Babanapló

Hédi Aliznak

szombat, március 31, 2007

Pótolgatás

Igyekszünk bepótolni mindazt a sok-sok dolgot, ami kimaradt az utóbbi időben, van reá egy hétvége, mert aztán folytatni kell a folytatnivalót.
Hédivel kettesben voltunk egész nap, mert Anya-Lánya hiányérzetünk van mindketőnknek. Jól sikerült kis napunk volt, nagyon sokat dolgoztunk itthon kart karba öltve, Hédi rengeteget segített nekem, és jókat szórakoztunk, meg nevetgéltünk sokat, és játszottunk is sokat, és jól elfáradtunk, még nem is volt 7 óra, és Hédi már aludt is.
Holnap Mamiékhoz utazunk, együtt az egész család, nem rohanunk, nem kapkodunk, szépen kényelmesen (mondhatni urasan) töltjük a napot, vasárnapra pedig valami családi programot, pikniket ilyesmit szervezünk, csak még nem tudjuk pontosan mi is legyen az, mert az időjárástól tesszük függővé, hogy merre és mivel induljunk el.

csütörtök, március 29, 2007

kikapcsol

Anya kimenőt kap délutánra, mert tegnap sikerült a vizsgája, kapott egy szép négyest, és ennek örülünk, és már csak négyszer kell még ilyesmit csinálni, és ennek is örülünk.
Tehát ma kimenő, Mama Hédizik, de aztán az egész hétvége a pihenésé, és a családé, csak Hédi, Apa, meg Anya. És ennek is örülünk:)

hétfő, március 26, 2007

Statisztika 17 hónaposan

Hédi Aliz ma, 25-én tizenhét hónapos!!:) így összegzünk kicsit.
(Bár ez a poszt már átnyúlik 26-ba)

*
Szókészlete (emlékezetből):
Apa, Anya, Mama, Papa, Autó (néha csak otó), Taminyami (=távirányító) Nyam-nyami (a kedvenc takarója, aminek a sarkát rágogatja) Ki (kulcs), Köka (kanál), Enni, Inni, Cici (értelem szerinti tartalommal) Cicc (cica), Ató (ajtó), Boni, Bi (Bicó) Ibi (Keresztanyu neve), Keke (Keresztapu), Kati (ez ment neki elsőre) Ti (tévé), Nem, Me (mennyünk, vagy menj) az igekötők közül az ige nélkül következetesen használja a Le-, Be-, Ki-t, Kuku (kuka), Labba (labda), Hui (husi), Nem, Hidi vagy Heédi (Hédi), Tá (Tánci, zene)

Mozgás
Ébredétől lefekvésig mozog. Megy, fut (kis kacsázósan, lábaival is szerteklimpával, és a kezeivel is) mászik mindenre, amire lehet, és amire nem, arra is. Vagy szeretne. Szeret úgy mászni, hogy a kezei és a lábaujjai érnek csak a földre. Egyedül próbálkozik az evéssel, kanalt, villát kér a kezébe, és azzal próbálgatja szájába tenni a falatokat. Ha megunja, akkor kézbeveszi az ennivalót, így éhes nem marad:)

Szürkeállomány:)
Mindent megjegyez elsőre, amit egyszer lát, megtapasztal, azt tudja, később is, napok múlva, még akkor is, ha közben nem jön elő. Mindent tudni akar, mindent szétszed (vagy szétszedne) hogy lássa mi van benn. Magától rájön minden probléma nyitjára, segítséget ritkán kér, inkább csak akkor, ha fizikálisan nem bír megoldani valamit, de ilyenkor is sokáig próbálkozik egyedül. Tudja, hogy veszélyes a vasaló, a fűtőtest, a tisztítószerek, stb, megtanulta mutatni is (ahogyan mutattam neki) és így a veszélyes dolgok előtt megáll, és jelzi, hogy ő tudja. De nagyon okosan különbséget tud tenni, hogy mi az, ami veszélyes, és azért nem lehet bántani, és mi az, amit csak szülői hiszi miatt nem lehet. Ez utóbbiakra vonatkozó szabályt nem mindig veszi figyelembe, imádja, ha valami olyan dolgot szerez el, amit egyébként nem lehetne, nagy örömmel szorítja magához, és viszi a sátrába a kincsét.

Tudja, hogy mely tárgyat mire használjuk, ha megkérem, hogy tegyen meg valamit (csukja be az ajtót, hozzon valamit, vigyen vissza valamit, tegyen le, vegyen fel valamit, stb) mindent tökéletesen ért, és attól függően, hoyg a kedve hogy adja ki, végrehajtja. Van, hogy bohóckodik, és odahozza ugyan, amit kértem, de nem adja ide.:)
Többek között kidobja a szemetet a kukába, ha mosunk, akkor mutatja a mosóport, hogy tegyek a gépbe azt is, a kezembe adja az öblítőt, ő indítja el a gombbal a gépet. Ha kipakolunk, ő szedi ki a ruhákat, a nagyobbakat ledogja a földre, a kicsiket a kezembe adja.

Nagyon kifejezően játszik az arcával, nagyon gazdag a mimikája, minden érzelmi reakciót, minden gondolatot kísér valamilyen arcjáték.
Viszont nem érdeklik az egyhelyben ülős ténykedések, ritkán nézegetünk könyvet (a térbeli mesekönyvet ugyan szereti, de nem sokáig köti le) a ceruza egyáltalán nem érdekli, kivéve, ha meg lehet rágni. Nem szereti, ha olvasni akarok neki, a modókáktól elfordítja a fejét. A zenét nagyon szereti, táncolni, és énekelni is szeret.
Húú, ennyit röviden:)

Hiszti
Tudja a határait, hogy kinél meddig mehet el. Velem a legkevésbé hisztis, Papával próbálkozik a legtöbbet. Apát is meg tudja vezetni, Mamával megint nehezebb dolga van. Tárgyak megszerzése érdekében bármit képes bevetni, a kishisztitől a nagy krokodilkönnyek hullajtásáig, illetve a nem kívánt tárgyak dobálásáig. De mindig meg lehet találni azt az elfoglaltságot, amivel le lehet kötni.

Alvás
Gond nélkül alszik, egyedül alszik el, jóéjtpuszi után pápával elköszönünk egymástól, ezután még kicsit beszélget, aztán alszik. Éjjel kb 7-től 6-ig, 6,30ig, délben 11,30-tól 13,30-ig, 14,00-ig.

Boldog hófordulót Hédi Aliz!:)

vasárnap, március 25, 2007

pampa


Futottunk egy kört a kertünkben, megnéztük a növényvilágot (gazda szeme hízlalja alapon) és a frissen beszerzett pampafüvünket elültettük, már csak szurkolni kell, hogy megeredjen. Ahogy látható, az én segédem úgy gondolta, hogy ásni remek dolog, és erre ő is képes. Aztán persze volt sértődés, hogy miért is nem azt csinálja ez a dolog, amit Hédi Aliz elképzelt.:)

Híresek lettünk:)))


Persze nem is, de az a bizonyos tizenöt perc, ugye nekünk, pontosabban Hédi Aliznak is kijár, idejekorán:)

Tegnap elmentünk a bloggertalálkozóra, mert a mi naplónkat is meghívta Csabi (köszi), meg persze Apa is ott volt:) és ugyan úgy volt, hogy nem megyek, de aztán mégis sikerült összehozni, és így Hédi Aliz is szerepelt általam. Persze ő eközben már az igazak álmát aludta, miután napközen lesétálta a szokásos ezer kilométerét, és pocakra gyúrt keményen.
Mióta teljesen rendben van, meggyógyult, azóta az étvágya is a régi, vagy ha lehet fokozni, akkor még jobb, mint volt. Ahogyan ezt a rántott csirkecombbal folytatott harca is mutatja:)


péntek, március 23, 2007

egyedülhétvége


Apa elment dolgozós hétvégére, így most innen üzenjük, hogy puszi Apa!:)

hétfő, március 19, 2007

mostmár tuti kertész leszek?:)

Tegnap Papáék hoztak ci-virágot, ma Kati volt kedves és hozott, így ma kertészkedtünk megint, Kati ittmaradt segíteni, így Hédim ablaka alá csillagvirágot, ibolyát, és óóó, elfelejtettem mi szépet ültettünk el, hogy amikor kilát majd az ablakán, mindig szépre nézhessen.
És tettünk még máshová is másfajtákat, mert a Mamáék hoztak még szép nagyra növő nagyvirágú ci-t is, aminek szintén nem tudom a nevét (van még mit tanulnunk)

Hédim viszont nem volt ma jókedvében, illetve délelőtt még csak el is volt, de délutánra már nagyon nyűgös lett, most megint nem tudom eldönteni, hogy a szél okozta-e a bajt, mert arra tudom, hogy érzékeny, vagy esetleg olyan foga jöhet, ami most már őt is megviseli, mert nagyon rág szegénykém mindent. Vagy együtt a kettő.

Közben persze vannak itt hangulatváltozások is, mert ugyan nemrégiben írtam, hogy milyen kis bájos, barátságos, erre most kétszer egymás után rácáfolt erre. Tegnap előtt Joe volt nálunk, ma Kati, és mindkét alkalommal pánikreagált köszönés helyett. Joe esetében olyan szintű, hogy nem is tudtuk megnyugtatni, külön foglalkoztatózni kellett, hogy kicsit lecsendesedjen, ráadásul Joenak is bevitte a cipőjét a nappaliba, mint a múltkor Lénának, de látszott rajta, hogy ezt most nagyon komolyan is gondolja. Katival kicsit jobb volt már a helyzet, mert a kezdeti visítás után megbékélt, sőt még játszani is volt hajlandó. És este, amikor pancsiztunk, és Apa megkérdezte, hogy volt-e itt valaki, illetve ki volt itt ma, akkor mondta, hogy néni, és aztán mondta, hogy Kati néni. Szóval itt már normalizált a helyzet. De telejsen megijedtem ettől a hirtelen váltástól.
Ahogy Kati elment, utána megint elkezdett elégedetlenkedni, olyannyira, hogy abba is hagytam minden mást, és bementem játszani, ekkortól viszont teljesen megnyugodott, kisimult, és minden széppé vált. Mamát haza is engedtünk, hogy tudjon pihenni. Nem könnyű napok várnak ránk, úgy érzem.

péntek, március 16, 2007

ci-kép


Ez ugyan már a lakásban készült, nem a kertben, de így ci-virágozunk mi.

Új nap, új sebesülés

Kerti napjaink vannak, hogy végre itt a szép idő. Hédi ma kapásból lefejelte az almafát, így a már szépen gyógyuló pofija újabb sérüléssel gazdagodott. Jó kis memóriája van, még bőven emlékszik ara, hogy ősszel állandóan ettük az almát a fánkról, így amint kitesszük a lábunkat az udvarra, ama-ama felkiáltással megcélozza a fát, amit persze semmi nincs rügyeken kívül, de ez őt nem zavarja.
Egy ujjsérülést is összeszedett, mert egy seb nem seb, a betonjárda réseiből próbált valami - szerintem csak általa látható - bigyót kikaparni, és persze hogy lehorzsolta az ujját. De fel sem vette, nem tudom, hogy annak köszönhető-e, hogy soha nem vittük túlzásba a féltést, és nem kapkodtuk fel minden kis vicekra-vacakra, vagy alapvetően ilyen jó kis tűrőkéje van, vagy a kettő együtt, de soha nincs semmi nyafkaság, sírás - elesik, felkel, megy tovább egy szó nélkül. Ezért is van, hogy a sérüléseket néha csak utólag vesszük észre, és nem is tudjuk, hogy mikor szedte össze.
Mindent megnéztünk, amit csak lehetett, ma is kint, az összes ci-virágot, ci-bokrot, bicóztunk, labdáztunk Bonnieval. Most Mamázik, tornyot építenek, ami nálunk még mindig azt jelenti, hogy ha van, aki építsen, akkor Hédi Aliz gyönyörűen le tudja rombolni, de gondolom egyszer csak lesz ez máshogy is:)

csütörtök, március 15, 2007

kisvárosi idill

Kisvárosban élni azért is jó, mert olyankor is nyugalom van, amikor máshol meghülyülnek az emberek.
Délelőtt családi sétáltunk, elmentünk a városi ünnepségre, amit Hédi nagyon élvezett. Szép idő volt, még a szél sem zavart bennünket, Hédi pedig remek nagylány módjára majdnem teljesen egyedül tette meg az utat a Nefelejcs utcától a Kossuth szoborig, ami szerintem egy tizenhathónapostól igazán nagyszerű telejsítmény! Odaúton végig saját lábon jött (csak az úton átmenve vette fel Apa) és hazafelé is csak a Luther utca végén vette láttatta, hogy már fáradtka.

Persze nem mentünk be a tömegbe, hanem szépen a füvön szambáztunk, találtunk egy tobozt a földön, amivel jól eljátszogatott Hédi. A kis drágám neki is akarta adni egy bicós bácsinak, de aztán mégis megtartottuk, és csak kedvesen elköszöntünk a bácsitól. Találkoztunk babákkal is, a kicsikkel kommunikálni próbált, de két nagyobbacska kisfiúval már nem tudott mit kezdeni.
Aztán padoztunk is egy kicsit, és persze megnéztünk minden ci-virágot és ci-bokrot, amiket nem szabad bántani, mert szeretjük őket, csak megnézni lehet, és megci-zni, ez azt jelenti, amikor odahajolunk, megillatozzunk, és azt mondjuk, hogy szép ci.:)
És persze megláttuk, hogy más babáknak van lufija, és akkor ez kellett nekünk. Kettőnk közül Hédi Aliznak mindenképp, így hazafelé menet vettünk egy piros lufit (miért pont teve van rajta?!) ami nagyon jó ötletnek bizonyult, mert Hédi nagyon jól elszórakoztatta magát vele, egész úton lóbálta, dobálta (ügyesen hozzákötöztük a kabátjához, nehogy elszálljon), sőt még itthon sem akarta elengedni, a lufival feküdt le aludni.
Délután pedig kerteztünk egy kicsit, Mamáéktól kaptunk tulipánt, amit elültettünk a többi virágunk mellé, nyilván az idén már nem fog virágozni, de jövőre már biztosan.

kedd, március 13, 2007

Kellemes meglepi

Könyvtárban volt dolgom ma, másolás közben Marcsi rákérdezetett Hédi lányra, hogy van, és mondta, hogy Léna mesélt már róla, hogy milyen aranyos barátságos egy törp:) ez teljesen jól esett, kedves kis félmondat volt, és igazán őszinte, biztos, hogy a törtnet egyik szereplője sem volt álságos. Anya szereti a kedves embereket:)

Kiváltotta ma Apa a másik gyógyit, mert Hédim még mindig hörög kicsit, de ez nem jön be annyira, mint a másik, ugyan lecsúszott ez is, de volt utána kis fanyalgás, meg összerázkódás, viszont Anya ügyes volt, mert ezzel kezdte, és így a másik, a finom gyógyi legalább feledtette a rossz ízt. Összességében viszont már remekül van Hédi Aliz, és ennek nagyon-nagyon örülünk; mégis csak az első igazi betegségen vagyuink túl!

Marika mondta a minap, hogy hiányolta, hogy nem volt az idén nőnapi virágcsokros kép! Pedig, be kell vallanom, kaptunk ám Apától idén is nagyon szép virágot, de mivel Apa este hazajövős volt a héten, Hédi már aludt, mire hazaért, másnap reggel pedig Anya már pszeudonak érezte volna, ha beállítunk egy jajj, most kapta meg Hédike a virágot képet. Hát így.

vasárnap, március 11, 2007

Kertészkedés


A szép időt kihasználva, és azt, hogy már egészen jól vagyunk, a déltuánt a kertben töltöttük, családilag!
Meglocsolgattuk az új telepeseinket, és minden növénykét, amelyiken úgy láttam, hogy vizet inna, eközben Hédikém Apával bicózott, labdázott, hintázott és egyéb kerti mulatságokban vett részt:)
Figyelmes szemlélő Hédi pofija jobb oldalán egy kis csíkot vehet észre - nem képhiba, valóság; Hédi Aliz már annyira jól van, hogy megint turbófokozatban közlekedik, és ennek folyományaként esik-bukik, így tegnap sikerült egy darab homlokfoltot, illetve egy darab arckarcot összeszednie.:) Így holnap, amikor vissza kell menni a doktornénihez, megint nagyszerűen fogunk kinézni.:)

péntek, március 09, 2007

Nincs cica

A mi cicánk már biztosan nem lesz meg:( de megfogadtuk, hogy nem lesz többet cicánk, ez olyan szomorú dolog, elveszteni valakit. Akkor inkább ne is legyen. Hédikémnek is hiányzik, szokta keresni, de persze ő másként éli meg.
Szépen gyógyulgat Hédi, kicsi köhögés, kicsi orrfolyás, de alakul. És ma már sokkal jobb kedve volt, mint tegnap, ma nem volt nyűgöske, csak estére fáradt el már nagyon. Igaz, ma sokat sétáltak Papával, utcán is udvaron is, sőt segített Papának locsolni is, mert Anya vett ma aranyvessző bokrokat, és rózsaloncot is, amit szépen elültettünk, és várjuk, hogy virágozzanak nekünk.

csütörtök, március 08, 2007

Sokkal jobban

Biztosan a szép idő teszi (bár saját magam esetében gyanakszom a gyógyszertári számla végösszegének sokkoló hatására) de ma már sokkal jobban vagyunk!! Sőt, a köhögést leszámítva remekül.
Hédi ezerrel huncutkodik Mamával, teljes pompájában jókedvű, én pedig tavaszi ablakpucolok, takarítok (viszonylag kevésbé jókedvűen, mint Hédi, de ez mellékes), a lényeg, hogy jól vagyunk!
A cicánk viszont nincs meg, ahogy Apa is megírta, és ettől szomorúak vagyunk, mert nagyon a szívünkhöz nőtt a kis befogadottunk, és ő is nagyon szeretett minket, de már második napja nincs meg, és nagyon reméljük, hogy csak elcsavargott (bár semmi oka nem volt rá, és eddig mindig-mindig hazajött) és nem történt semmi baja. Még Bonnienak is hiányzik!

szerda, március 07, 2007

Javulófélben

Bár a mai napot egy kis hőemelkedéssel kezdtük Hédivel, összességében mégis javulunk. Hédi délután már kifejezetten huncutkodott, persze koránt sem az igazi, de gyógyulgat, én pedig mondhatni rózsásan vagyok az elmúlt pár naphoz képest. Apa pedig hősiesen ápolgat bennünket:)

kedd, március 06, 2007

Influenza-híradó update

Nem maradt úgy. Az infeluenzanélküliség. Vasárnap reggelre mindketten ágynak döltünk, azaz felkeltünk, de feküdtünk is vissza. Hédi viszonylag jól tűri - legalább is jobban mint én - kicist nyafka ugyan, de nem olyan vészes. Köhög, rekedtes a hangocska, de nincs láza, jól alszik éjjel - a tegnapot leszámítva, amikor az ellavás nem nagyon akart menni, de aztán csend volt reggelig - és napközben sem fekszik, hanem eltityeg-totyog ide-oda.
Evvel szemben én teljes kidőlésben, 39,5 fokos lázzal, köhögéssel, teljeskörű fájdalmakkal. Még az a szerencse, hogy a Papa már majdnem teljesen kigyúgyult, így ő tud jönni hozzánk, különben nem is tudom, mi lett volna velünk, ma keltem fel először annyi időre, míg dokinál voltam, illetve most hogy egy-két dolgot elintézzek itt a gépnél. Apának szerencsére kutya baja, de ezt kop-kop-kop már tényleg nem akarom elkiabálni!!!

péntek, március 02, 2007

Influenza-híradó

Papa egy hete beteg, Mama is belázasodott tegnap éjszaka. Mi még tartjuk magunkat, Apa, Anya csak az orrát fújja, Hédi pedig szerencsére makkegészséges. Légyszi, maradjon ez így !!

csütörtök, március 01, 2007

nemnemnem

Hédi rájött a nem szó ízére. Míg eddig csak-néha alkalmazta, most bizony rendszeresen, lábat megvetve, dacos huncut mosollyal, határozott hangon kinyilvánítva, hogy nem!:)