Van remény:)

Ma sokkal jobb napunk volt!!
Mióta rendesen kap Hédi enni, egyébként is javulás van, de ma igazán remekül sikerült. Ugyan kicsit sírósan indult a reggel, de csak fél percig tartott, mire mentem érte, addigra pedig teljesen kivirult Hédim. Pörgött ezerrel, táncizott, mosolygós volt és nagyon vidám! Úgy kellett levadászni, hogy haza tudjunk indulni, még meg is tréfált, mert bebújt a játékkukacba, ami méreténél fogva alkalmatlan arra, hogy utánamásszak:) így ki kellett csalogatnom onnan. Így ma nagyon elégedettek vagyunk mindannyian.

Ma jött velünk Mama először, hogy ő is megismerjen mindenkit, de aztán kiderült, hogy szinte mindenkit ismer már régről, így nem tartott rokáig a bemutatkozási procedúra:) nem lesz gond akkor sem, ha Mamának kell majd Hédimért meni - ami bizony a jövő héten így lesz, mert Anyának már mennie kell dolgozni, viszont az alvás szoktatása csaka jövő héten kezdődik. Így a jövő héten Apa viszi el reggel Hédimet, majd a Mama megy érte. Kalákában megy is az élet:))

Bölcsi megint

Ma nagyon rossz volt!! Mindkettőnknek. Persze Hédinek még mindig rossz valószínűleg, mert még a bölcsiben van. De most már nem akart ott maradni, és nagyon sírt, és nem akart elengedni, erre kivették a kezemből, éppen azt hagyták, hogy egy puszit adjak neki. Na, ezt megsirattuk mindketten. És ma csak 11,15-re kell érte mennem. Jaj, ez olyan nagyon drasztikus megoldás, nem hiszem, hogy nincs rá humánusabb módszer, nem hiszem, hogy ez a fullpedagógia, hogy kiszedjük a gyereket az anyja kezéből.

Ma egyébként vittem neki ennivalót, remélem, megetetik.

Igen, én is gondolkodtam, hogy nem hagyom szó nélkül, de néha olyan birka tudok lenni, (igaz, nagyon ritkán) de én is azzal hűtöttem le magam, hogy csak Hédinek ártanék vele. Meg egyébként sem azzal akarom kezdeni, hogy veszekszem. Különben is rosszul vagyok attól, hogy milyen különbséget tesznek gyerek és gyerek között, amikor vittük Hédit, akkor Hédiről ugyan még egy hangot nem kérdeztek, de már nyomták, hogy igen, ki is az apuka, és mit kell róla tudni. És tényleg nem akartam azzal kezdeni, hogy nagy szájjal nekikesek, hogy aztán az legyen belőle, hogy Anyuka nem tudja hány kilós.:( De eldöntöttem, hogy max ezt a hetet kapják meg ők is beszoktatónak, a jövő héttől már nem leszek ilyen kis türelmes és toleráns, ha nem változik alapjaiban a rend.

Az évszázad fejtörője

Ha vörös fejjel üvöltve mantrázza a gyerek az enni-inni-tápi szavakat, akkor vajon mi lehet a baja? Megfejtés: éhes. Ezt az egyszerű kis rejtvényt ma nem sikerült megoldani intézményi szinten:(

A mai nap is hasonlóan alakult, mint a múlt hét, ottmaradás könnyen ment, majd kis játék, aztán kis sírás, később már nagyobb sírás - ld fent. Még egy kritikai észrevételem, tisztába tétel sem volt. De nem, nem háborgok az első napokban, ezt megfogadtam. Egyelőre szemléljük az eseményeket, és gyűjtjük a tapasztalatokat.

Bölcsi 1. és 2. nap

Túl vagyunk két beszoktatós napon. Tegnap nagyon zökkenőmentesen ment minden, Hédi meglátta az első labdát, és azonnal elfutott, hátrahagyva csapot-papot, meg persze Anyát és Apát. Ránk sem bagózott többet. Úgyhogy símán ott tudtuk hagyni, és egy óra múlva, amikor mentünk érte, akkor is azt mondták a dadusok, hogy ugyan keresett bennünket, de semmi baj nem volt vele, nagyon jól elvolt. Szerencsére a legtöbb gyerek nagyobb, mint Hédim, így ők rögtön körberajongták és a szárnyaik alá vették, ami persze Hédinek is tetszik. Egy kisfiú (ezt ma tudtam meg, hogy kisfiú, mert olyan hosszú haja van és göndör, hogy én lánynak néztem) pedig azonnal lecsapott rá, szóval fiúzással kezdett az én lányom.

A kisfiú ma is várta, ahogy megérkeztünk, ment oda hozzá, fogta Hédi kezét.:) ma már két órával próbálkoztunk, olyan jól sikerült a tegnapi nap, de ma már volt egy kis sírás, azt mondják. Nem is azonnal, az elválás most is rendben ment, de egy idő után szerintem elunta a nagy semmittevést (a játék ugye nem Hédi erőssége, neki minden más, főleg a munka a játék) és bizony, amikor érte mentem, akkor a dadus néni ölében ült, ott tutujgatták. Egyébként az is lehet, hogy csak az volt a baj, hogy már elfáradt, mert nagyon a tápit és a nyamit emlegette és ahogy hazaértünk, azonnal el is aludt.

Holnap marad ez a két óra, jön a harmadik nap. Az jó, hogy kedvesen elköszönt mindenkitől, amikor eljöttünk, nem volt benne sem harag, sem hiszti, és amikor megkérdeztem, hogy holnap jövünk-e a bölcsibe, azt mondta, hogy igen.

Nem unatkozunk

Azt igazán nem lehet mondani, hoyg unalmasan telnek a hétköznapjaunk. Itt van például mindjárt az, hogy miután egy egész hetet tudtunk pihenni, Anyának július elsejétől dolgozni kell menni. Persze önként vállaltan kell, de kell.

(Nem ide tartozik, hogy kifejtsem, hogy mivégre is a váltás, de anniyt mindenképpen, hogy végre találtam egy olyan állást, amit megpályáztattak, itt a városban, nekem is tetsző, és biztosan a szakmai tudásom miatt vesznek fel, és nem másért. Beadtam a pályázatom engem választottak, így munkába állok újfent.)

Ez azt jelenti, hogy ma egész nap rohangálós napunk volt, főként azért, mert holnaptól bizony bölcsibe beszoktatás jön. Nekem nagyon belesajog a szívem, hiszen még olyan pici Hédi, mi az a húsz hónap, és annyira szerettem volna még vele itthon maradni, de sok gondolkodás után arra jutottam, hogy hosszú távon az az érdeke, hogy itthon dolgozzak, és ne máshonnan essek haza nap mint nap, amikor szinte már csak a fürdés és a fekvés marad közös élménynek. Így legalább időben itthon leszünk, és még jut időnk egymásra estig.

Szerencsére voltam olyan előrelátó, hogy még az év elején jártam a bölcsiben, ahol felvették Hédimet előjegyzésbe:) mert bizony most bajban lennék, mert nincsen hely. De így mi mehetünk, ezért holnap reggel nagy pakkal felmálházva nekiindulok a nagy ismeretlennek.:) Megnéztem ma a törpéket, Hédi a Napocska csoport tagja lesz, nagyon bájos a szobájuk, igazán gyerekbarát és kedves, a kicsik éppen aludtak, amikor ott jártam.

Aztán persze volt még rohanás, mert egy csomó dolgot kellett venni, amit vinni kell holnap, meg a doktornénit is fel kellett keresni, és még ezer más dolgot intézni. De elégedettek vagyunk, legalábbis Anya, arról pedig hogy Hédi minderről hogyan vlekedik, majd holnap beszámolok:))

Dolgozós

Ma egész nap dolgoztunk, serényen. Itthon meggycsumázás, mosás, zacskózás hűtőládába, majd ciberefőzés, aztán mosás. Persze mindent közösen Hédivel. Majd délután Papáéknál a kertben cseresznyeszedés. A lányom, becsszó, egyedül felmászott a látrára, és onnan vigyorgott ránk. De hogy nem fél?! És olyan üzembiztosan mozog, hogy öröm nézni. Aztán persze akkor is felmászott, amikor már én voltam a létrán, és így nagyon vicces látványt nyújthattunk. Munkánk eredménye egy nagy láda cseresznye, és egy malackoszos lány.:)

*

Az még nem semmi életkép, hogy apukám L Szamara típusú gépjárművével közelítettük meg a kertet, aminek a csomagtartójára apukám ügyesen felhelyezte a fűnyírót, és így álltunk meg a múzeum előtt, mert bementem a könyvtárba könyvet cserélni. Szerintem, teljesen jó látványt nyújtottunk:)

Kőszeg, Szombathely, pihenés képekben

Nem csak pihentünk, kicsit dolgoztunk is; segítettük Krisztának festeni.

Így nézünk mi ki munka után.:)

Etettünk kacsákat, rengeteg van a tavon,
ami Kriszta házától pár percnyi sétára van,
és nagyon szelídek, Hédinek tetszettek.

A játszótér sem maradhatott ki, csúszdáztunk nagyot.

Pancsiztunk a szökőkútnál.

Minden kutyát megnéztünk, megsimogattunk,

itt Hédi éppen Bonnieról magyaráz a bácsinak.

Minden lépcsőt meg kellett másznunk természetsen.

Az elfáradt kalaposlány, amint megpihen:)

Jelentem, kész

Ma Anya letette utolsó államvizsgatárgyát is! Holnaptól új időszámítás kezdődik, ennek örömére hétfőn elutazunk Szombathelyre Marianékhoz, csak mi ketten, csajok:))) néhány napra, mert megérdemeljük!:)

barátnőzős

Délelőtt eljutottunk végre Nettiékhez, meglátogattuk őket. A két lány kifejezetten barátkozós volt - ahhoz képest, hogy legelső találkozásuk kb egy éve milyen volt, elégedettek lehetünk:) Netti hugija Zita most három hónapos, és a nagyon nagylányoknak (Netti 21 hónapos, Hédi pedig ugye 19 hónapos) nagyon tetszik a kis pisis, Netti nagyon szereti a hugiját, és Hédi is nagyon érdekesnek találta.


A két lány viszonylag kevés hisztivel vidámította a délelőttöt, a legjobb elfoglaltságuk az volt, amikor Netti etette Hédit ropival, ananásszal, mikor mivel. Aranyosak voltak nagyon.:) Holnap délelőtt pedig Nettiék jönnek mihozzánk.