináltunk, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Visszafelé:)

Anya sütit sütött ma, nagy szó ez, nagyon régen fordult elő ez is, hogy csak úgy gondoltam egyet, és megengedhettem magamnak, hogy az én ki családomnak sütit süssek. Ízlett is mindkét pocakosnak, este pocakösszemérést tartottunk, kinek mekkora a feneketlen bendő. Nem mondom meg, ki nyert:) Közben meg is tanultuk azt, hogy hol van a pocakunk, meg hol van az orrunk. Bár ez utóbbi esetében igen gyakran a fülére mutat Hédi, de a mit kell kifújni-ra tudja, hogy hol a nózi.:) Hédi megtanult a hétvégén puszit küldeni tenyérrel, valamint gyakoroltuk a kerekecske-dombocskát is. Este fogócskáztunk, meg anya-taxiztunk; a kanapéról ügyesen fel tud mászni a hátamra, és akkor indulhat a menet.:) aminek a végállomása szintén a kanapé, ahol le tud szállni is.
Délelőtt dolgoztunk sokat, takarítottunk együtt (tegnap porszívóztunk, mára a törölgetés maradt), aztán mostunk is - a legjobb móka a mosógép gomjainak a nyomogatása (még jó, hogy ügyes tervezők gyerekzárat tesznek a kütyükre) meg a teregetés, amikor is az Anya által kiteregetett ruhákat ügyesen le lehet szedni a szárítóról, és ez persze vicces.
Együtt ebédeltünk, nyugisan, Hédi megevett egy kiscombit és egy egész nagy répát a húslevesből, egy csomó kelkáposzta főzeléket, majd a biztonság kedvéért lefekvés előtt még két deci kakaót is megivott.

Tegnap voltunk bevásárlóba, ahol annak ellenére remekül viselkedett Hédi, hogy újabban bizony előjön a hiszti, ha nem lehet valamit megkaparintania. Tipikusan telefon, távirányító, virág (kezd újra rákapni a virágföldre, de hogy miért? Pedig olyan szépen leszokott már róla.) ilyesmi. De a boltban nem volt akarnok, megelégedett azzal, hogy a frissen vásárolt fogkeféjéről igyekezett lerágni a papírt.:) Vettünk egy labdát, egy szép sárga pöttyös labdát, de olyan büdös, hogy nem adom oda Hédinek. Illetve bevontam. Nyilván nem szaglásztam körbe, mielőtt megvettük, különben is Hédi rögtön a kezébe vette, és ki sem engedte belőle csak itthon (vicces dolog úgy betenni egy gyereklányt a kocsiba, hogy közben hozzá van nőve egy nagy labda, majd ugyanígy kivenni, bevinni a házba. Még jó, hogy azt engedte, hogy a kabátját levegyük:) nem tudom, hogy miből készítették, nem is kínai termék pedig, hanem magyar gyártmány, de valami szörnyű átható szaga van, igazi mély, szúrós, annyira, hogy kb fél órás játék után már Hédi is büdös volt tőle. Szörnyű:( Igyekeztem áztatgatni, súrolni, (a labdát, nem Hédit) de meg kellett állapítanom, hogy ez bizony az anyag tulajdonsága, úgyhogy bevontam, Hédi legnagyobb sajnálatára.

Este pedig végre emberek közé is eljutottunk, amiből persze közel sem az emberek voltak az érdekesek, csak a kimozdulás maga. Míg Mama, Papa és Keresztanyu gardemamáskodtak, addig mi meghallgattunk egy kellemes orgonakoncertet, ami ugyan nem pont az volt, amire én most számítottam - sokkal inkább egy energikus, lendületes előadásra voltam felkészülve, de természetsen így is kellemes élmény volt. Ld még Apa-blogja. Egyébként azt mondta R.G, hogy új előadással készül, olasz darabokkal, amivel remélhetőleg jövőre el tud jönni ide is, azt biztosan nem hagyom ki, mert Vivaldi, Verdi és egyáltalán az olasz klasszikus zene az, ami igazán közel áll hozzám.

No, nem lett túl rövid ez a mai bejegyzés, pedig még nem is írtam mindenről. Hogy megérkezett a kilendecik fogacska! És hogy megtanultunk orrot fújni is. Arról sem, hogy Apa is tudott végre nyugodtan dolgozni, és mindemellett még pihenésre is futotta, de az a lényeg, hogy nagyszerű hétvégénk volt. Igazán élveztük mindannyian. Hasonló szépet kívánunk mindenkinek!
*
Amiről pedig most hallottunk; meseoldal, ahol zenék, versek, filmek, játékok vannak kicsiknek-nagyoknak: www.egyszervolt. hu

Mikulás

Ma kicsit kevésbé orrfolyósan ébredtünk, mint tegnap, csak hangyányit kicsit. Reggel - Ancsikáéktól kedvet kapva, valamint a szükség által diktálva - tanulgattuk az orrfújás fortélyait. A töröljük meg Anya orrát az sokkal viccesebb, mint a most pedig töröljük meg Hédi orrát játék, és az orrfújás gyakorlása is sokkal érdekesebb zsebkendő nélkül, mint zsebkendővel. De majd megy ez még jobban is:)

Mama hozott nekünk meggybefőttet, így ma meggykúrán voltunk. Esküszöm erre a gyógymódra, gyerekkoromban mindig így gyógyítgattak anyuék, valahogy rájöttünk, hogy ez nekem jó, és tartani is szeretném magam ehhez, hogy amíg nincs gond, addig csak és kizárólag hagyományos gyógymódokkal orvosolunk, és csak akkor fordulunk orvosdoktorhoz, ha komolyabb tünet, láz, ilyesmi jelentkezik. Nem kívánom Hédit antibiotikumokkal, hasonló szörnyűségekkel tömni, ha nem muszáj.
A kimagozott meggyet összeturmixoltam egy fél naranccsal, és azt tízóraizott Hédi, illetve a kora délutáni főzelék után is azt evett - így ma legyűrt kb 1/5-öd üveg meggyet. A levét pedig mézzel (vitaminbomba, és már elmúlt egy éves, így próbálkozunk vele) egy kicsit édesítettem, hogy ne legyen annyira savanyú neki, és egész nap azt itta, meg is itta kb a felét. Láthatóan mindkettő ízlett neki, nyilván jól is esik ilyenkor az az enyhén savanyú íz.
A pelenka tartalma teljesne oké, így biztos, hogy megfelelő a folyadékutánpótlás:)
*
A kedve szerencsére jónak mondható, elalvás előtt volt csak kicsit nyűgös már, de jól viselte a napot, sőt délutánra kifejezetten felpörgött. Papa kicsit szerelt, így előkerült a létra, amire ügyesen kb egy hete megmutatta Papa, hogy hogy kell felmászni, és persze az én lányom nem felejt - legalábbis semmi olyat nem, amit ő fontosnak ítélt - így orvul megkerülve bennünket, elkezdett felmászni rá. És esküszöm, az én tizenhárom hónapos lányom egy megmutatás után ma egyedül felmászott az 5 fokú (vagy 6? mindegy) háztartási létrámra, és ott vigyorgott ránk a tetetjén. Miután megdícsértük Hédit - tudunk mást csinálni, ha már a Papától azt látta, hogy lehet?! - megdícsértük Papát is, aki ilyen korához illő játékokra tanítja a lányzót. Mindketten jót nevettek rajtunk.
*
Este pedig megérkezett a Mikulás, akit mi nagyon vártunk már, Hédi furán is nézett ránk, hogy ugyan mi bajunk van megint. Hozott csomagokat Mamiéktól és Mamáéktól is, és persze Anyáék Mikije is járt itthon - Keresztanyué csak a hétvégén tud jönni szegény, dolgozóra hivatkozva felmentést kapott:) Hozott a Miki egy logikai gömböt - a dugdosuk be a formákat a helyükre a gömbbe tipusút, és ez nagyon jó, mert amikor már van benne alkatrész, akkor jól lehet rázni, és akkor zörög nagyon. Szóval tetszik:)
*
És mindenki szépen fáradtan nyugovóra térhetett a hosszú nap végén:)

Megfázva

Az úgy volt, hogy vagy másfél héttel ezelőtt szóltam a kivitelezőnek, hogy nem jó a termosztát, és legyenek kedvesek kicserélni. Amit persze meg is ígértek. Majd szóltak, hogy kicserélik ugyan, de akkor előtte csináltassak már meg ezt-azt az én villanyszerelőmmel. Nem részletezem, a lényeg, hogy nem sikerült egész héten megérkeznie az embernek. Amíg csak napközben nem kapcsolt ki- illetve be a kazán, megoldottam a problémát, de vasárnap arra ébredtünk, hogy Hédi szobájában 16 (!!) fok volt, mert megint elfelejtett dolgozni a szerkezet.

Ekkor felvettem a telefont, és úgy kezdtem kedvesen a mondandómat, hogy előre szólok, hogy nem leszek kedves. Majd összefoglaltam a lényeget - valóban nem kedves, de roppant kímért (ld még kioktató) stílusban és hangnemben - és úgy fejeztem be, hogy ha még látni szeretne egy fillért is tőlem a cég, akkor bizony megoldják ezt a problémát. És láss csodát, hogy-hogy nem, vasárnap délután kettőkor ki tudott jönni az a szerelőt, akit másfél hete hiába vártam.

Nem értem, hogy a szép szó miért nem használ, hogy miért kellett ehhez Hédinek úgy megfáznia, hogy folyik az orra, hogy egész nap hőemelkedése volt, és persze ezzel párhuzamosan kedvetlen is, hogy miért kellett megint elővennem a nemszeretem stílusom. Az egész munka nem tartott tovább tizenöt percnél, ertedményeképpen viszont üzembiztosan dolgozik a rendszer. Mostmár csak azon kell dolgoznom, hogy hogyan kúrálom ki minél hamarabb Hédit a megfázásból. Ma egész nap mézestea és gyümölcskúrán volt, valamint lázcsillapító kúpot kapott, holnap folyt.köv megspékelve meggybefőttel.

Visszafelé

Hét is elmúlt már, mire Hédi ágyba került - mert itt volt Laci néhány jegyzetért, és hozott is, és ez sajnos némileg több időt vett el, mint Anya gondolta, így kicsit csúszásban voltunk - de szerencsére Hédi viszonylag jól tűrte.

Egész délután együtt dolgoztunk - főként takarítottunk (porszívóztunk is, Hédinek remekül megy az ülve huzogatjuk a csövet munkamenet), aztán előkészítgettünk egy-két ennifélét (főként pácolással) mert holnap este vendégeink jönnek (Kata és Peti) és a vacsora kitalálása nem kis fejtörést okozott nekem. De megoldottam.)
Újabb ugrás az időben, holnap délelőtt sem leszünk egyedül, a dédiék jönnek látogatóba, most először hozzánk!! Mert a dédi rossz szeme miatt a negyedikre meg sem kísérelték, hogy eljöjjenek, most viszont meglátogatnak minket. Nekik nem kell főznünk, mert úgy szerveződött a nap, hogy közben Papám szüli- és névnapját is megünnepeljük (dec 3) így ebédre hazamegyünk hozzájuk.
És vasárnap sem leszünk egyedül, mert akkor meg a messzi Mamiék jönnek hozzánk, (főzés dettó), hogy megnézzék a szép új kész házikónkat.

Szóval volt munka ma bőven, hogy mindezekre alaposan felkészüljünk:) Hédinek a takarítás jobban tetszett, mint a konyhai készülődés (nem volt vele egyedül:)) de feltalálta magát ott is.
Még korábban pedig Apa-féldélelőtt volt, mert reggel vásárolni is kellett valakinek, és Hédit nem akartam nyúzni, egyébként is sietősre vettem a dolgot.

Amikor éppen volt egy kis időnk, akkor mindennapi betevőm, Dr Spock után szabadon kísérletezgettünk az egyedülevéssel, ami persze egyelőre arról szól, hogy hogyan maszatoljuk össze magunkat, a ruhánkat és a széket a legjobban a legrövidebb idő alatt, de ez így normális:) majd ebből lesz a cserebogár:)
És rajzolgattunk is egy kicsit az új cerkákkal, aminek hatására Hédim kis indiánnak nézett ki; hosszú fekete csíkokat rajzolt a pofijára:)
*
És az is volt még ma, hogy még mindig nem jó a termosztátunk, mert hiába szóltam már ezer éve, és hiába csináltattam meg én a vezetékelést (mert a kivitelező cég emberének erre nincs ideje(??!!) és szóltam is, hogy készen van, ezidáig nem értek ide, sőt, még csak nem is telefonáltak, hogy a) nem jönnek, b) mikor jönnek (ha így haladunk, lassan ide írom nagy betűvel a nevüket, hogy kiknek a nevét kell kisbetűvel beírni a könyvbe:( )