Külön utakon

Tegnap délután háromkor láttam először a lányomat, köszönhetően a nagy magyar ügyintézősdinek, mert annyit és annyi felé kellett mennem, hogy egész nap úton voltam. Délután találkoztunk eg ypicit, aztán megint mentem el itthonról, de legalább este már együtt voltunk. Persze itt volt vele az egész család, de az mégis más, mint Anya! Mára már szerencsére kevesebb minden jutott, de még mindig van rohangálni való. Ebéd után viszont Hédi már alig akart elaludni, úgy kapaszkodott a nyakamba, alig bírtam letenni, biztos megint azt hitte, hogy amikor felébred, nem én leszek ott, de most úgy tudtam már intézni, hogy én mentem be hozzá, amikor ébredt. Csókoltatom az összes hivatalt, szervezetet, egyebeket!:(
Apa is messze volt tegnap, dolgozóban volt, Hédi már aludt, mikor hazaért, ma is el kellett mennie - ma lesz a Golden Blog díjátadó:) - de a hétvége már (talán) nyugisabb lesz, családi.
Most szólt Apa, hogy bátyus is úton van, este érkezik.

Éjjel

Hédi Aliz nagy valószínűséggel ugyanolyan éjszakai bagoly lesz majd, mint mi vagyunk, legalábbis esélyes. Most például beszélget a szobájában. Elképzelni nem tudom, hogy mi mondanivalója lehet hajnali egykor, de úgy egy negyedórája felébredt, és azóta gagyog. Esetleg megbeszéli a papgájjal a holnapi zsúfolt programját?:)

Nyomottka

Hédim ma is kicsit nyomottka volt, biztos megint az időjárás az oka (hallod Szent Péter, kedves?) a reggeli 7 órás ébredés után már 11-kor elaludt. Vicces volt a tájkép, Hédim aludt a szobájában, Papa a kanapén, Anya pedig a hálóban - kifeküdt az egész család:) na jó, nem az egész, mert szegény Apa eközben persze bőszen dolgozott a dolgozójában. Délután Mama volt a fő bébiszitter, így estére Hédimnek szegénynek megint Anya-hiányos tünetei voltak. Hiába szereti ő Papát, Mamát, mindenkit, azért nagyon megérzi, ha Anya a dolgai miatt akár egy fél napra is elmarad. De majd csak haladnak szépen az ügyek.
Este volt nagy vendégjárás nálunk, Hédi nem is értette, hogy mire fel ez a felfordulás akkor, amikor neki már aludni kellene, jól fel is ébredt az információ-rengetegtől, és hirtelen nem is értette, hogy mit akar Anya és Apa azzal az ágy nevűvel, de hamar ráeszmélt, hirtelen fantasztikusan álmos lett, és 7 után pár perccel el is aludt.

Apa holnap messzire megy dolgozóba, így átviszem őt Bcsabára reggel, Hédim a Papával ébred, kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd hozzá. Bár fordult már ilyen elő, és különösebben nem hökkent meg, csak egy ici-picit, hiszen ha a reggeli a pocakban van, akkor minden rendben:) Anya pedig úgyis hamar előkerül.

Hédim ma megtanulta a Mamától, hogy mit kell mondani akkor, amikor a pelenkában szeretecsomag landol:) azaz tisztába tevéskor a phű de büdi:) kifejezésből a pfű már nagyon megy neki:) Hiába, a mamák csak ilyenek, viccesekre tanítják az unokát:)

Ügyintézős

Ügyintézős egy nap volt a mai, a lábam ki is törte a cipőm, annyit mentem ma. Hédi a Mama gondjaira bízva töltötte a napot, míg Anya azon mesterkedett, hogy a lehető legkedvezőbb kondíciót érje el. A házcsere projekt sínen van, intéződnek a papírügyek, hamarosan költözünk, Apa emiatt kicsit zaklatott is már. De megnyugtattam szegényt, hogy hamar túlleszünk rajta, nem forgatom fel hosszú időre az életét:) és sokkal jobb lesz neki utána. Ma is voltam a háznál, és bár ugyan elsőre beleszerelmesedtem, ez mindig csak erősödik; fantasztikus udvara lesz Hédinek. Az én mozdulatlanságot nem bíró lányom kedvére mászkálhat, futkározhat, nem a négy fal fogja meg a lendületét. Már csak a garázs okoz fejfájást, de ezt is megoldom, elvégre azért vannak a feladatok, ugye? Hogy megoldjuk őket.
*
Hédi elkezdte Bonnie játékait lopkodni, aminek Bonnie kevésbé örül. Igyekszem a két leányzót kordában tartani, de néha kifognak rajtam. Mivel egyelőre még Bonnie az erősebb, így nyilván jobban résen kell lennem.

Családi nap

Tegnap valóban nagyon elfáradt Hédi, mert ahogy írtam, 7-kor elaludt, és ma reggel 8-ig hangja nem volt:) aztán viszont annál nyomatékosabban követelte a reggelit, a szokásos foglalkoztatót.:) Labdáztunk, vonatoztunk, aztán volt olyan kis rendes, hogy két és fél órás sziesztát tartott, hogy mi is tudjunk pihenni. Délután családi sétáltunk, Bonnie legnagyobb örömére ő is jött velünk. Igazán kellemes volt az idő, se hideg, se meleg, jó volt lent lenni a levegőn. Most éppen a szokásos pakoljunk ki a szekrényből műveletnek kezdett neki, de valamiért meggondolta magát, inkább lufizik. A múltkori lufink még mindig megvan, igaz már nagyon picike, alig van benne levegő, de vadul ellenáll Hédi Aliz hétfogas támadásának.:)
Napok óta mi is nagy kádban fürdünk ám, csak a fotóra még kicsit várni kell. Először nagyon meg volt szeppenve Hédi, de mostmár annyira élvezi, hogy alig lehet kihalászni. Anyánál jobban csak a szobai szőnyeg örül ennek, megmenekült napi 1-2 liter víztől, amit az utóbbi időben szerencsésen kipancsoltunk.
A fogmosás is jól megy már, minden este gyakoroljuk, és egyre ügyesebben megy:)
Apa most indult kerózni, kikisértük, elköszöntünk tőle, már nagyon megy a pá-pá, sokszor már nem is kell mondani, hanem magától integet.
#
Közben kicsit összevesztünk, mert Anyának nem tetszett ez:Aztán viszont kompromisszumot kötöttünk, Anya kikapcsolta a tévét, Hédi pedig megvígasztalódott a csengettyűvel.#
Fürdés közben is akadt megint nézeteltérésünk (mióta Hédi nagylány - persze szerinte - ez egyre többször fordul elő) szerinte ugyanis szép lány koszos hajjal is, Anya szerint viszont ez butaság.

Ilyen pici vagyok a nagy kádban.

Már megint fotózol?:)

Pancsizni jó:) gyere Anya te is.

Keresztelő

Itt vagyok a szép ruhámban, és várom, hogy történjen valami.
Ők a messzi Mamim és a Tatim.

Az a törpe ott középen én vagyok,
most keresztel az esperes bácsi.

Már meg vagyok keresztelve bi-bi:)

Nagyon szép ez az oltár, meg is nézem közelebbről.

Itt áld meg az esperes bácsi.
Azt a könyvet jó lett volna elérni, de Anya nem engedte.

Nagy nap volt ma, vártuk is már nagyon, Hédi Aliz keresztelője. Igazán jól sikerült minden, az időjárás is kedves volt hozzánk, nem zavarta meg a kerti mulatságot. Hédikém jól érezte magát a templomban, mindent jól megnézett magának, tetszett neki a sok ember, a díszek. Kicsit azért meg is volt illetődve, nagyon aranyos volt. Persze hamar feltalálta magát, néha belekotyogott az esperes bácsi beszédébe, sőt, amikor közel került hozzá, még a könyvét is el akarta orozni. Két kisfiút is most kereszteltek, persze Hédi rögtön ismerkedni is kezdett. Sőt, a kisebbik kisfiúnak még a kezét is megfogta, bizonyára bátorításként:)
Kint a kertben pedig már teljesen felszabadultan élvezte a nyüzsgést, és hogy mindenki vele foglalkozott. Annyira metetszett neki ez nyüzsi, hogy egy órát aludt csak, semmit tovább. Talán így nem is csoda, hogy ahogy hazaértünk, megfürdettem, megvacsizott és 7 órakor már mélyen aludt:)

Csavargás

Hédim nagyokat csavarog, miközben Anya ügyeket intéz. Tegnap is volt Papával kerózni, és ma is. Csatagolnak mindenfelé, meglátogatnak mindenkit. Papa is élvezi, és Hédi is:) Anya pedig azt sem tudja, hol áll a feje, ilyenkor mindig rájövök, hogy miért nem szeretem az ügyintézést; mert mindenhol olyan lassú, körülményes a dolog, hogy attól minden hajszálam égnek áll. Délután legalább nem lesz semmi zaklatottság, találkozunk az esperes úrral, megbeszélni a holnapi keresztelő részleteit.

10 hónap

Hédi Aliz holnap lesz 10 hónapos, így ma gyorsan elszaladtunk tanácsadásra, 9580 gr az én lányom. A védőnénik jól körberajongták, ahogy szokták, hogy milyen aranyos és szép lányka, megnézett minden babát, de csak Hannával foglalkozott hosszabb ideig, elvégre őt igen régen ismeri:)
*
Mindenkitől elnézést kérek előre is, hogy az emilekre vagy nem vagy csak késve fogok válaszolni, de a napjaink igencsak besűrűsödtek, történt itt egy kis lakáscsere, papírokkal, aztán hamarosa költözéssel, így türelmet kérek, de amikor időm van, bepótolok mindent, ígérem:)

Adósság

Adós vagyok azzal a képpel, amit Marian készített, amikor itthon voltak. De mentségemre legyen mondva, hogy én is most kaptam meg. Na jó, néhány nappal ezelőtt:) Hédi és Anett ismerkedése, tessék.

Koszos lány

Délelőtt sétáltunk egyet a városban, közben összefutottunk Katival, akivel hónapok óta nem tudunk összehozni egy beszélgetést, ezért gyorsan meg is álltunk a Noszi teraszán kávézni egyet. Hédinek nem tetszett a rendszer, hogy ti a kocsibal ül, ezért kivettem, majd kis idő múlva letettem a földre, mert már az ölemben sem ült nyugodtan. Ezután Hédim felfedező útra indult, nagyon tetszett neki, hogy csatangolhat, így ellófrált a szomszéd üzletekig, megkóstolta a füvet, ezt-azt. nagyon élvezte a szabadságot.:) és olyan jó koszos lett, hogy öröm volt nézni!:) Ezért is lesz jó az a kertes ház, amit bizony, találtam, és azóban már el is cseréltük a lakást, mindenben megállapodtunk, már csak papírra kell vetni mindent!!
Jó sok munka lesz még, ha át tudunk költözni, de ha minden jól megy, akkor még a rossz idő beálltáig el tudunk készülni mindennel, és aztán minden jó lesz. És télen már saját udvarunkon élvezzük a hóesést, és építhetünk magunknak saját hóembert. Jajj, Anya már nagyon várja.

Kimaradt

Most jut eszembe, hogy a kommentben emlegette Ancsika a ruhagyárat, hogy ma gyerekülést is vettem a keróra. Gyuri szerint ugyan legalább annyit fogom használni, mint egyedül a bicót, de szerintem ez merő gonoszság:) Főleg, ha... de ez még pszt.!:) Mamiéktól ugyanis szintén pénzeszközt kaptunk a keresztelőre, így ezt ebbe fektettem. Apu már rá is szerelte, és holnap lesz a napja, amikor kipróbáljuk, hogyan száguldunk mi két keréken:))
Keresztanyu elhozta ma az igazi fülbevalót, egész hamar sikerült végeznem a mutatvánnyal, melynek neve; izgő-mozgó Hédi Aliz füléből csempészd ki a benne levő fülbevalót és helyezd el benne a másikat, úgy, hogy az ne fájjon, és be is tudd kapcsolni a végén. Nem volt könnyű mutatvány, de megoldottuk.

Ruha

Mivel ma szerencsére már nem volt kánikula, sétálni mentünk délelőtt, főként mert volt egy kis megbeszélni valóm valakivel. Ha már kimozdultunk, megvettem Hédinek a keresztelőre a ruhát, ami szerintem nagyon szép, ámde az én sóherségemhez képest baromi drága:( mindegy, erre felkészítettem magam lelkileg, különben is még ott volt az utalványom, amitől - mivel felbosszantottam magam a macikérdésen - egyébként is szabadulni akartam. Szép lesz az én lánykám, nagyon szép:)) Már ideje is volt megvennem, hiszen szombaton keresztelő.

A tegnapi 400 Ft-ért vásárolt lufi ma reggelre úgy döntött, hogy ő bizony nem száll tovább; helyette fekszik a padlón. Nos, fizikai ismereteim valahová a ködbe vesztek, így most ezt nem értem. A megemelkedett hőmérséklet lehet hatással a fajsúlyra? Nekem nem rémlik ilyen összefüggés, de attól még lehet. Szóval nagyon buta vagyok a kérdéshez, így nem tudom, hogy mi az oka, de megmásíthatatlan tény: a héliummal töltött lufi nem repked. Igaz, így sokkal könnyebb Hédinek kordában tartani:)

Kirándulás

Apaaaa, segíts!!!

Megvan!:))

Apának munkadolga volt Újkígyóson, így felkerekedtünk, és kirándultunk egyet. Bonniet most itthon hagytuk, Hédi nem is értette, hiszen tegnap, amikor a Mamiékhoz mentünk, jött velünk.
Nagyon aranyos volt Hédi, mert tegnap, amikor Bonneival pöröltem (nem viselkedett rendesen) kis hallgatás után azt mondta, hogy bö. Ma pedig amikor szóba került Bonnie, szintén ugyanezt mondta. Úgyhogy tuti, hogy ez a bö Hédinél Bonniet jelenti.
A kirándulásosdikor Hédinek nagyon megtetszett egy kisfiú lufija, aztán pedig egy kislány hernyós lufija, így kapott ő is egyet. Ami persze nem arra megy, amerre Hédi szeretné, hiszen héliummal töltött. De azért tetszik.

Vicces időjárás

A mai időjárás talán több is volt, mint vicces. Amikor elindultunk sétálni, annyira fújt a szél, hogy hosszú ruhát adtam Hédire, meg harisnyát. Félúton voltunk, amikor úgy kisütött a nap, hogy nagyon melegünk lett, már azon gondolkodtam, hogy átöltöztetem (mindig viszünk magunkkal csererucit) mire megérkeztünk Mamáékhoz, addigra pedig megint elbújt a nap, feltámadt a szél, és hűvös lett. Mindez azon a kb 150 méteren, ami a mi lakásunk és a Mamáék között van. És ez így folytatódott az egész séta alatt. Teljesen buta egy időjárás, tényleg nem lehet eldönteni, hogy hogy öltözzünk fel.

Paci3 - Apával

Apának is megmutattam este az új pacimat,
és megengedtem neki, hogy hintáztasson:)

Erre tessék, Anya fotóz, Apa telefonvideózik.
Nekem meg áll a pacim, mert senki nem mozgatja alattam.

Akkor megkeresem Apa szemüvegét.

Itt szokott lenni. Semmit nem értek. :(

Ja, persze, vicces Apa rátette a pacimra.:)

Paci2

Abbéli igyekezetében, hogy háború sújtotta övezetté nyilváníttassa a szobáját, valamit hogy a Pacin minden apró dolgot felfedezzen és megkóstoljon, Hédi elfelejtett aludni. Legalábbis ebéd után hallani sem akart az ágyról, helyette még játszott. Majd egy óra elteltével a bejelentkezett egy tápi pótebédre és miután lehúzott egy üveggel, végre elaludt, cserébe viszont aludt két és fél órát:) nemrégen kelt fel. Most ismerkedik a pacival, közben pedig pakol ismét, valahogy csak kihúzta az egyik fiókot, dacára az óvintézkedésnek. Nem hagyja az ember agyát pihenni, az tuti:))
Mamáék megvették ma a husit a keresztelőre - jó kis bográcsos ebéd ígérkezik, holnap pedig elmegyünk megvenni a felnőttes innivalókat is, hogy minden meglegyen, ne kelljen az utolsó percben rohangálni. Hiszen már nem sok idő van, jövő hét szombat a nagy nap:) Az esperest nem lehet elérni, így semmit nem tudunk arról, hogy kell-e mennünk előzetes megbeszélésre, de gondolom, hogy keresne, ha lenne valami dolgunk.
*
Jajj, mindent elfelejtek. Például, hogy ma vettem vakdugókat a konnektorokba, még mielőtt kedvet kapnak a kis kerek nyílások felfedezéséhez. Teljesen korrekt 300 ft-os áron árulnak 6 db-ot, meg is lepődtem, többre számítottam. Konnektorra viszont kevesebbre, mert nem elég a hat darab, de veszek még holnap.
Ezen kívül egyedi élményünk volt tegnap, hazafelé jövet a zebránál egy kamion(!) megállt, feltartva a forgalmat, mert egy darabig a szembejövő sávban nem álltak meg, hogy mi át tudjunk menni az úttesten. Nohát, ez teljesen szokatlan. Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy cikázni kell, és ébernek lenni az átkeléseknél, és nem ahhoz, hogy valaki önszántából biztosítson utat.

Paci

Megvan a paci!!!:)))
Ma reggel érkezett meg, gyorsan el is szaladtunk érte. Olyan kis aranyosak itt a boltban, tegnap jártam arra, még nem érkezett meg, de elkérték a telefonszámomat, hogy szólnak, ha megérkezik.
Ma reggel jártak arra a Mamék, benéztek, pont akkor érkezett meg, a hölgyek éppen szerelték össze, mondták, hogy ezután akartak hívni. És azt is mondták, hogy ha bármire szükségem van, szóljak nyugodtan, ha nincs is a készleteik között, beszerzik.
A másik bababoltban, ahová kaptunk egy utalványt és macit szerettem volna hozatni (karácsonyra egy nagy macit kap Hédim) még nagyon szóba sem akartak állni velem, arról meg aztán különösen nem akartak hallani, hogy rendelésre hozzanak le valami árut - mert mi van, ha nem jön érte, a nyakunkon marad - mondta a hölgy az üzletben. El is döntöttem, hogy macit is a kedves hölgyektől fogok rendelni, az utalványt pedig majd beváltom valamire.

Foglalkoztató

Hédim igazán nem panaszkodhatott ma sem, kijutott neki a foglalkoztatókból bőven, Papa, Keresztanyu, Keresztapu zsongta körül egész délután, gyakorlatilag annyi volt a gondja, hgy éppen aktuálisan ki lesse az igényeit:) Persze Anya is itt volt, és bizony a szabályokat betartatta mindenkivel. Mert Anya kezdetleges lévén csak két kezű, és ha ketten vagyunk, akkor is meg kell valahogy oldanunk a gondjainkat.
Hédi becsületére legyen mondva, hogy mióta kompromisszumos az étkezésünk, mindent megeszik. Ma tökfőzeléket husival gyűrte le hősiesen, az elégedett mosoly azért mégis a szilvásgombóc nasinál jelent meg a pofiján:)
Most már lecsendesedett a lakás, mindenki hazament, Apa még nincs itthon, így már csak kettecskén vagyunk, az imént volt a fürcsi, most pedig már a vacsira készülünk.
*
Esti ui: ami eddig kimaradt; amit Hédi szeret enni. Mindent, ami a szájába belefér. A virágföldről már megemlékeztem. Talán a wc-papírról is, amit valahogy mindig megszerez, és imádja körberágni a gurigán. Tegnap egy cérnadarabot nyelt le, amit ma reggel nagy örömmel láttam viszont. Most az esti lefekvést követően a popsikrémes tégelyt kellett kivarázsolnom a kezéből, majd kezeit, lábait, száját, arcát megtöröltem és átöltöztettem. Bizonyára én vagyok a kezdetleges Anya, de nem tudok olyan éber lenni, amennyire az én lányom találékony.

Hetedik

Hédi megelégelte, hogy már régen nem történik semmi érdemleges (persze ez nem is igaz:) se egy elindulás, se egy beszéd, ezért gyorsan növesztett egy fogat, így ma reggeltől megvan a hetedik is:)) Nagyon hálás vagyok az én Istenemnek, hogy eddig még egyik sem kínozta, ha lehetne kérni, akkor maradjon is ez így, ok?:))
Vásároztunk délelőtt, a szokásos babakellékeket beszereztük, közben találkoztunk Zoliékkal is, a ma öt hónapos Anna is hatalmas és mosolygós baba. Azt el is felejtettem mondani, hgy a hétvégén Lalával találkoztunk, és bizony Adri is nagyon sokat nőtt, mióta nem láttuk. Megjegyzés: nagyon aranyosak a barátaim, jól áll nekik az apaszerep:) Ancsikáékat csak láttuk ma az utca túloldalán, de nem futottunk össze.
Keresztanyut most elhagytuk az orvosdoktornál, de jön utánunk, amint végez, sőt ma Keresztapu is feljön, mert a tekikre kell valami tetőt kitalálni, mert nagyon félek tőle, hogy Hédi egyszer beleesik fejjel a terráriumba, vagy lefejeli az üveget.
Hédi most még kuruttyol az ágyban, de igazán szeretném, ha aludna egy cseppet, mert az egész délelőtti jövés-menés alatt mintegy húsz percre csukta be a szemét pihentetésül.

Lendületben

Amint letettem a fejem, hogy kihasználjam Hédi alvását, ő abban a percben felébredt - mintegy fél órás alvás után. Nagyjából ekkor Mama is megérkezett, így Anya alvásának lőttek. (pedig nagyon számítottam rá) Na de sebaj, majd éjjel - remélem.
Hédi lendületben lévén - a fél órás alvás nem minősül nagy lenyugvásnak - rögtön turbó fokozatra kapcsolt, és forgószélként járta be a lakást, pakolt le mindent, és roppant jól szórakozott. Megetettük a tekiket almával - jó hatással van rájuk Hédi jelenléte, még soha nem voltak hajlandóak almát enni - ellopkodtuk (volna) Bonnie játékai. Hédi jól megsétáltatta Mamát - hátha keveset mozog szegény:) majd labdáztunk is jó nagyot. Anya ülő és egyben tornázó (ez utóbbi inkább elméleti) labdája nagyon jó játék, mert lehet rajta ugrálni, gurgulázni, dobolni, ülni - szóval igazi multifunkci darab:)
Délután a déli nemalvásért cserébe aludt majd' két órát, lelki szemei előtt már láttam is, amint még tizenegykor is beszélgetünk, de ahhoz képest hamar elálmosodott, az előbb tettem le aludni. Még dünnyög kicsit, de már hallom, hogy lassul.:)
*
Kiegészítés: a szemrevételezés sokkal megbízhatóbb, mint a hallás utáni tájékozódás, Hédi ugyanis ül az ágy közepén, és beszélget a papagájával.

Pihenés

Hédim is elfáradt abban, hoyg többször felébredt tegnap, énis abban, hogy háromig néztem a tévét, mert nem tudtam elalduni, így ma ugyan fél nyolckor reggeliztünk, de aztán még aludtunk majdnem tízig:)
Aztán gyorsan felforgattuk a lakást, játszottunk egy nagyot, most ebéd után pedig újra csendespihenő van. Az előbb ugyan még rendet kellett tennem, mert Hédi úgy gondolta, hogy a matrac alatt, amit ugye jó játék felhajtani, azok a lapok (a légzésfigyelő érzékelői) arra valók, hogy azon doboljon az ember lánya. Anya nem értett vele egyet, ezen kicsit elvitáztunk, de úgy tűnik, belenyugodott, mert elcsendesedett:)

Pörgőre fogva

Hédi lányom napok óta ismét azt hiszi, hogy nagylány; napi két órát alszik. Délelőtt semmi alvás, majd ebéd után alszik két órát - na jó, előfordult már, hogy hármat - majd délután már semmi, egészen estig.
Estére persze már olyan fáradt, hogy alig lát ki a buksijából. Kivéve ma, amikor is este nyolckor még úgy kellett ágyba könyörögni, igaz, ott aztán percek alatt elaludt.
Így, mint a kis imádkozó sáska:))

*

Aztán viszont felébredt jónéhányszor, köszönhetően a sörfesztiválos koncertnek, ami valami hihetetlen hangerővel szólt, úgy, hogy a szobájában csukott ablak és leeresztett redőny mellett gyönyörűen lehetett hallani mindent, érteni a szöveget. Szóval nem voltak csendesek:(

Nahát!

Mindenki elment csavarogni, bennünket pedig jól itthon hagytak. Apa elment kerózni, Mama, Papa és Keresztanyu pedig vásározni mentek. Nahát. Fel vagyunk háborodva:)
Akkor majd hallgatjuk a sörfesztivál hangjait - feltéve, ha nem rettenti el a szervezőket a lógó esőláb, és rendben lemegy a mai program is.
Hédi nagyon rendes volt ma is hozzám, hagyott 9-ig aludni, amiért tekintettel a nemalvós éjszakámra roppant hálás vagyok. Azóta viszont pörög, már mindent lerámolt a helyéről, most pedig a tekiket környékezi, úgyhogy futok is utána.

Délutáni séta

A délelőtti Apás-nap után (Anya aludhatott:)) ebéd után sétáltunk egy jó nagyot, családilag. Igazán kellemes séta-idő van, sem nem meleg, sem nem hideg. Itthon úgyis csak a sörfesztivál hangjait tudjuk hallgatni - még jó, hogy a csukott ablakokon már nem jön át, így tud Hédi aludni tőle, mert egyébként igen hangos egy rendezvény. Apa még elmegy kerózni egyet, de mi már csak itthon játszunk.

Lemaradás után - képek

Ezt a kalapot vette nekem Anya a múltkor.
Szerintem nagyon jól áll, még ha kicsit nagy is.)

Nagyon szeretek autózni, igaz ez a kép még
a régi hordozómban készült, amit már kicsit kinőttem,
de azért én ott is kényelembe tudtam helyezni magam.
Anyáék szerint huncut vagyok. Vajon miért mondják?:)

Papa nem akarta megérteni, hogy mit akarok,
kénytelen voltam elvenni a kenyerét.
Még hogy csak falatokat adnak itt nekem...:)

Végre megtanítottam Anyát enni. Így kell ezt csinálni, nem úgy,
ahogy ő képzeli, hogy csak etet és etet.
Különben mikor lennék ilyen gyönyörű maszatos?!:)

No, így teljesen elégedett vagyok, tele a pocakom.
És szerintem így is szép vagyok:)

Fejlődéstörténet

Hédim két kedvenc szava a Mnem és az Ana. A Mnem az biztosan a nem akar lenni, az Ana az szerintem Anya, mások szerint csak véletlen. De szerintem nem is!:)
Tökéletesen érti, hogy mit jelent a nem, ezért rögtön neki is áll azt csinálni, amit nem lehet.
Puszit már néha kérésre is ad, nem csak akkor, amikor neki van kedve. A puszi azt jelenti, hogy jól véginyálaz:)
Elengedett kézzel több másodpercig megáll, aztán persze lehuppan.
Bárhol feláll, bármi mellett kapaszkodva lépdel.
A fiókokat már nem nyitogatja, mert lezártuk őket, cserébe kinyitja a szekrényajtót és kipakolja a ruhákat.
Apa 5 kg-s súlyzóját simán elhúzza, vagy arrébb gördíti.
Mindent megeszik, amit egészben adok a kezébe. Most az almára szokott rá, legjobban akkor szereti, ha egészben kapja meg.
gyönyörűen adogatja át a tárgyakat egyik kezéből a másikba, szépen megy a két ujjal való tárgyfogás.
Néha hajlandó a kérem-re odaadni azt, ami a kezében van.
A mosakodó szivaccsal a pofiját megmossa - szárazon:)
A kanalat már nem a szárával akarja a szájába tenni, tudja, hogy melyik a jó fele:)
Egyre ügyesebben iszik pohárból - segítséggel, egyedül még egyáltalán nem megy.
Legújabban evett kacsahusit, májat, szivet, tésztát, rizst, krumplit.
Pápát inteni a mamáéknak már hajlandó, másnak még nem.
Mindenkre mosolyog - kevés ember van, aki nem szimpatikus neki - és mindenkihez odakéretszkedik.
Hirtelen ennyi jutott az eszembe:)

Meggyógyulva

Mármint Hédi szerencsére gyógyultnak mondható, én még szipogok kicsit, de szerintem a nehezén én is túl vagyok.
Apa rámondta az áment a házvásárlási törekvéseimre, így mostmár "csak" el kellene adni a lakásunkat, és venni egy házikót. Mert nagyon szeretném, ha Hédi nem itt nőne fel, ha nem a falak bezártságával kellene együttélni, hanem lenne egy kis kertecskéje, udvara, ahol szabadon játszhat majd, ha már kicsit nagyobbacska lesz. Az elhatározás készen van, várom a vevőt, aki jó gyorsan azt mondja, hogy kell neki a mi lakásunk, most máris, azonnal:))

Ma nem megyünk csavargóba, gyorsan elintézem a dolgaim, aztán itthoni játék van.

Kedd-szerda

Hédim megfázása szépen javul, ezért rögtön rajtam is kijöttek ugyanazok a tünetek. majd csak meggyógyulunk mind a ketten:)
Tegnap vásározni mentünk, pelenka, egyéb készletek ismét fogyóban voltak. Egyúttal Hédim felhalmozódott százasait is befizettük a bankszámlájára, egész jól vagyonosodik a lányom.:) Délután pedig nagy dolgokat vittünk véghez, főzés, mosás, vasalás, takarítás formájában. Hédi annyiban vette ki a részét, hogy a szekrényéből, aminek el tudja húzni az ajtaját, az összes ruhát, amit csak elért, kirámolt a szobája közepére, és roppant elégedetten ült le a halom közepére.
Ma pedig dédiéknél voltunk megint, aztán még csavarogtunk egy nagyot, mert Anya házvásárlósdit vett a fejébe, és megnéztünk egy-két házat, amiből az egyikbe rögtön bele is szerelmesedtem, és ott Hédi is nagyon jól érezte magát! Apa puhítása még csak ezután jön.

Javulófélben?

Délután már mintha jobban lett volna Hédi, a nózi folyik továbbra is, de mégis úgy tűnik, hogy javul. A három órás ébredést követően nem is aludt már vissza délután, kihúzta füdésig, vacsiig, és csak most fél nyolc után aludt el, zökkenőmentesen. Persze majd az este-éjszaka mutatja meg, hogy mennyire is tud aludni.



Ez nagyon gyenge minőségű kép, de nem tudom nem idetenni. Egy gyereklány, egy kutyalány, amint egyként üdvözlik itthon Apát/gazdit:))

Paci

A pacit elvitték, mire mentem volna megvenni.:) Pedig pénteken még láttam az üzletben. Nagyon kedves volt a hölgy, mondta, hogy jövő hét csütörtökön lezs megint, de én nagyon elszontyolodtam, mert már nagyon szerettem volna Hédikének megvenni. Nem hagyott nyugodni a dolog, és itthon elkezdtem kutatni, és Fotexneten találtam is ugyanilyen pacit, ráadásul szállítási költséggel együtt is kevesebbe kerül, mint itt a boltban. Úgyhogy meg is rendeltem, elméletileg egy hét múlva itt is lesz.

Hédikém meg van fázva. Folyik az orra, meg egy kicsit tüszizik. Nem köhög, láza sincs, de nem az igazi. A közérzete viszonylag jónak mondható, mosolygós, de a szemei elég fátyolosak. Pedig annyira igyekeztem vigyázni rá, de úgy tűnik a csöpp szervezete nem olyan könnyen emészti meg ezt a hülye hőingadozást. Nagyon remélem, hogy hamar elrúgja, olyan rossz, hogy nem tudok neki segíteni. Az éjszaka is nagyon rossz volt, mert sokszor felébredt, biztosan gondot okoz neki a levegővétel azon az eldugult pisze orrán, de nem kért sem enni, sem inni, csak egy kis tutujgatást, egy puszit, aztán vissza is aludt. De meglátszik rajta, hogy nem a szokott módon nyugodtan aludt, mert hamar elfáradt délelőtt, és hamar elaludt, dacára annak, hogy a reggeli után is visszaaludt 9-ig.

Vendégség

Elég érdekesen alakult a mai látogatásunk Keresztanyunál; rövid ám annál viharosabb volt. Hédi Aliz már reggel hat órakor úgy gondolta, hogy itt az idő, fel kell kelni, de erről sikerült lebeszélnem, és hétig még egy kis alvásra rábírnom. Hétkor viszont már teljesen frissen, üdén pattant ki az ágyból, így persze semmi értelme nem lett volna még visszatenni. Így természetesen már tíz órakor üvegesedtek a szemei, és aludni szeretett volna. De ekkor már a Keresztanyunál voltunk, ahol különböző cseleket vetettünk be az ébersége érdekében:) a legjobban a süti jött be, de mivel abból csak módjával engedi Anya a kóstolást, így hamar elszállt az érdeklődése. A biztonság kedvéért összemorzsáltuk a heverőjét, a szőnyeget, a konyharuhát, a konyhát, kicsit megtépkedtük a virágokat, kicsit felkiabáltuk a szomszédokat, aztán mint aki jól végezte dolgát, indultunk haza:) Itthon viszont legalább nagyot aludt, három előtt nem sokkal kezdett el gagyogni.
*
Délután játszottunk, ettünk őszibarackot, Hédinek egyre jobban tetszik, hogy ő is etet engem, miközben én etetem őt. Így Hédi őszibarackot evett, én pedig babapiskótát.
Ma megismerkedtünk azzal is, hogy mit jelent az, ha valami süt - az izzó fogdosásáról remélem így idejekorán leszokik. Megjegyzem, éppen csak hogy felkapcsoltam a villanyt, tehát még inkább csak langyos volt amikor tapogatni kezdte - még mielőtt azt hihetnék, hogy leégetem a gyerek kezét holmi pedagógiai célzatból.

Péntek-szombat

Megint elmaradtam a dokumentálással:(
Igaz, tegnap nem is történt említésre méltó, a szokásos napunkat éltük.
Ma a messzi Mamiéknál voltunk, csavarogtunk, előtte nagybevásároltunk, mert már fogytán voltak a készleteink. Hédi élvezte az új babaülést adta kényelmet - Mariantól kaptuk kölcsönbe, mert már a hordozót kinőtte Hédi, nem fértek el a tappancsai, és aludni sem tudott már benne rendesen. Ez az ülés már olyan nagyos, most már menetirány szerint ül, és amikor alszik nem bukik előre a fejecskéje, jót aludt ma is benne.
A Mamiéknál kihasználta, hogy a Tati szerint az a helyes, ha a gyerekember popsija folymatosan cipelve vagyon, és Hédi Aliz ügyesen, ahogy azt a gyerekek szokták, jól meg is érzi, hogy a Tati szerint ez a jó, mert nem is engedte letenni magát.:))
*
Mamáék voltak ma a Dédiéknél - mi ugye nem, hiszen a Mamiéknál voltunk - és hoztak nekünk meglepit; a Dédi megszponzorálja a hintalovat Hédinek, a keresztelő alkalmából. Pedig én a Dédinek nem is mondtam, biztos Keresztanyu mondta el, hogy mit szeretnék. De nagyon-nagyon örülök, hétfőn meg is vesszük:)
*
Megvan a pontos időpont, Hédi Aliz keresztelője augusztus 26-án, 10 órakor lesz az Evangélikus templomban. A szűk család ezután kerti partira hivatalos, remélem, hogy szép időnk lesz, nem esős.
*
Holnap délelőtt is csavargunk, Keresztanyut megyünk felköszönteni. Apa is be tudta szerezni a kívánságlistán szereplő zenéket, így a táska mellé ezt is tudunk vinni.
*
Tenap csirkehusit ettünk babapiskótával, meg őszibarackot, ma malachusit - de azt csak éppen megkóstoltunk - krumplival, este megint őszibarackot. Holnap megkóstoljuk a főtt kukoricát, mert Mamáék hoztak nekünk.
*
Ahogy már mondtam, az én lányom mint az atombomba. Legújabb játéka (?) hogy eléri a légzésfigyelő kanócát és behúzza magához az ágyba. Ettől persze Anya-Apa merő ideg, elég vicces, hogy pont attól kell tartani, aminek az lenne a dolga, hogy megvédje a gyereklányt. Mivel azonban Hédi Alizt nem lehet jobb belátásra téríteni, így az eszköz most a kiságy alatt van, mert így a vezetéke is végig ott fut, nem éri el. Ez persze azt jelenti, hogy lefekvés előtt Anya hasal a földön, hogy bekapcsolja a kütyüt, valamint felkelés előtt Anya hasal a földön és kikapcsolja a kütyüt. Namost a gyereklány nem hülye, csak kicsi, persze erre rögtön rájött, hogy ott az ágy alatt érdekes dolog rejtőzik. Így azon igyekszik, hogy a matracot annyira fel tudja hajtani, hogy úgy hozzáférjen a zsinórhoz. Hihetelen csajszi:)

Anya hiányzik

Az úgy volt, hogy banyabulit beszéltünk meg mára - mi már csak így hívjuk magunkat, és az összejövetelünket, amikor a barátnőimmel összejövünk, és megváltjuk a világot:) még ha ritkán is, mert olyankor kerül rá sor csak, amikor Kriszta vagy Marian a két távolbaszakadt:) itthon van. Az én Hédim itthon maradt Mamával, munka után pedig érkezett haza Apa is. De az én lányomnak ma bizony kevésnek bizonyult a két kedves és szeretett személy, mert egy cseppet sem aludt, míg nem voltam itthon, pedig nagyon-nagyon fáradt volt, alig másfél órát aludt napközben. Mama hiába próbálta letenni, hallani sem akart az ágyról. Várt engem haza.
Persze fürdetésre hazaérkeztem, illetve kicsit hamarabb is, 7kor itthon voltam, de akkor már vészhelyzet volt. Gyorsan fürdettem, mert az én Hédim két kézzel (ha lett volna több, akkor biztos még többel tette volna) dörzsölte a szemeit, annyira fáradt volt. Aztán gyorsan jött a vacsi is, de eközben már Hédim elaludt, úgy kellett ici-picit rázogatnom közben, hogy megegye az adagját. Aztán még annyi kis ereje maradt, hogy amikor betettem az ágyba, megkereste a takaró csücskét, és már aludt is.

Ici-picit nagyobb lehülés

Nagyon jól sikerült a mai sétánk, amennyiben az elázás sikernek számít:) kicsit ugyan gyanús volt az ég, amikor elindultunk, de mivel dolgom volt, kénytelenek voltunk nekiindulni. Természetesen ma sem sikerült tökéletesen kitalálni, hogy hogyan öltöztessem fel Hédit, de ez már szóra sem érdemes, annyira mindennapi. Nem fázott ugyan, de melege sem volt, az biztos. Különösen azután, hogy ahogy elindultunk az Okt 6 utcáról hazafelé eleredt az eső, és szépen ütemesen végig esett, egészen míg haza nem értünk. Utána elállt. Hédi nem ázott, mert a kocsija és az ernyője megvédte, rólam viszont folyt a víz, de kifejezetten jól esett a kánikulai napok után egy kicsit megázni. Persze így a játszótér megint kimaradt, na de ott lesz az még, egyszer úgyis eljutunk oda is.)

Ici-pici enyhülés

A tegnapi viharos szél mára ici-pici enyhülést hozott. No nem a lakásba, ott még ennek nyoma sincs, de az utcán délelőtt elviselhető volt a levegő, sétáltunk is jó nagyot, jöttek Nettiék és tekeregtünk erre-arra. Ma kifejezetten elvolt a két lány, jobbára annak köszönhető, hogy szinte felváltva aludtak, azt a kis időt pedig, amíg mindkettő ébren volt kibírták valahogy:)
Keresztanyunak hétfőn lesz a névnapja, így vettünk neki egy táskát - remélem tetszeni fog neki, többé-kevésbé ki tudom találni, hogy minek örülne, és milyen az ízlése.

El akartunk menni az Otp-s játszóteret megnézni, meg Ancsika írta, hogy felújították és szép és jó lett, de arra már nem maradt időnk, holnap viszont mindenképpen beiktatjuk, mert még holnap tudunk egyet sétálni közösen, pénteken viszont már hazautaznak Nettiék, és decemberig megint nem látjuk őket.
*
Mióta hazaértünk, Hédi a kiságyban van, mert olyan nagyon álmos volt (?) és úgy nézegette az ágyát, hogy azt hittem, aludni fog. Evvel szemben majd' egy órája játszik a függönnyel és a lepedőjével és beszél nekik, esze ágában sincs aludni, de kijönni sem akar, mert amikor elmegyek a szobája ajtaja előtt, rám sem néz, hanem rendületlenül folytatja tovább a baabamonológot.

Nagy csavargás

Egész nap csavarogtunk! De szó szerint. Reggel 8-kor elindultunk itthonról és már majdnem hat volt, mire hazaértünk.

Mindenek előtt lakásfóbia okán kimentünk végre a kertbe Mamáékkal, sétáltunk, játszottunk, hintáztunk, ettünk finom barackot. Hédi a biztonság kedvéért - hátha buták a tápszergyártók, és nem tudják, hogy mi kell egy ekkora hölgynek - rástartolt Papa reggelijére, kenyér, kolbász. Úgy tömte magába, mintha napok óta nem evett volna.

Délután randink volt Mariannal és Nettivel, akik végre megint hazajöttek kicsit, igaz nagyon rövid időre, mert pénteken már mennek is vissza. Nyitásnak közbotrányt okoztunk az Amadeusban. Netti elvette Hédi cumisüvegét, amin Hédi begurult, aztán netti gurult be azon, hogy vissza kellett adnia. Ezután visított mindkettő úgy, hogy tőlünk zengett a környék:)

Rövidesen megnyugodtak, jött a második felvonás - újból összeengedtük az ellenérdekelt feleket. Mivel Netti kanala épp olyan multi termék, mint a Hédié, így most Hédi akarta elvenni a szerinte az ővé, de persze ténylegesen a Nettié kanalat. Eredmény, ld feljebb.
A harmadik kísérlet már egész jól sikerült, nem volt visítás, igaz, továbbra sem találták meg a közös hangot. Aztán feladták, és mindkettő önálló elfoglaltság után nézett. Nettit a közben befutó apukája megetette joghurttal - persze a szőnyegen és apuka pólóján is landolt belőle. Hédi pedig eközben a földön ülve a korábban megszerzett cukrot bontotta ki végre nagy örömmel, így az egész cukor kiszóródott a szőnyegre.
Mindezek ellenére nem tiltottak ki bennünket:)) Fényképeket Mariann készített, majd kérek belőle, aztán teszek fel.

Hazafelé kicsit felszaladtak még hozzánk, de akkor már mind a két lány nagyon nyűgös volt, úgyhogy hamar mentek is haza - mondjuk Hédi azóta sem aludt még egy percet sem, holott már nagyon fáradt, de még gagyog a kiságyban. Gondolom a fáradtságra nem tett jót ez a hirtelen változás az időjárásban.