A fűtésszerelők

Külön címet kell adnom neki, mert végre ma megérkeztek, és nekiálltak dolgozni. (Igaz, hogy már lassan a telefonszámlám 95 %-át a főnökükkel való beszélgetés teszi ki, és hogy ma is két órával később jöttek, mint ígérték, de nem is sorolom) És ma haladtak is sokat, és mostmár nem úgy néz ki a ház, mint amit rakátatámadás ért, hanem úgy, mint amit rakétatámadás ért, de már építik újjá. És van már nekünk fűtésünk is, igaz, még csak pb-palackról, mert cserébe viszont nics gázóránk, de lesz pénteken állítólag, és akkor minden szép lesz és jó lesz.

És szerencsére Hédi mindebből semmit nem érzékel, mert az ő szobája szép, és ott jó meleg van.
Ma megtanulta, hogy hogyan kell a - nem tudom elmondani, mit játszani, a lényeg, hogy az ember lánya berreg és közben az ujjaival a száját segíti a berregésben - na ezt mondja meg nekem valami, hogy ezt hogy hívják. Szóval nem tudom, de ezt tanulta meg ma Hédi:) És napok óta szinte egyáltalán nem mászik, hane mindenhová két lábon megy, és egyre biztosabb és ügyesebb. Nagyon ügyesen le tud hajolni tárgyakért és felvenni, úgy, hogy már nem huppan fenékre. Nagyon sokat fejlődött néhány nap alatt.
*
Megérkeztek a múltkor elmaradt növénykéim, amiket délután apuval gyorsan telepítettünk. Így a meggy- és a cseresznyefa, valamint a vérszilvafa, a fagyalsor és a két szőlő várja a tavaszt, én pedig azt, hogy megeredjenek, és legnagyobb gyönyörűségemre leveleket hozzanak tavasszal. (jó, a fagyalnak most is van, lévén örökzöld.) A futórózsa sajnos már nem került földbe ma, mert hirtelen este lett, de holnap ő is eltelepül.

Cica 2.

Persze megmutattuk L.I.-t, a cicát Hédinek, aki nagyokat sikongatott a láttán, de közel nem engedtük őket egymáshoz. A cica időközben próbálkozott egy helyiséggel beljebb araszolni, de ezt már nem engedtük. viszont cserébe szuper helyet talált magának, és láthatóan nagyon jól érzi magát, úgy gondolom, ezentúl itt kíván élni. Ki sem dugta az orrát egész délután.
Hédivel étrend-átszoktatón vagyunk. Délben kakaót evett elalvás előtt, miután tizenegykor jól beebédelt főzelékkel. Vacsorára hasonló koreográfia: öt után együtt vacsizott a család, kis főzelékevés, majd lefekvés előtt egy üveg kakakó. Majd látjuk, mi lesz az eredménye? Egyelőre nincs gond.
Az óraátállítást teljesen jól vettük, mivel este nyolckor aludt el, (a tegnapi nyüszi nap után) így ma reggel nyolckor ébredt, ami persze az új hét, azaz teljesen rendben:) így egész nap minden akkor volt, mint egyébként szokott.

Cica

Minden igyekezetem ellenére ma beköltözött hozzánk egy kiscica. Már napok óta kódorog a ház körül, de eddig mindig sikerült jobb belátásra téríteni, ma azonban Apát levette a lábáról, azzal, hogy felmászott a vállára. Apa pedig értékeli a humanista tetteket:) Mivel úgyis aktuális volt Bonnie veszettség elleni oltása, így kutya-macska autóba pattantak, és míg mi Hédivel itthon játszottunk, addig az állatállomány megkapta a szükséges oltásokat. A cicát, akinek nemét még nem néztük meg, ez sem rettentette el, pláne, hogy időközben eszkábáltam egy ideiglenes házikót neki, majd hazaérkezve kapott tejet, whiskast, simogatást, kamillát a szemére. Persze, hogy esze ágában sincs másik otthon után nézni. Sőt, azóta kisírta, hogy a közlekedőbe - ami még építési terület - is szabad utat kapjon. Szaporodik az állatkertünk. Hédit mindenestre nem engedem a közelébe, elég nagy tartással viseltetek a macskák iránt, különös tekintettel azok baciátvivő képességére.

Mami-Tati nap

Végre jöttek ma Mamiék, de velük együtt egy hidegfront is megérkezett, és a szél is, ami így együtt elég kedvetlenné tette Hédit. Rosszkedvűen ébredt reggel, ezt ugyan némileg feledtette Mamiék érkezése, de mégsem volt az igazi. Délben rendben elaludt, de fél óra után felébrest, és aztán semmi tovább. Így cserébe többet tudott játszani Mamiékkal, de én az alvásnak örültem volna jobban. Délután viszont bepótoltuk, elállt a szél, kicsit sütött a nap, és így 3-4,30-ig aludt egy nagyot Hédi, ami után viszont már mosolygósan ébredt. Persze ez olyan jól sikerült, hogy csak most, 8 előtt vacsizott és feküdt le aludni - de végül is ez az egy órás csúszás nem olyan nagy tragédia.
A tejbegrízes vacsora ötletem kudarcba fulladt, gondolta, itt az ideje váltani a tpáiról szép fokozatosan, de rá kellett jönnöm, hogy nem pont a vacsora a legalkalmasabb erre. Illetve át kell gondolnom az esti forgatókönyvet, vagy a regglivel elkezdeni az átszoktatást.

1 év 1 nap

Tganep valami baj voltt itt a rendszerben, mert nem tudtam írni. Most gyorsan egy-két mondat.
Egyéves korára Hédi megfontolt, felelősségtudattal rendelkező hölggyé érett. Biztosan így van, mert tegnap volt kedves, és 9,30-ig aludt, bizonyára felmérte, hogy Anya milyen fáradt, és ezért pihenésre van szüksége:))))) jól esett vitathatatlan.
Viszonylag nyugis napunk volt, mert senki nem jött dolgozni, csak Papával mentünk el hazahozni az ülőgarnitúrát, amit vettem, mert végre lett neki helye. Hédi ennek nagyon örült, rögtön végigpróbálta az egészet, nagylányosan hátradőve, majd felállva rá, aztán fekve is. Az elégedett mosolyokból arra következtetek, hogy jól választottam:)
Közben megkaptuk az engedélyes gáztervet, így semmi nem gátolja többé a fűtésszerelőket, hogy végre befejezzék amit elkezdtek, és mi is jobban tudjunk haladni. Én szurkolok.

Szülinap

Nahát, mindenki itt van, Mama, Papa, Keresztanyu,
Apa és Anya is és mindenki engem néz. Mit akarhatnak tőlem?

Ez az én tortám, azt mondják. Mert hogy egyéves vagyok.

Én most szót kérek, mert el kell mondanom,
hogy fogalmam sincs, mi történik itt.

Anya szerint most azt kéne csinálnom, hgy fúúú,
de nem nagyon tudom, hogy mit zaklat ezzel.

Azért tetszik ez nekem, hogy körülöttem sürögnek-forognak.
És úgy látom, hogy ez a torta dolog valami ennivaló lesz.

A Papa azt mondja, hogy finom lesz.
Majd én eldöntöm, hogy finom-e, oké?

Na most hogy álljak neki? És még mindig néznek.
Apa ráadásul folyamatosan fényképez.

Most egyek nagyosan ezzel a kanállal,
vagy ahogy nekem jó? Komoly gondok ezek.

Ho-ho-ho, ez nagyon finom!
Inkább eszek úgy, ahogy nekem jó,
mit vacakoljak azzal a kanállal.

Hogy vegyem fel azt a morzsát,
tele mind a két kezem:( na jó, akkor bekapom így.

Van nekem két kezem, miért ne használnám mindkettőt?:)

Tetszett nekem ez a nap, azt mondják, hogy ilyen minden évben van. Figyelek ám majd, nehogy átverjenek. Pedig nem is indult jól a napom, mert Anyáék megint kipakolták a szobám, és akkor nekem nagyon rossz kedvem lett, mert nem tudtam játszani. Mamával voltam egész nap, Anya valamiért állandóan a földön volt - azt mondta, hogy a padlót rakják le. Egyszer csak viszont rend lett, és amikor bementem a szobába, akkor teljesen szép lett minden, és sokkal nagyobb helyem lett, és az a padló-nevű az jó móka, mert jól csúsznak rajta a játékaim, a szőnyeg-nevűn viszont nem csináltak ilyet. Anya szerint még egyszer költözni fogok, de akkor már majd az igazi szobámba. Most akkor tudja az ember lánya, hogy hol áll a feje.
Ez a szülinaposdi tényleg jó dolog, jól el is fáradtam, meg nehogy baj legyen, a torta után még megettem egy üveg tápit, és csak utána mentem aludni. Jó éj mindnekinek!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a szülinapi jókívánságokat, mert kaptam ám bőven, személyesen is, meg e-mailben, meg ide a blogra is, sőt telefonon is. A messzi Mamim is csak hívni tudott, de szombaton jönnek hozzánk, és azt mondta, hogy majd akkor megpuszilgat.

Szülinap

Hédi Aliz Úrhölgy ma ünnepli első születésnapját!:)

*

Emma nagymamija ma reggel ezzel a képpel köszöntötte a nagylányomat. Köszönjük szépen!

Már megint az a dolgozós

Mamával volt egész nap az én Hédim, mert a Papával és Keresztanyuval átmentünk kubikosba. Tégla, cserép, egyebek pakolása, kerítésjavítás, ilyesmi. Hédinek már annyira természetes a talicskában utazás, hogy ha kimarad, követeli magának:) Fáradtak vagyunk, alszunk egy jó nagyot, és holnap szép napra ébredünk, szülinapra!

Vadaspark

Anyaáék mondták, hogy valami Vadasparkba megyünk.
Mondtam, hogy tőlem oké, nem tudom, mi az, de nézzük meg!

Minden állatkát megnéztünk Apáékkal,
a legjobbak a kismajmok tetszettek, mert azok közel jöttek.
Aztán a teve, mert az nagyon vicces volt a púpjaival.
A tekiket is nagyon megcsodáltam,
mert nekem is van otthon, csak azok kisebbek.
De az összes többi állatka is nagyon tetszett.
El is mondtam a véleményem Apának.

Sétáltam nagylányosan Apával, mert én már ilyen ügyes vagyok!

Libikókahintáztam egy nagyot Apával!
Hú, ez remek móka volt.
Valami olyat beszélt Anya meg Apa,
hogy akarnak nekem ilyet otthonra.
Ettől még jobban vigyorogtam,
hogy tényleg komolyan vegyék ám, amit mondtak!

Nagyhintáztam is ám! Meg csúszdáztam is,
de azt nem tudták Anyáék lefényképezni,
mert ketten kellettek hozzá, úgy gondolták,
hogy egyedül még nem tudnám megoldani a problémát.
Így Apa elndított a csúszda tetején, Anya pedig elkapott az alján.
Ez nagyon-nagyon tetszett, de aztán menni kellett,
mert valamiért más gyerekek is jönni akartak:(
És akkor kicsit fel voltam háborodtam, de aztán megvígasztalódtam.

Nagyon szép napunk volt, tőlem mehetünk máskor is.
Elégedett vagyok:)

És így elfáradtam a kirándulás végére:)
Az ölemben a vásárfiám van,
Anyáék vettek nekem egy csattogós lepkét.
Mókás, csak még nem tudok vele egyedül játszani.
*
És valami olyasmit is hallottam még ma, hogy már csak kettőt kell aludni, és akkor én egyéves leszek. Na, erre majd odafigyelek ám, hogy ez a dolog micsoda!

Dédizős

Már nagyon régen nem voltunk a dédiéknék, mentségünkre legyen mondva, hogy a sok munka miatt, de ma kimentünk hozzájuk, ahogy Hédi megint elemében volt. Nem tudom, honnan tudja ennyire, hogy ki előtt hogyan kell "bemutatkozni", de nagyon megy neki. Ma is az összes újonnan felszedett tudományával villogott, rengeteg ment egyedül, mutatva, hogy már milyen ügyes nagylány. Rengeteget beszélt, magyarázott, megszeretgette dédiéket, ment magától hozzájuk, nem is kellett rásegíteni. Valahonnan azt is tudja, hogy a dédimama nem tudja cipelni, így nála nem is próbálkozik azzal, hogy vegye fel, de odamegy hozzá, megcirógatja, megszeretgeti. Annyira kiprodukálta magát, hogy amint elindult az autó hazafelé, már aludt is, és egész úton szempillarezzenés nélkül szundizott, amit itthon megfejelt még két óra alvással.:) Délután kicsit nyafka volt - szerintem megint az idő az oka, de esti program már a szokott menetrend szerint zajlott.
Holnap pedig, ha semmi nem jön közbe, irány a Vadaspark, meglátogatjuk az állatokat.

Vendégjárós

Tegnap egész nap lótottam-futottam, így nem maradt idő a beszámolóra. Nagy vendégsereg volt ám nálunk tegnap! A fiúk jöttek dolgozni, ahogy az már lenni szokott, jött Mama és Papa is egyrészt kicsit unokázni, másrészt segíteni, megcsinálni azt a néhány munkát, amit csak a Papa tud megoldani. Közben eljöttek Marikáék meglátogatni bennünket ( a kis kolleginájával, kaptunk is Marikától egy nagyon aranyos macis harisnyanadrágot, "csakazértis lányosat":)))) és eljöttek Editék is, Petivel, tőlük pedig egy szétszedhető macit kapott Hédi, ami persze többet van szétszedett állapotban, mint egészben, de szegénynek ez a dolga. Szóval volt nagy jövés-menés, de gond egy szál sem, Hédi kifejezetten jól érezte magát a sok "nagy" között, eljátszadozott, szerepelgetett kicsit, és a szokásos módon kismalac koszosra kente magát a nap végére:)

Pénzköltős

Ma elköltöttük a dédi pénzét. Persze nem is igazából, csak azt a részét, amit Hédinek küldött szülinapi ajándékra:) Keresztanyuval árkot-bokrot bejártunk, de megérte, mert lett így Hédimnek egy új overállja - előre szólok, nem rózsaszín, hanem kék, szép kék, nekem tetszik, Hédinek tetszik és punktum:) - meg hótaposó csizmája - színe ld előbb - meg sapkája-sálja (na jó, ez olyan rózsaszínes), meg még egy játszós kabátja is - piros. Mi felkészültünk a télre:)
Akartam egy lányos csizmát is venni, mert mégis csak úgy szép, ha megyünk valahová, hogy csinoskásan van felöltözve, de a kínálatból nem találtunk olyat, ami az én kis sonkás lányomnak a vádliját beérte volna. Szeretünk enni, istenem:))
Persze Hédi már réges-régen alszik, mert délben éppen hogy egy pöttyet aludt, délután viszont nagy játék volt a napsütésben, amitől persze hat óra utánra teljesen kipurcant. Anya is, de nekem még szakdolgoznom kell. Holnapra viszont igyekszem kialkudni Apától egy kis továbbalvást, nem tudom, lesz-e belőle valami, mert Apa még dolgozik, és még nem tudtam vele megosztani ezirányú terveimet:)

Szép idő

Anya manót csinált belőlem. De nekem mindegy,

hogy mi van rajtam, hiszen sütött ma is a nap,

a bicómat is megkaptam, jó a kedvem, juhé:)

Délelőtt volt egy kis csavargó-túránk, házikóhoz vásárlás miatt. Aztán a mázlisták (értsd Hédi:))alhattak, délután pedig dolgozgattunk kicsit, én lazúroztam az ablakkereteket, miközben Hédi vadul segített nekem. Szerinte, mert én ici-picit másként láttam a helyzetet:) egy idő után mégis elunta, és önálló elfoglaltság után nézett. Az egyik rózsatő mellől kiszedte (módosítom, eltörte, mert nem jött ki, és valahogy sikerült eltörnie) a karót, majd egy lyukat próbált mélyíteni, úgy, hogy hasalt a járdán, és onnan igyekezett bányászni, kb könyékig etűnve a lyukban.

Apa ma kivételesen egészen meberi időben ért haza, így egy nagyot játszottunk hármasban fürdés előtt. A mai újdonsága: Apa fogta kezében, és először odatolt Apához engem is, hogy adja Apának puszit, aztán mikor megelégelte, akkor eltolt tőle:) a kis féltékeny:) Fürcsi előtt pedig nagymonológot adott elő egy fél pár zoknival a kezében, egészen belemelegedett, úgy mesélt Apának, vélhetően a napját osztotta meg vele:)

Babaklub

Az úgy volt, hogy végre eljutottunk a baba-mama klubba, ahová már régen készülünk, de mindig közbejött valami. Amíg csak pár baba volt, nem is volt semmi gond, Hédi nagyon jól érezte magát, körbejárta a termet, megnézett minden játékot, labdázott, jól érezte magát. Ahogy nőtt viszont a babák száma, úgy ment el Hédi kedve, a végére pedig, amikor már tele volt a terem babával és mamával, görcsös sírásba csapott át a dolog. Szerintem nagyon zavarta a nagy ricsaj és rengeteg ember körülötte. (Megjegyzem, engem is, nem is csoda, hogy kiborult tőle, ennyi ember egy helyen elég egészségtelen.) Kicsit még vártunk, de aztán össze is csomagoltunk, és eljöttünk. Persze, ahogy felszálltunk a bicóra, már minden rendben volt, megnyugodott. Nem adjuk ám fel, megyünk legközelebb is:)
Találkoztunk végre Ancsikáékkal, Emma egy jelikopterrel játszott elmélyülten. Eljöttek Hannáék is, és Bogi is. De mi nem nagyon barátkoztunk senkivel. Ancsika készített képet, el is küldte, így meg is tudom mutatni, hogy tényleg ott jártunk:)


Hazafelé pedig végig aludtunk az új sapkánkban:) legalábbis Hédi Aliz.

Iskolanapok

Tegnap és ma iskolanap volt Anyának, ezért a csend, holnap jövünk:)

Mérföldkövek

Ma két jelentős dolog is történt velünk.

A legfontosabb, hogy Hédi néhány napi bátortalan kísérlet után ma megtette első jónéhány lépését egyedül!:))) Itt volt Keresztanyu és Papa is, és miközben Apa és Keresztapu pakolásztak az egész napi munka után, Hédi egy mérőszalagot(!) követve elindult köztünk, és ez annyira megtetszett neki, hogy rögtön jónéhány alkalommal eltotyogott egyikünktől a másikunkig. No, de ez így is van rendjén, hiszen mindjárt egyéves Hédi Aliz, valami szülinapi meglepivel elő is kellett már rukkolni!:) Nagyon-nagyon aranyos volt, és nagyon büszke vagyok a lánykámra:) Aztán este bent a szobában magától is elindult, felállt az ágynál, és tett néhány lépést. Persze a végén földrehuppanás van, de már nyolc-tíz lépés üzembiztosan megy.

A másik történés ennél sokkal kisebb jelentőségű, de a házikónk szempontjából mégsem közömbös; lebetonoztuk a járdát, (na jó, majdnem teljesen, mert egy kétméteres rész még kimaradt, mert Szabolcsnak el kellett mennie, de a nagyja készen van,) és máris sokkal szebb látványt nyújt a házikó:))

Itt éppen egy kőműveskalapáccsal játszik - mégis mivel játszana?:) Tiszta anyja:)
*
Plusz jó hír, hogy Apa tegnap ügyesen nyert nekünk egy vásárlási utalványt, így meg is valósítjuk a terasz-projektet, amit egyébként csak tavaszra terveztem, de ha már egyszer így alakult, nem hagyjuk ki:) persze nem lesz készen a komplett terasz, csak a burkolatot kapja meg most.

Bicikliztünk

Van egy kosaras bicóm, de Anyáék szerint
még nagyon kicsi vagyok hozzá.
Pedig nagyon szeretek ám ülni rajta, csak legyen, aki tologasson.:)
Ha nem tologat senki, akkor is szeretem,
mert nagyon jól tudok vele körbe-körbe menni,
és éppen elérem a kormányt.

Persze megvan a mocim is, és most hirtelen nem is tudom,
hogy melyikkel játsszak.
A legjobb az lesz, ha egyszerre mind a kettővel:)

Amikor pedig valamit nagyon figyelek, akkor elfelejtem,
hogy én még nem is tudok menni,
és hogy nem is tudok megállni a lábaimon,
ha nem kapaszkodok valamiben.

Pótlás

Persze, hiába ígértem, nem tudtam ám beszerezni képet az autómentes napról. Most viszont Apa blogján találtam néhányat, és ebből elloptam egyet:) Ezen a lovaskocsin utaztuk végig a felvonulást. A kocsin a pacik és a bácsik mögött az kis rózsaszín folt (Hédi Aliz) és mellette a kék folt (Anya), azok vagyunk mi:)

Visszatelepülés

Valamit csak ért, hogy háborogtam, mert tegnap estére végre kivonultak az emberek Hédi szobájából, így volt időnk még gyorsan kitakarítani Mamával, és többé-kevésbé mindent a helyére tenni alvás előtt. Az én drága Hédim annyira örült, hogy újra előkerültek a játékai, meg a szőnyege, meg egyáltalán mindene, hogy azt sem tudta, hogy mit is fogjon, hirtelen mindent meg akart érinteni. És végre ismét nyugodtan aludtunk el, a fürcsi után gyors vacsi, és már csak a takaró csücske kellett és aludt is!
Így szerencsére már nem kellett elmenekülniük Mamával, hanem délelőtt a szobában játszhattak - illetve először mi játszottunk, mert Mama kis szabadságot kapott, nem kellett szegénynek reggel hétre ideérnie. Délután pedig ebben a gyönyörű időben kint voltunk végig az udvaron. Közben meglátogattak bennünket Petráék, (aki Szabolcs barátunk kislánya, Szabolcs pedig Hédi Keresztapujának az unokatestvére, és ők ketten segítenek nekünk az átalakításban) akivel ugyan még nem sokat kommunikált Hédi (Petra a napokban volt két éves) de nagyon szimpatikus volt egymásnak a két kiscsaj:)
*
Este végre kivonultak a mi szobánkból és a konyhából is a dolgozóemberek, így ma is takaríthattunk egy jó nagyot, de most végre a helyén van minden. Értsd: azon az ideiglenes helyén, amin addig van, míg a végleges végleges helyére nem kerülhet majd az átalakítás után. Aztán még gyorsan elültettem hat pamacsot, mert a minap rendeltem növénykéket, és az első csomag ma megérkezett, de nem akartam holnapra hagyni, mert holnap sok dolgunk lesz, így a 3 törpeszegfű és a 3 tollborzfű is a helyére került.

Hédim a takarítás közben elment Papával kerózni egyet, olyan igazit, azaz most nem csak udvaron tologatta Papa, hanem elmentek csavarogni egyet. A kertészkedés közben pedig Hédi ücsörgött a dobozban, amiben a növénykék érkeztek, és megpróbálta becsomagolni magát:) és egyéb akrobata mutatványokat hajott végre. Mielőtt bejöttünk volna, még volt egy kis szappanbuborékfújás is, ami a mai verzióban: Apa fújja a buborékot, Keresztapu pedig, aki Hédit tartja a kezében, azon igyekszik, hogy Hédi a kinyújtott mutatóujjával elérje őket:) Hédi nagyokat kacagott, de a nagyok is nagyon jól szórakoztak.
No, megint jó hosszú lett a poszt, de ilyen jó hosszú volt a napunk is.

Száműzetés, 2. nap

Ma már rutinosan kezdtük a napot, ágyból ki, Hédi útrakész, táskába babaruha, babakaja:) és nekiindultak mamával a nagyvilágnak, egész nap kint voltak a kertben, csak akkor jöttek haza, amikor már a szerelőemberek elmentek.
*

Na de itthon eközben... továbbra is minden a feje tetején áll. Két nap alatt nem tudtam az elsőembernél elérni, hogy legalább 1 szobát (Hédiét) csinálják már meg úgy, hogy oda vissza lehessen pakolni. Mivel a kérésem és kontraígérgetés ellenére sem sikerült ezt a feladatot ma estig megoldani, műszak végén, miután csak újabb ígéretet kaptam, felhívtam a főnöküket, és elmagyaráztam neki, hogy mi a véleményem a szolgáltatásról úgy általában, illetve a megrendelő, mint fizető véleményének, kívánságának, stb a tiszteletben tartásáról. Diplomatikusan, ám elég indulatosan, és ahogy visszaemlékszem nagyjából abban az entellektüel stílusban, amit Apa csak nagyképű, kioktató jogászdumának tart. De elfogyott a türelmem, mert Hédinek még a ma éjszakája is vacak lesz, mert még holnap is száműzetésbe kényszerül, mert eddig szépen kértem és mégsem volt foganatja, valamint mert nem két forintba kerül ahhoz, hogy ne lehessenek kéréseim. Főnökember rendes volt, azt ígérte, hogy holnap délelőtt kijön, valamint számonkéri az embereit. Biztosan szeretni fognak, de nem érdekel, hogy őszinte legyek, mert az érdekel, hogy Hédinek nyugalma legyen.

Káosz

Nem tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem ma, amikor hazaértem Bcsabáról az ügyintézésből. Halvány elképzeléseim voltak, hogy mi fog fogadni, mert indulás előtt hívott a főnökember, hogy jönnek a fűtésszerelők. De gyengének bizonyultam kreativitásból. Minden a feje tetején, 5 ember nyüzsgött a házban, mindent ki- és felforgattak a helyéből, szegény Mamának és Hédinek nem maradt egy talpalattnyi helye sem, álltak a konyhában, és vártak engem haza. (Persze, ha hamarabb tudom, hogy ma jönnek, nem mentem volna sehová, de már indultunk, amikor szóltak) gyorsan összepakoltam mindent Hédinek - értsd; mindent, amihez hozzáfértem, pelenkát, kisruhát, kaját - és elvittem őket Mamáékhoz haza, mert addigra szegény Hédi már teljesen nem tudta mire vélni ezt a nagy felfordulást. Szegénykém csak pislogott Mama kezei között, még gagyogni is elfelejtett.:)
Aztán ez folytatódott egész nap, és ahogy előrejelezték, egész héten ez lesz. Mindenünk lefóliázva, minden helyiségben egy oldalra tolva az összes bútor, és mindenhol por és kosz. Szörnyű:(
Este hazahoztuk Hédit (előtte elmentem Apáért a dolgozóba Bcsabára újra), gyorsan kiszabadítottuk a kiságyat a bútorkupac alól, és megpróbáltuk letenni aludni, de persze ez nem olyan könnyű feladat ám, ha semmi nincs ott, ahol kellene, és bizony ez Hédinek nagyon nem tetszett. És én nem is voltam jó neki, csak Apa kellett, akinek bizony majd' egy órája azzal telt, hogy Hédivel elbeszélgettek, ismerkedtek az új - és Hédi még nem is tudja, hogy szintén csak ideiglenes - világgal, mire végre elaludt. Hűű, nem volt könnyű nap. És még jónéhány ilyen vár ránk:( De holnap már okosabbak leszünk, mert Mama a babakocsival viszi el Hédit, hátha délben jót alszik, mert ma csak fél órát volt hajlandó aludni Mamáéknál.
Már a mi ágyunk is kiszabadult a fólia alól, sőt a gép is, ezért tudtam ezt gyorsan idekörmölni, de azt hiszem, itt az ideje, hogy végre én is aludjak.

Címszavak

Most csak címszavakban, mert rohanás van
-délelőtt főzőcske, a családnak és a fiúknak is, egész jól sikerült, Hédi eközben hol Apával, hol Anyával, hol egyedül töltötte az időt
- délben nagy alvás - főként Hédinek, de nekem is jutott egy órácska
- délután Keresztanyuzás, kis kerti munka, Apa pedig kerózni tudott egy kicsit, én pedig gyorsan készítettem pudingot nasizni:)
- este fürcsi, közben Hédi nagyon aktív volt, produkálta magát Keresztanyunak, aztán viszont olyan hirtelen rátört a fáradtság, hogy azt sem engedte, hogy a körmét levágjam, pedig ez nem szokott nekünk gondot okozni, gyors vacsi, és aztán alvás.

Mamiéknál

Igazán szép időnk volt ma is, így a Mamiéknál is jobbára az udvaron voltunk. Hédim bemutatta összes mászó-menő-kutató-stb tudományát, meg persze tűrte is a Tati általi kitartó popsicipelést. Sőt, ma először, csak úgy, magától adott egy puszit Tatinak, de a Maminak már nem volt hajlandó. Helyette a kutyákkal akart puszilózni, de ezt Anya valamiért meggátolta.
Délután pedig itthon dolgoztunk, míg Hédi (és Apa is, kivételesen megengedhette magának) aludt, mi a Papával készrepofoztuk a kerti kisházat, így mostmár a kerók és a fűnyíró is zárt helyen alhat. Ébredés után jött Hédim is velünk, és megpróbálta az összes variációt kihozni a motorjából, hogy haladni tudjon vele. Egyet kivéve; a normális, hagyományos, bevett módot, a ráülőset.:)

Ültettem még rózsatövet, elméletileg piros lesz, ha nagy lesz, lefestettem a ruhaszárítót Hédi teljes szurkolása mellett. Sokat dolgoztunk ma is, fáradtak vagyunk, egyesek persze már alszanak 7 óra óta:) és most én is ezt teszem.

Nyolcadik!:)

No, erre jó sokat kellett várni, de végre-végre előbukkant a nyolcadik fogacska is! Most először volt is pici sírás, de nem is csodálom, mert amilyen régen duzzadt Hédim ínye, biztosan nagyon fájhatott szegénykémnek, olyan nehezen akart előbújni!
Kicsi nyűgösség volt délelőtt is a program, ez gondolom a szokásos időjárás-változásnak tudható be, de délutánra már minden helyreállt. Holnap megyünk a messzi Mamiékhoz, mert már három hete nem láttuk őket, a múlt héten nem tudtunk menni, de most majd bepótoljuk.

Talán az utolsó szép őszi nap?

Szinte minden percét kiélveztük ennek a napnak is, ami talán az egyik utolsó ebből a szép őszből. Igazán nem panaszkodhatunk, nagyon szép őszt kaptunk Szent Pétertől ajándékba a költözés mellé:)
Reggel a szokásos ügyintézés, de ez most csak light-verzió, pát perc alatt végeztem, addig Hédim a Mamával játszott itthon. Délelőtt mostunk, teregettünk, pakolásztunk, aztán pedig nagyot aludtunk - mármint Hédi, mert én eközben lefestettem egy kis fiókos szekrénykét.
Nem tudom, hogy Hédi mit képes művelni, amikor alszik, vagy amikor már ugyan nem alszik, de még ébredezik, és még nem megyek be hozzá, mert egyre foltosabb:) Ma reggelre a homlokára sikerült összeszednie egy jókora foltot, a délutáni ébredésre pedig a jobb karjára.
Délután megint voltak a Mamáék, és végre átraktuk a ruhaszárítót az általam kitalált helyre. Hédi persze hihetetlen érdeklődést mutatott a gödörásás iránt, nagyon komoly arccal tanulmányozta, hogyan mélyül. Leszüreteltük az eperültetvényt is, már előre csámcsogott Hédi, amikor még csak szedtem.
*
Közben persze a szakik is dolgoztak, helyére került egy új ajtó, a jövő héten pedig érkeznek a fűtésszerelők is - ha minden igaz.

Húúú, de elfáradtunk

Délelőtt a szokásos ügyintézés - kezd már elég uncsi lenni:( délután viszont a szokásos szabadság!:)
Először is eltettük pihenni a földbe a kapott paradicsomot. Ehhez persze az ugarból termőtalajt kellett varázsolni, azaz gazkapálás, ásás, porhanyósítás, gereblyézés. Már Hédinek is nagyon profin mennek ezek a dolgok, és mostmár nem csak a gereblye a kedvenc játéka, hanem a frissen vásárolt locsolóm is.
Aztán eljött Papa, hogy a kisházat, amit a kertjükből hozott be, és a szerszámaim házikója lesz, a helyére tegyük. Ezzel jó sokat dolgoztunk, és emiatt rengeteg földet lapátoltunk, de csak erősödünk tőle:) Hédinek ebből a talicskában ülünk, és közben tologatja valaki alattunk rész tetszett a legjobban.
Már akár meg se említsem, hogy a koszréteg kismalacos, a fáradtság száz százalékos, és persze már alszik, mint a bunda:)

Az úgy volt...

Az úgy volt, hogy megyünk csavarogni, ahogy írtam is, de aztán a Mamáék úgy döntöttek, hogy inkább Mama itthon marad Hédivel, hogy ne kelljen neki bumlizni - pedig biztos tetszett volna neki, de az tény, hogy nagyon elfáradt a múltkor is, és mivel Mama önként vállalkozott a feladatra, így ebben maradtunk.
Először is becsszóra nem akarjuk utánozni Ancsiékat, de már olyan régen szerettem volna én is motorosnyuszit (ahogy Keresztanyu hívja) csinálni Hédiből:) és most legnagyobb örömömre találtam négykerekű endúrót:), amit barátságos tesco-gazdaságos áron 2090 forintért meg is tudtam vásárolni, így mától Hédimnek egy rózsaszín négykerekűje van! és még rendszáma is van, MCM-001:))
Hédi először nagyon meghökent, hogy mi ez, aztán hamar rájött, hogy mit lehet vele csinálni: elsősorban szembenállva vele megfogni a kormányát, és tolni magunk előtt, mert így kapaszkodunk is, és mégis haladunk. Ezután lehet ugyanezt hátulról is megismételni.:)
*
Papa-Mama és Keresztanyu is maradtak még, nem siettek haza a vásárlás után, így Hédi remekelhetett, és persze mindenkit kifárasztott. Ahogy hazament mindenki, azonnal pancsi jött, és kapkodnom kellett magam, mert hirtelen gyorsan kellett öltözni és vacsorázni, legalábbis Hédi erre biztatott. És bizony fél hétkor már el is aludt a drágám.
*
Anya is kapott játékot saját magától, végre vettem a kerti csaphoz egy szűkítőt (1 colt/1/2 col) és üzembe tudtam helyezni a slagomat, és legnagyobb örömömre locsolhattam a kertet. Remek élmény volt!:) Ráadásul vettem hozzá (szintén t-gazdaságos barátságos árú) szórófejet, ami viszonylag korrekt szélességben locsol, és szimpatikus 1070 forintba került. Ráadásul Hédinek is tetszik, mert mozog, és úgy spricceli a vizet, ami jó móka, lehet neki nagyokat nevetni, és érzésem szerint tavasszal-nyáron már alábújni is:) És hogy még soroljam, végre tudtam venni jáccint-hagymát ami a nagy kedvencem, és persze már a földben pihengetnek.
*
Már elcsendesedett mindenki és minden, a kertecském pihen, várja a holnapot, amikor az eper mellé paradicsom érkezik. Hédim alszik, Bonnie pihen, én a választási műsort nézem, Apa még dolgozik, de talán nem túl soká jön haza.
Jó éjt!:) Ismét szép hetünk volt.

Csavargós

Gyorsan elmentünk szavazni délelőtt, Apával, Bonnieval, sétáltunk egyet a szép időben, most pedig csavargóba készülünk. Apa elment dolgozódni, mi pedig a Mamáékkal elkirándulunk egy-két dolgot megvenni a házikóhoz, épp csak jelzésértékkel, mert a nagyvásárlás kedden lesz.
Ancsika anyukájával összefutottunk szavazás előtt, és olyan aranyos volt, hogy ajánlott nekem paradicsompalántákat, amit elültetgethetek a kiskertembe:) Így tavasszal már saját paradicsomot ehetünk Hédivel - mondjuk inkább csak ő, mert én nem szeretem, de Apa annál inkább, és mivel Hédi főként Apa-követő, így biztos, hogy ő is szeretni fogja.